Elképesztő palettát épített a Mercedes, jelenleg itthon összesen 33 féle modellből lehet válogatni, és a karosszériaváltozatok, hajtásláncopciók csak utána jönnek. Aki itt nem találja meg a számítását, tényleg menthetetlen. A stuttgarti logika alapján a betűjel ABC-sorrendben jelöli az egyre nagyobb autókat A-tól X-ig, az EQ előtag a teljesen elektromos modelleket, a GL pedig a SUV-okat jelzi, az "e" betű a motorváltozat után a plug-in hybridek sajátja. Tehát a tesztgépünknél a megfejtés így szól: SUV, középkategóriás (C-osztály méretű), konnektoros hibrid rendszerrel és kupés lejtésű tetővel.
Minden eladási adat azt mutatja – Európában és globálisan -, hogy a stuttgarti márka a közelmúltban visszatért a vezető prémiumgyártó szerephez. Évezredünk első két évtizedében elhalványult a csillag, mert a járművek minősége zuhant, gond volt a korrózió elleni védelemmel, így a vevők fogyatkoztak, a versenytársak kíméletlenül lecsaptak. Ma újra Mercedes kínálja a piac legkényelmesebb autóit, plafonig tömve izgalmas technológiával. Hogy a minőség is csúcs-e, illetve hogy a mértékletesség adott-e még, vitatott, mindenesetre az autókat a szalonban kell eladni, ami pedig nagyon megy most.
Már a második generációnál tart a hagyományos SUV és terepkupé kivitelben gyártott GLC, a változás nem igazán szembeötlő az elődhöz képest. Továbbra is egy szép nagy (közel 4,8 méter hosszú), aerodinamikus krumpli, hangsúlyos méretű csillaggal az orrán. Még gömbölyűbb lett a forma, valamennyivel agresszívabb a front, a legnagyobbat talán a hátsó traktus változott: műanyag betét köti össze az elnyújtott lámpákat, de nem változtak egybefüggő világító csíkká, mint ez elektromos EQ modelleken. Olyan sikamlósnak tűnik a sziluett, hogy ha hal lenne, biztosan nehéz lenne megfogni.
Nincs túlbonyolítva a külső, de azért egyértelműen látszik rajta a luxus ígérete, a belső tér meg egyenesen olyan, mintha egy ékszerekkel teletömött széfbe érkeznénk meg. Annyira komplexen extrázott volt a tesztautó, hogy egy hét sem volt elég minden funkció alapos kiismerésére:
közel 13 millió forintnyi pluszt rendeltek hozzá, vagyis egy új A-osztály ára simán rászaladt.
Kivételesen kényelmesek a vastagon párnázott ülések, remek az elektromosan kihajtható combtámasz. Két komoly méretű képernyő uralja a látképet, amit megfejel a személyre szabható head-up kijelző.
Millióféle beállítási lehetőségből választhatunk, ennek ellenére nincs túlzsúfolva a vezetői környezet, a klímának például fix helye van a hatalmas középső kijelzőn, igaz, ennyi erővel lehetett volna fizikai kapcsoló is – alighanem így modernebbnek és letisztultabbnak vélték a tervezők a középkonzolt. Szépek a levegőrostélyok, súlyosan kattan, fordul minden, a látvány mellett az érintés is megerősít abban, hogy ez egy drága prémium termék. Utasterének alapterületét, és első üléseink formázását tekintve ideális méretű, átlagos európai testtömegindexszel kompromisszum- és fészkelődésmentes.
Vajon hátul nem bosszulja meg magát a kupés kialakítás? Nos, jobb, mint amire számítottunk, még ha nem is tökéletes: kellemes a két főre formázott pad, a lendületes tetőív ellenére sem klausztrofóbiás élmény itt utazni, a klímaszabályzót és a töltőcsatlakozókat sem spórolták ki. Mi a hagyományos GLC SUV-ban 620 literes a csomagtér, a kupénál 545-re csökken, a tesztelt plug-in hibridben pedig már csak 390 liter. Ez bizony kevés, főleg hosszabb utakra, ráadásul magasra is kell emelni az úti holmikat, a kétféle töltőkábelnek (otthoni és villám) pedig nincs dedikált helye, így jobbra-balra csúszkálnak.