Összesen négy generációt ért meg a visszafogottan elegáns és a drágább kiviteleknél különleges technikájú limuzin, amely az ingolstadti márka belépőmodelljeként vette fel a kesztyűt a BMW 3-as sorozattal, majd a '82-től a Mercedes 190-essel is. Ezúttal a használt nyugati importként egykor nálunk is népszerű második kiadásból (B2) próbáltunk ki egy szép, restaurálatlan példányt a bevált 1,6-os benzinmotorral.

Egy veteránként alig ismert típusig vezethető vissza a 80-as családfája: a középkategóriás modell pályafutása 1966-ban F103-asként indult. Ez a modell viselte először a II. világháború óta az Audi márkanevet, valójában azonban afféle öszvérnek is tekinthető, hiszen a kétütemű DKW F102-n alapuló karosszériával és négyütemű Mercedes motorral gyártották. Utódja, az 1972-ben bemutatott 80-as sorozat (B1) már valódi négykarikás limuzin volt modern, szögletes felépítménnyel, immár donor szerepben: ez adta az alapokat a ferdehátú vagy kombi kivitelben gyártott első VW Passathoz.

Nagy testvére, a 100-as (C3) előremutató formát kapott, amihez a 80-as ráncfelvarrásánál is próbáltak igazodni. Galériához kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Igazi mestermunka volt az Audi orrába hosszában beépített, szíjas vezérlésű, SOHC-vezérlésű négyhengeres motor (EA827), Ludwig Kraus főmérnök és csapata konstruálta. Leszármazottjai hosszú évtizedeken át hajtottak nemcsak Audikat, hanem a Volkswagen csoport számtalan modelljét. Amikor nyugdíjazták az első igazi 80-as szériát, utódja, a cikkünkben szereplő B2 sorozat már a konszern univerzális platformjára épült, és motorkínálata is jelentősen kibővült: az 1,3–as, 1,6-os és 1,8-as benzinesek mellett megjelent benne a nyers, de takarékos 1,6-os szívó és turbódízel is.

Minden ablakkeret krómozott a CC változatnál, Giugiaro vonalzója 0,38-as alaktényezőt eredményezett. Gyáriak a 13 colos acélkerekek, a dísztárcsák már beszerzés alatt vannakForrás: Retro Mobil

Tárgyilagos dizájn és felárért Quattro-hajtás

Kulturált járásuk, szép hangjuk és teljesítményük miatt igazi máig ínyencségnek számítanak a 2,0 és 2,2 literes, öthengeres benzinmotorok, amelyeket 1984 után a csinosabb megjelenésű, jobban felszerelt és persze drágább Audi 90 testvérmodellnek tartották fenn. Kiviteltől függően négy- vagy ötsebességes kézi, illetve háromfokozatú automataváltó járt a modellcsaládhoz. Felfüggesztése ismerős volt a B1-es sorozatból: elöl korszerű MacPherson, tárcsafékel, hátul pedig csavarrugókhoz kapcsolódó merev híd, alapesetben dobfékkel, az izmosabb változatok esetében pedig tárcsával.

A Kensington plüsskárpit a CC és CD kiváltsága volt, ez a Brazil fantázianevű színösszeállításForrás: Retro Mobil

Először két- és négyajtós lépcsőshátú karosszériát kínálták, majd 1980-ban a kupé is megjelent. Mindet Giorgetto Giugaro tervezte, akinek már egészen jó ázsiója volt a Volkswagennél (Passat, Scirocco, Golf és Jetta). Akkoriban sokan kritizálták a 80-as megjelenését, mondván, ilyen vonalakhoz nem kell sztártervező – főleg azután, amikor a rivális BMW 3-asból az ódivatú „kiscápát" felváltotta a modern és karakteres E30 sorozat. Válaszként 1983-ban megjelent páratlanul fejlett technikát hordozva az állandó összkerékhajtású Quattro, melynek kupé változata a raliversenyek szupersztrárja lett.

Egyszerű, tisztességes minőségű a pult, a kapcsolókat kézközelbe (a műszeregység széleire) tették. Jó fogású, de nehezen tekerhető a négyküllős kormányForrás: Retro Mobil

Egy évvel később, az 1984-es nagy ráncfelvarrással érkezett a második generáció végső formája, ekkor kicsit finomítottak az élein, hátradöntötték a homlokfalat, átalakították a lökhárítókat és az oldalsó díszléceket, megkapta a modern 100-as („szivar") hatalmas hátsó lámpáit is. Európában az 1,6-os és 1,8-as motorokon megjelent a katalizátor, ami az amerikai, luxuskivitelű Audi 4000-ben már jó ideje futott. Amúgy Ausztráliának is volt saját változata 5+5 néven (öt henger, ötfokozatú váltó). Végül 1986-ban váltotta fel a modern, szappannak is becézett 80-as (B3), annak utódja pedig az A4 lett.

Ráncfelvarrás után a csomagtérfedél alsó peremét lehúzták egészen a lökhárítóig, a kapacitás megfelel egy átlagos család igényeinek. A pótkerék gyárilag áll ilyen csálénForrás: Retro Mobil

Vígan elvan 75 lóerővel, de kéne az 5. fokozat

Mindössze két év telt el tehát a B2 faceliftje és leváltása között, és ekkoriban három felszereltség létezett: az alap, az igényesebb CC, illetve a csúcsnak számító CD. Tesztautónk a középső szintet képviseli, 1,6-os, karburátoros benzinmotorral és katalizátorral, így az eredeti 86 helyett csak 75 lóerős. Érdekessé teszi ezt a példányt, hogy jó állapotú, teljesen működőképes és rozsdamentes, de sohasem restaurálták. Németországból érkezett mai magyar tulajdonosához, aki csak a folyadékokat és szűrőket cserélte ki, javítanivaló egyáltalán nem volt rajta, a fényezése és a kárpitozása is gyári.

Kellemes extra a tolótető, nyitáskor légterelő emelkedik ki a szélvédőhöz közeli élénél. Tempósabb utazáshoz buktatni is lehetForrás: Retro Mobil

Természetesen a külső minimalizmusa az utastérben is észrevehető: egyszerű és inkább praktikus, mintsem látványos, de van egy békebeli eleganciája. Csak a legszükségesebb műszereket és kapcsolókat építették be, méghozzá észszerűen kéz- és szemközelbe (a fordulatszámmérő feláras volt, itt hatalmas óra ül a helyén). Kézzel mozgathatók az ablakok és a hangulatos acél tolótető, a helykínálat elöl-hátul korrekt, a plüssel borított ülések kényelmesek. Látogatásunk előtt sokat állt az Audi, így a hideg időben sokáig kellett melegíteni az automata szívatós, karburátoros motort.

Szürkeöntvény az 1,6-os motor blokkja, a hengerfej pedig alumínium. Hosszában, 20°-ban jobbra dőlve építették be. Átlagfogyasztása 9,0 l/100 kmForrás: Retro Mobil

Eleinte eléggé hangosan és nyersen zakatolt, de melegen elcsendesedett és kisimult a járása is. A négyfokozatú kézi váltó sportosan rövid utakon, finoman és könnyen jár, az 1,6-os motor pedig dinamikus és szívesen forog: 4000/perc felett nagyon él, és boldogan forog fel 5000 fölé is, igaz, itt már eléggé zajos. Bár a hivatalos végsebesség 163 km/h, a legjobban 110 körül érzi magát, ezzel a tempóval kimegy a világból, miközben kellemes a menetkomfort és csendes a hajtás. Ha kell, az engedélyezett sztrádatempót is tartja, de nagyon hiányzik az ötödik fokozat és a szélzaj erős.

Kiválóan leolvashatóak a jól árnyékolt dobozban lakó VDO műszerek, a nagy óra helyére fordulatszámmérőt lehetett rendelniForrás: Retro Mobil

Használtan álomautó volt a Merkur-korszak után

Jól beállított felfüggesztésével akár elengedett kormánnyal is nyílegyenesen fut az Audi, a kanyarokat stabilan, kevés dőléssel veszi, de határozottan alulkormányzott (ez orrnehéz felépítéséből is adódik), rendesen kell markolni a nagy és jó fogású volánt. Tesztautónkban nincs szervorásegítés, úgyhogy álló helyzetben nehéz megmozdítani, és menet közben sem könnyű a kormány, viszont a fogasléces szerkezet közvetlen és pontos. Közepesen kemény a futómű, nem minden úthibát képes elnyelni, a szervós, elöl tárcsa, hátul dob fékrendszer könnyen és biztonságosan állítja meg a könnyű 80-ast.

Könnyen kezelhető a tolókaros fűtés, a magnórész nélküli, de digitális kijelzős Alpha rádió beszállítója a Blaupunkt voltForrás: Retro Mobil

Városban is jó audizni, mert fordulékony, és a szögletes karosszéria remekül átlátható, de az 1982-től gyártott bajor és sváb riválisok sok szempontból (különösen a Mercedes 190-es futómű terén) már előrébb jártak nála. Mindez persze nem csorbítja a 80-as érdemeit, nálunk a rendszerváltás utáni években nyugatról használtan behozva igazi álomautó volt a Ladák és Wartburgok után. Mára kevés maradt belőle veteránként, kultikussá és így méregdrágáva sem tudott válni (kivéve persze a kupékat), jelen állapotában német rendszámú tesztautónk értékét kétmillió forintra taksálják.

1984 után eltüntették a lökhárítók feletti krómcsíkot, és szögletes orrot döntött maszk, illetve fényszórópár váltotta felForrás: Retro Mobil
Műszaki adatok - Audi 80 1.6 (B2)

Motor: SOHC-vezérlésű, soros négyhengeres benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1595 cm3. Furat x löket: 81,0 x 77,4 mm. Kompresszióviszony: 9:1. Teljesítmény: 75 LE, 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 125 Nm, 2500/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl MacPherson kanyarstabilizátorral, hátul merevtengely csavarrugókkal és hosszanti vezetőkarokkal. Elöl-hátul hidraulikus lengéscsillapítók. Kétkörös fékrendszer szervóval, elöl tárcsa-, hátul dobfékek.

Felépítmény: négyajtós, ötüléses, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4406 x 1682 x 1365 mm. Tengelytáv: 2538 mm. Csomagtartó: 495 l. Tank: 68 l. Saját tömeg: 950 kg.

Végsebesség: 163 km/h. Gyorsulás (0-100 km/h): 13,0 s.

Ha régi KGST autókról és motorokról is olvasna, ajánjuk a Retro Mobil különszámát: