Bár négyhengeres, a vadonatúj, ötödik generációs Lexus RX csúcsváltozata kevés kompromisszumot igényel, főleg, mert a bevált öntöltő hibrid hajtást immár turbófeltöltéssel kombinálja. Önmagában vonzó, hogy prémiumtermék létére nem kapcsolódik hozzá negatív előítélet, de ezen kívül sok helyet, extrát és lóerőt kínál – csak az a kérdés, hogy mennyiért, illetve milyen fogyasztással.
Eredetileg amerikai igényekre született a Lexus 1989-ben, azzal a céllal, hogy a megbízható, de hétköznapi Toyoták nimbuszát egy vadonatúj márkával prémiumszinten egészítse ki a japán vállalat. Méretével, erejével, kifinomultságával és tartósságával a világon mindenütt elismertté tette a nevet az első LS limuzin, amelynek jelentőségét mutatja, hogy miatta a W140-es Mercedes S-osztály premierjét is elhalasztották. Mára minden fontos kategóriában jelen van a Lexus, és Európában is igyekszik felolvasztani a német presztízsmodellek kizárólagosságát (ebbe anno belebukott az Infiniti).
Persze a piac sokat változott az elmúlt évtizedekben: míg régen a nagy luxuslimuzin volt a gazdag (vagy annak tűnni próbáló) emberek aranysztenderdje, ma ezt a feladatot a fölényes méretű SUV-ok vették át. Már a sztárfocistáknak, a popikonoknak sem rangon aluli ilyennel megjelenni, a különböző korú X5-ösök, Q7-esek és ML (újabban GLE) Mercik pedig nálunk is ellepték az utakat. Nos, az RX egyelőre megőrizte viszonylagos ártatlanságát ebben a varacskos ligában, mert nem kapcsolódik hozzá semmilyen negatív előítélet, és nem is annyira felvágós, mint a Jaguar vagy Porsche SUV-ok.
Részletgazdag dizájn rozémetál színben
Ha más is az imázsa, talán a Volvóéhoz mérhető a megítélése, ami önmagában elegendő lehet sokaknak, hogy vágyjanak rá, de ezúttal a dizájnerek is sokat tettek az ügyért. Az új RX formája ugyanis nagyon el lett találva, nekem legalábbis tetszik, különösen ebben a rozébarna (egyesek szerint bugyirózsaszín) színben, ami egyébként feláras fényezés. Leszámítva a jókora trapéz hűtőrácsot, könnyed és barátságos a megjelenése, nem akar azonnal dominálni mindent. Pedig közel öt méteres hosszával és a tükrökkel együtt két méter feletti szélességével minden, csak nem apró.
Igazán finom a motorháztető lejtése, a lebegő tető is jól sikerült, nekem mégis a hátsó, mai divat szerint egybeérő lámpatest tetszik a legjobban, ami a rejtett (felülről lefelé mozgó) hátsó ablaktörlőnek köszönhetően elegánsan letisztulttá teszi a hátulját. Lássuk a bálna bendőjét, amihez ki kell próbálunk az E-Latch nevű elektromos ajtónyitást: kívülről a kilincs belsejében található pici kapcsolót lenyomva tárul fel az ajtó, és bent sem hagyományos a kar (igaz, kétszer meghúzva tud vésznyitásra szolgálni). Valójában felesleges, de a szomszédnak prímán mutogatható megoldás ez.
Hamar feltűnik, hogy a kabin hangulata elmarad a német gyártók pompázatos tereiétől. A teljesen fekete belsőépítészet nyilván választás kérdése (a másik opció a sötét rózsa, de a műszerfal ilyen esetben is fekete marad), így kissé szomorkás, és panorámatető 700 ezer forintos felárért javíthat a hangulaton. Persze hibátlan az összeszerelés, rossz úton is néma csend honol, ám néhány más Lexus különleges kárpitjaival és betétjeivel ellentétben az anyagok inkább átlagosak. Ezek közül az ajtókon elhelyezett alcantara felfelé, a légrostélyok műanyagja pedig lefelé lóg ki a kategória átlagából.
Minőségi, de nem csúcskategóriás műszerfal
Elöl bőséges a hely minden irányban, talán az ülőlap lehetne egy árnyalatnyival hosszabb. Hétüléses opció nincs (szemben az elődmodellel, amelyből létezett nyújtott L kivitel), és a nálunk járt RX hátsó, középső helye sem úgy van kialakítva, hogy egy felnőttnek hosszú távon kényelmes legyen. Négy fő viszont főúri kényelemben tud ejtőzni, a hátsó traktusban saját magam mögött még a lábamat is ki tudtam nyújtani. Ahogy a méretek alapján elvárható, a csomagtartó megfelelő, alaphelyzetben 461 literes térbe lehet pakolni, és a mérnökök közkívánatra gyorsabbá tették a motoros ajtómozgatást.
Régóta kísérletezik a Lexus a menürendszerrel, az ujjal pöcögtethető egértől a kormányra akasztott érintőgombokig mindennel próbálkoztak már, de sajnos ebben az RX-ben sem sikerült tökéletesen felhasználóbarát kezelői felületet alkotni. Zavarosak a menüpontok, nincs igazi home screen, napokig nem jöttem rá, hogyan kell a CarPlay képernyőről visszatérni az autó saját menüjébe (megoldás: az appok közé ékeltek egy Lexus logós ikont, arra kell bökni). Pedig a hardver jó, gyorsan működik és szép nagy (14 colos) középső érintőképernyő, az alján dedikált sávval és két tekerővel a klímának.
Úgy gondolom, a digitális műszerfal tudása és kialakítása megint csak kevés ebben a kategóriában, a testreszabási lehetőség minimális, nincsenek igazán vonzó témák és hangulatok. A karácsonyfaként világítani képes német prémiumok mellett feltűnő, hogy itt csak nagyon szolid hangulatfényeket lehet választani, de természetesen ez nem is mindenkinek létfontosságú, és filozófiaként is értelmezhető, hogy távol áll az RX-től a bazáriság. Ebben is dolgozik digitális személyi asszisztens, és magyarul lehet vele kommunikálni, igaz, más rendszerekhez hasonlóan inkább játéknak jó, mintsem hasznos.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!