Egyterű teszt: Ford Focus C-Max és Opel Zafira

2006.10.18. 8:04

A poént az első oldalon lelőttük, a C-Maxot bizony csak a CVT-váltó miatt kértük el, úgyhogy akit nem érdekelnek az automaták, annak köszönjük. Na de akit igen, az maradjon, mert érdekes dolgok derülnek majd ki erről a fokozatmentes szerkezetről, bár előre szólunk, pucér nő nem lesz a történetben. De azért így is érdekesen hangzik, nem?

Szóval C-Max, amely a kompakt egyterűek egyik legsportosabbika, őse a Focus, amelynek első generációja 1999-ben Év Autója volt. Ha szabad egy személyes megjegyzést ideszúrnom, imádtam azt az autót, mindenáron el akartam küldeni apuékat tesztvezetésre, hátha az akció végén kisorsolják őket és nyerünk egyet. Apuék nem mentek, Focus így egyáltalán nem lett, az évek során megérkezett viszont a második generáció. Ütni már nem ütött olyan nagyot, de elismerő hümmögés kiváltására azért még alkalmas volt, ezzel együtt azt mondom: inkább a régi. Viszont az újat a piaci igényekhez igazodva szépen felpumpálták, így született meg a C-Max, az eredeti Focus-génekből rengeteget megőrizve.

Szaladjunk körbe. Elölről sima Focus, kellemesen lágy, mégis sportos tekintet, hála a trapézos fényszóróknak. Oldalról bébibálna, de nincs ebben semmi meglepő, a testesebb forma az emelt magasság és a kikerekített hátsó miatt az összes kategóriatárs "betegsége". A hátsó rész híján van a kolosszális megoldásoknak, bár a kis tetőspoiler szép, ugyanakkor kétségtelen tény, hogy egy frappánsabb hátsó lámpával szerethetőbb popsit lehetett volna összehegeszteni.

Felszereltség
Minden C-Maxhoz alapáron jár a központi zár, ABS, vezető- és utasoldali légzsák, első oldallégzsák, villanyos első ablakok és tükrök, pollenszűrő, két hangszórós kazettás magnó, hat irányban állítható vezetőülés és négy irányban állítható kormány. Klíma Trend felszereltségtől, a Ghia extrái közé többek között a 16"-os alufelnik, a prémium konzol elektromos kézifékkel, a hátsó villanyablakok, lábtérvilágítás, gyerekfigyelő tükör, esőérzékelős ablaktörlő, tempomat és hátsó napvédők tartoznak.

Már bent. Nem tudom, ki hogy van vele, de a magam részéről ha valamit nem szeretek a Fordokban, azok a kerek légbeömlők. Biztos germanoid lelkem okolható érte, de én jobb' szeretem, ha szögletes micsodák szemeznek velem, persze az egyenesvonalúság nem mindenáron értendő. Egy Alfában például igenis legyenek kerekek a vonalak - egyszerűen arról van szó, hogy a Fordhoz szerintem jobban illik a szögletes dizájn. Úgyhogy öröm volt beülni a C-Maxba, az egyterűben ugyanis téglalaposra cserélték az ovális szellőzőnyílásokat, hurrá.

Kinek is szól egy ilyesféle modell? Hát persze, hogy családosoknak. Apa, anya elöl, gyerekek hátul, ha meg kell, kisebbfajta teherautót lehet csinálni belőle. A C-Max hátsó ülései a felhajtogathatóság mellett egy az egyben kiszedhetők, bár azt nem árt ideírni, hogy ez többemberes móka. Az van ugyanis, hogy ezek a székek nehezek, kiemelhetőségükhöz pedig az kell, hogy olyan 45 fokos szögben tartsuk őket. Máshogy lehetetlen kiügyeskedni, és hát finoman szólva is izzasztó, míg a nagy emelgetésben meglelődik "a" pont. Nem könnyű a visszacsinálás sem, gyakorolni kell, nem is keveset.

Forrás: [origo]

galéria

Amúgy kényelmes a második sor, kellemes tartása van az üléseknek, a láb- és fejtér akár termetesebb felnőttnek is elegendő. Ide kapcsolódik egyébként az autó legmókásabb részlete is: a tárolórekesz-halmozásban becsúszott egy olyan ötlet, hogy a lábak alá is kerüljön egy-egy doboz, ami elméletben remek ötlet, csak hát gyakorlatban kevéssé kihasználható. Mert a padló az olyan, hogy sáros lábbal lépkedünk rajta, ha Pistike esetleg kutyaszarba lép, belekeni azt is - nyugodt szívvel ki pakolna ide ezek után bármit is? A takarólapnak ugyanis nincs fogantyúja vagy bármije, a nyers kárpitot kell kapirgálni, hogy nagy nehezen leemeljük a tetőt. Én nem lennék nyugodt, ha a gyerek a higiéniás viszonyokra imígyen fittyet hányva kotorná elő magának a matchboxot.

Amolyan ellenpólusként ott van viszont egy domború tükör elöl, ami a középső visszapillantó felett kapott helyet. Nagyszerű dolog, tökéletesen befogja a sofőr mögötti teret, így apa pontosan tudja, hogy Pistike mikor akarja Juliska torkán legyömöszölni a Barbie-t, s időben közbe tud lépni. Ilyen megfigyelés máshol csak komoly forgolódások árán lehetséges, a C-Maxban nincs kockázat. Jó az elektromos kézifék is, hülyebiztos, azaz kulcs ki, és fogja a kerekeket magától, talán arra lehetett volna még figyelni, hogy induláskor magától oldjon is. De ez már túlzott maximalizmus.

Forrás: [origo]

galéria

A Ghia csúcsfelszereltséghez dukáló kárpitról annyit, hogy biztosan létezik nála jobb választás is, szöszölődési együtthatója valahol az egekben lehet. Csak egyszer ugrik a család kedvenc kutyája, s máris napokig lehet takarítani a szőrt, kellemetlen elfoglaltság, én már csak tudom. Ha már kötekedés, azt is gyorsan ide, hogy a napellenzők mögé rejtett tükrök lámpái manuálisan kapcsolhatók csak, 6 millió forintért ez nem túl elegáns megoldás. Szerintem. Az A oszlopok is takarnak kicsit, nézelődős a kanyarodás.

Na és akkor végre a CVT-váltóról, anyu(k) kedvencéről, amelyről elöljáróban annyit, hogy 400 ezres felárért lehet hozzájutni. Automata a lelkem, de fokozatmentes, vagyis elindulás után elméletben folyamatosan húz, megtorpanás nélkül. Nos, mindez a gyakorlatban is működik, de addig túl kell lenni az induláson, amit jobb híján érdekes élménynek neveznék.

Ford Focus C-Max 1.6 TDCi CVT Ghia - alapadatok

motor: S4/16, common rail-dízel, 1560 ccm
max. teljesítmény: 81 kW/110 LE (4000/min)
max. nyomaték: 240 (260) Nm (1750/min)
hajtás, erőátvitel: elsőkerék-hajtás, fokozatmentes CVT automata váltó
végsebesség: 180 km/h
gyorsulás 0-100 km/h: 11,9 s
átlagfogyasztás: 5,7 l/100 km
CO2-kibocsátás: 154 g/km
h/sz/m/tt: 4333/1825/1595/2640 mm
saját tömeg: 1428 kg
csomagtartó: 460-1620 l
üzemanyagtartály: 55 l
gumiméret: 205/55 R16
alapár: 6 130 000 Ft
importőr: Ford Magyarország Kft.


Merthogy ez van: lámpa zöldre vált, gáz, C-Max viszont nem indulni sehova. A CVT-váltó gondolkodik kicsit, majd jó nagy bólintás kíséretében lódítja meg a kasztnit, a fordulatot egyből kétezer fölé pörgetve. Hogy padlónál ez van, oké, kell a lendület, de kicsit szokatlan, hogy finom gázra is ugyanilyen magasságba röpíti a motort. Indulás után szép, egyenletes húzás van, városban tökéletes, kényelmes, bújkálásnál viszont nagyon kell figyelni, óvatosan kell megcélozni a budapesti forgalom réseit. Mert ugyanaz van, mint indulásnál: a jobb láb keményebb mozdulatára fittyet hány a CVT, lepörget magában néhány számítást, mielőtt felgyorsítja a tempót. A késlekedés pont arra lehet elég, hogy jól eltoljanak hátulról.

Forrás: [origo]

galéria

Amúgy a CVT okos, még azt is érzékeli, ha lejtőn haladunk, ekkor feljebb srófolja a fordulatot, s a gázpedál elengedésével mintegy motorfékszerűen lassítja az autót. Az 1,6-os, 110 lóerős, részecskeszűrős dízelmotorról egyébként elsőre azt hittem, kétliteres (nemcsak én, Nógrádi kolléga is), ha a CVT túl van az indulás nehézségein, meggyőző menetteljesítményekre képes a C-Maxszal. A gyorsulás papíron ugyan közel 12 másodperc, de az autóban ülve ez garantáltan kevesebbnek tűnik. Kézi váltóval nagyon kéne ez a motor, nyomatéka 240 Nm, ráadásul már 1750-nél leadja. Tökéletes.

Forrás: [origo]

galéria

A CVT-váltós C-Max átlagfogyasztása papíron 5,7 liter, városban 7,1. Ennél mi kicsit többet, 8-at mértünk, de a CVT mentségére szóljon, hogy sokat ácsorgott dugóban. Ami az egyebeket illeti, a kormányzás meglepően precíz, a futóműről pedig csak jókat lehet mondani, kifejezetten támogatja a sportos vezetési stílust. Apa gyorsan is kanyarodhat, ha akar, de ezzel az autóval nem ezt kell. Úgyhogy csak nyugi. Az 1.6 TDCi C-Max alapára 4,83 millió forint Ambiente felszereltséggel, Trenddel 5,223. A 400 ezres CVT ettől a szinttől rendelhető, a tesztelt Ghia felszereltségű modell ára 6,13 millió forint.

Koncz Dávid

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK