Stílusváltás - Lancia Delta 1.4 T-Jet teszt

Imádták, mert a rali világában elért sikereit érezhették maguk alatt azok, akik az elődök HF Integraléját vezették. Mára tudjuk, hogy a Fiat vezetősége az Alfa Romeóban látja a sportot, és a Lanciát inkább megjelenésével igyekszik vonzóvá tenni. Az új Deltát városban, autópályán és a Rábaringen is vezettük.

Összetéveszthetetlen, egyedi és stílusos hátsót kapott a kompakt Lancia
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Lancia Delta fénykorának kezdetén még autóskártyákkal bíbelődtem. Később, tizenhat évesen az Autocrossban már egy Alfa Romeo motorral hajtott versenygép szerelésével éltem ki autós szenvedélyemet, amikor az első Deltával találkoztam. Akkor az a tízévesen behozott autó is sok tekintetet vonzott, nem a szépségével, inkább a menetteljesítményének fitogtatásával.

A feltámasztott Delta elődeivel szemben markánsabb külsővel dicsekedhet. Nem lehet beleolvadni vele a tömegautók közé, annak ellenére sem, hogy az alapjait a Fiat Bravótól kapta. Határozott élekkel, lanciás vonásokkal, finoman kidolgozott részletekkel csábít. Még a kétszínűre fényezett karosszéria is inkább harmóniát próbál teremteni, mint vadságot. Első pillantásra is azt sugallja, ez nem a versenypályákra készült. Meg sem próbálnám a budapesti forgatagban leszabályozásig pörgetni az 1.4 literes, turbóval szerelt motort, főleg nem esőben. Arra viszont tökéletesen megfelelőek ezek a körülmények, hogy megnézzük, mit kapunk a százezer forintos felárért rendelhető Techno csomagban. A sötétedésérzékelőn, és a sötétedő belső tükrön kívül esőérzékelő automatát is.

Nem csak a szögletes forma simult ki, a Delta karaktere is alapvetően megváltozott

Hat vb-cím hat év alatt 1979-ben a Lancia a Lancia Beta Montecarlo Turbóval tért vissza a versenypályára, 1980-ban és 1981-ben is elnyerték a konstruktőri világbajnoki címet a hosszú távú versenyek kategóriájában. 1983-ban a Lancia ismét győzött a rali világbajnokságon a Rally 037-essel (ez volt az utolsó kétkerék-meghajtású autó, amelynek sikerült megnyernie a rali világbajnokságot). A B-csoportos autókkal szerzett tapasztalatok, illetve azon döntés után, miszerint a ralikon maximum 300 lóerős autók indulhatnak, a Lancia félretette a Delta S4 fejlesztését, és az állandó négykerék-meghajtású Delta HF 4WD-re összpontosított. Az 1987-es évet követő hat évben a Delta HF 4WD és az azt követő Delta HF Integrale, Integrale 16v, és Integrale 16v Evo modellek meghatározó szereplői lettek a világ ralisportjának. A sikerek listájában nem kevesebb, mint hat egymást követő konstruktőri világbajnoki cím, öt egyéni világbajnoki cím, a 66 világbajnoki futamon elért 46 győzelem, valamint az országos versenyeken elért számtalan egyéb eredmény szerepel, amit hasonlóan Michael Summacher és a Ferrari győzelemsorozatához, a mai napig nem döntöttek meg.

Inkább sportos, mint utazóautós a futómű hangolása, de keménynek azért nem mondható. Kormányzásakor határozottan kellett irányváltoztatásra bírni az autót, ezért nagyon hasznosnak találtam a city üzemmódját, amely kitűnően működött, garantáltan nem felejtjük el bekapcsolni parkolásaink során. Hasonlóan jó megoldás a kissé oldalt elhelyezett ködlámpák kanyarfény-funkciója.

Hasonló műszerfal található a Fiat Bravóban is
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Rábaringhez vezető út elegendő bizonyítékkal szolgált arra, hogy kiderítsük, csak egy leszármazottról van szó, vagy felébresztették a Delta szellemét. Nem is azzal a szándékkal érkeztünk a versenypályára, hogy kíméletlen próbára tegyük az autót - de ki tud ellenállni egy legális gyorshajtásnak? Mi nem tudtunk, másfél órán keresztül kanyarogtunk a pályán. A százötven lóerő elegendő teljesítménynek hangzik a másfél tonna közeli önsúly mozgatásához, a hosszú utakon járó hatfokozatú váltó azonban egyértelműen jelzi, ez már nem a sport-Delta. Hatodik fokozatban viszont már nem kell tovább kapcsolni, és három személlyel is elértük a 190-es sebességet. A fékrendszer még többszöri intenzív lassítás után sem produkált érezhető gyengülést.

Egyértelmű: az új Delta csak névrokonságban áll elődeivel, amit veszteségként is megélhetnek az autórajongók. Ugyanakkor a kategória egyik legstílusosabb, szerethető és élvezhető autója lett.

Műszaki adatok

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1368 cm³. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 110 kW (150 LE)/5500. Nyomaték: 206 Nm/2250. Sebességváltó: hatfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4520/1797/1499 mm. Tengelytáv: 2700 mm. Saját tömeg: 1395 kg. Megengedett össztömeg: 1890 kg. Csomagtartó térfogata: 465-760 l. Üzemanyagtartály térfogata: 58 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 8,7 mp. Végsebesség: 210 km/óra. Kombinált átlagfogyasztás: 7 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 9,7 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 165 g/km.