Soha rosszabb alapmotort - Volkswagen Golf 1.2 TSI teszt

Vágólapra másolva!
Kovács úr megveszi élete sokadik Volkswagenét, amelyben érdekes módon ugyanakkora motor dolgozik, mint hőn szeretett első autójában, amely természetesen egy Bogár volt. A kezdeti szkepticizmus után nagy megelégedéssel használja 1,2 literes Golfját és még csak nem is sejti, hogy a jó pár év múlva esedékes következőben valószínűleg ennél is kisebb benzinmotor lesz, már ha lesz benne egyáltalán.
Vágólapra másolva!

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Állítólag a hetes Golf még ennél is morcosabban néz majd ki
Még több fotó a Golfról, kattintson a képre!

Autós újságírók, de úgy általában az autókra fogékonyak körében meglehetősen népszerű sport a Volkswagen Golfot kritizálni, olyan bármikor elsüthető örökzöldekkel, hogy "milyen konzervatív, unalmas, steril kívül-belül, és különben is drága". Egy kicsit olyan ez, mint amikor az osztályban mindenki rászáll a szemüveges, nyakig begombolt kockásinges, stréber srácra, de amikor váratlanul röpdolgozatra kerül sor, mindenki róla próbál lesni és pisszegve kikönyörögni legalább egy ketteshez valót.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A fényezett lökhárítók védelme érdekében érdemes beruházni egy tolatóradarba


Akár tetszik, akár nem, a hatodik felvonásánál tartó Golf már jó néhány generációval ezelőtt intézményesült, nevet adott a saját kategóriájának, és szép lassan, de annál határozottabban lépked előre a maga útján, már ami a formai és technikai megoldásokat illeti. Én személy szerint (még) nem tartok ott, hogy ilyet vennék családi autónak, de nagyon is kezdem érteni azokat, akik ezt teszik, ráadásul minél több időt töltök el egy Golfban, annál inkább lelkiismeret-furdalásom támad, hogy valaha cikiztem ezt a szemüveges srácot. Valami ilyesmivel próbáltam hatni kedves autóőrült barátaim lelkére, amikor elkezdték a korábban idézett hőbörgést az éppen aktuális tesztautó hallatán, pedig a lényeget még el sem árultam nekik. Ezerkettes, benzines.

A vészesen fogyó kőolajkészleteknek és az ezzel párhuzamosan emelkedő benzináraknak köszönhetően a benzinmotorok evolúciója érezhetően felgyorsult az utóbbi években: a nagy tizenkét-, tíz-, de még a nyolchengeres motorok is a kihaló fajok listájára kerültek, míg a legelterjedtebb négyhengeresek elkezdtek összemenni. Ez teljesen logikus folyamat, ám a kisebb motorokkal szemben nem csupán az az elvárás, hogy fogyasszanak kevesebbet, hanem az is, hogy legyenek elég erősek, mert valahogy cipelni kell az egyre nagyobb, nehezebb karosszériákat és a beléjük zsúfolt technikai arzenált. Ilyenkor kell egy kis doppinghoz nyúlni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Jól bírja a budapesti kátyútengert a Golf futóműve


A belsőégésű motorok számára az oxigén jelenti az anabolikus szteroidok netovábbját - tessék csak arra gondolni, mi történik a pislákoló tábortűzzel, ha mellé guggolva, teli tüdőből ráfújunk. Nagyjából hasonló dolog játszódik le a motorban is, ha egy turbófeltöltő finom, friss és hideg levegőt fúj, sőt inkább présel az égéstérbe, ahol rögtön sokkal jobb hatásfokkal válik füstté a méregdrága benzin, vagy éppen gázolaj. Jelen esetben benzinről van szó, tesztünk főhőse ugyanis a Volkswagen-csoport vadonatúj TSI jelzésű benzines turbómotorját kapta, amelynek lökettérfogata mindössze 1197 köbcentiméter. Fogyaszthatóbban kifejezve: ezerkettes, ami megmosolyogtatóan kevésnek tűnhet egy Golf-méretű autóban, de gyorsan tegyük, hozzá, hogy a turbófeltöltőnek köszönhetően 105 lóerőt hoztak ki belőle, tehát nagyjából pont olyan erős, mint a korábbi 1,6 literes szívómotor, amelyet egyébként nyugdíjba küldött.