Családi bakancs diszkontáron - Kia Sportage 1.6 GDI-teszt

Vágólapra másolva!
A kínálat csúcsa után kipróbáltuk a Sportage árlistájának másik végén elhelyezkedő, kimondottan vevőcsalogatónak szánt 1,6 literes, benzines változatot is alapfelszereltséggel. A Kiánál a jelek szerint nem létezik többé a fapad fogalma, legalábbis a Sportage esetében.
Vágólapra másolva!

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Még a legolcsóbb Sportage is 16 colos alufelniken gurul
(Még több kép a galériában, kattintson a képre!)

A kétliteres, minden földi jóval felszerelt dízel Sportage után az volt kicsiny autós rovatunk álláspontja, hogy jelenleg ez a Kia kínálatának az egyik legjobb darabja. Persze egy összkerekes, automata és tényleg agyonextrázott autóban könnyen jönnek a pozitív gondolatok, ezért nagyon kíváncsian vártuk, mit tudhat a legolcsóbb, 1,6-os benzines verzió, amelynek elvileg csak az lenne a dolga, hogy az embereket beterelje a Kia-szalonokba, ahol aztán a minden hájjal megkent értékesítők szépen felsrófolják az igényeket és ezzel együtt az árat is. Tesztautónk nem csupán a motorjával, hanem a felszereltségével is az alapot jelentette, ugyanis az LX kivitel a belépőszint a márkánál. Szerencsére a Sportage esetében a legszerényebb felszereltség nem egyenlő a fapaddal, a biztonsági felszereltségét tekintve az alapváltozat is ugyanúgy véd, mint a legdrágább kivitel, de a számtalan légzsákon túl belefért még az alapárba a manuális klímaberendezés, a könnyűfémfelni-garnitúra vagy az USB-s hifi is, de ezekről bővebben egy kicsit később.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Sík terepen nincs gond az 1,6 literes benzinmotor erejével

A Sportage külsejéről és fejlődéstörténetéről a Magyarországon tartott nemzetközi bemutató és a korábban nálunk járt dízel tesztautó ürügyén gyakorlatilag minden elsütöttünk, de ezúttal is fejet hajtunk Peter Schreyer előtt, aki azon túl, hogy kapásból megnyerné bármelyik kerületi Elton John-hasonmásversenyt, olyan járműveket bírt rajzolni, mint a Sportage, az új VW Beetle, vagy az első generációs Audi TT. Schreyer zsenialitása abban rejlik, hogy autóira jó ránézni, nincsenek túlcsicsázva, néhány rafinált vonal és forma eladja az egészet mindenfajta erőlködés nélkül.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A magas karosszériának köszönhetően jól átláthatjuk a forgalmat magunk előtt

A legolcsóbb kivitelek utasterében általában hamar elmegy az ember életkedve a sivár, kőkemény műanyagok és a vakkapcsolók láttán, amelyek folyamatosan azt vágják az ember, képébe, hogy lett volna még mire költeni. A belépő Sportage esetében nem ez a helyzet. Csak a műanyagból fröccsöntött kormány kissé kellemetlen tapintása jelezte, hogy szempont volt a költséghatékonyság, ám ezt leszámítva nem lehetet tetten érni az izzadságszagú spórolást. Kényelmesek, kagylósítottak és ízlésesen kárpitozottak az ülések, nincs az az érzése az embernek, hogy egy szezon után elkezd foszlani vagy kifényesedni. A középkonzol alján számos csatlakozó, köztük egy USB-aljzat is várta a bedugandókat, így aki ilyesmin hordja a zenéit, garantáltan nem fog unatkozni a Sportage-ben, ráadásul a hat hangszórós hifi ugyanaz, mint a csúcsváltozatban.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Nem érezni fagadosnak a legolcsóbb Sportage utasterét

A hifi tudása nagyon jól jön, ha éppen sietünk valahová, mert a kis benzinmotor hangja igencsak megjön, ha elkezdjük pörgetni. Bár papíron csak egy lóerővel gyengébb, mint a korábban kipróbált 136 lóerős dízel, mégis teljesen más karakter, ami leginkább abból adódik, hogy a nyomatéka közel feleannyi, csupán 164 newtonméter. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy már az elején kijelentjük, a Sportage stílusához sokkal inkább illik a nyomatékos dízelmotor, ám ettől függetlenül nem hibázik senki, aki kitart a benzines mellett, mert ez is elviszi A pontból B-be a karosszériát, csak nem olyan magától értetődő lendülettel.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Szinte lötyög a kis benzinmotor a Sportage elejében

Elindulásnál nagyon érezni a nyomaték hiányát, ebből a szempontból sokkal jobb egy manapság oly divatos kisköbcentis turbómotor, ám a fordulatszám emelkedésével azért előkerül az a 135 lóerő, ami nagyon jónak mondható egy 1,6 literes motortól, csak az a baj, hogy a Sportage nem egy aprócska hot hatch, hanem egy magas, jól szituált, éppen hogy csak hízásnak indult családi autó, így elég idegen benne az erőlködő és bömbölő motor. Sík terepen nincs nagy gond a lendülettel, a gondok akkor kezdődhetnek, ha magasabb dombok, ne adj isten hegyek tűnnek fel a láthatáron, mert ilyenkor egy előzési manőver izgalma felér egy csatajelenettel. Domborzati szempontból Magyarország elvileg ideális terep az 1,6-os Sportage-eknek, aki viszont a Mátrában lakik, annak inkább érdemes a dízeleken gondolkodnia. A fogyasztás ugyancsak a dízelek javára billenti a mérleget, városban valamivel tíz liter alatt alakult, míg az átlag nyolc és kilenc liter között mozgott. Ez persze csak relatíve sok - tegye fel a kezét az a 135 lóerős benzinmotor, amely kevesebből megoldja ezt egy ilyen karosszériában!



Forrás: [origo]
A vastag A oszlopok és tükrök eléggé sokat kitakarnak a látómezőből

Tízezer forinttal sikerült az ötmilliós fájdalomküszöb alá tornázni az alap Sportage árát, ami nem azt jelenti, hogy egy kibelezett változattal csábítgatják szalonokba a palimadarakat. A már korábban felsorolt extrákon túl állítható a kormány és az ülés magassága, elektromosan mozognak az ablakok, és központi zárat is kapunk. Csak avatott szem veszi észre, hogy ez egy fapados Sportage: 16 colos felnik vannak az autó alatt, színre fújt a lökhárító, a külső tükör és a kilincsek, a drágább változatok mindössze némi krómozással, tetősínnel és nagyobb felnikkel tudnak többet, de az összkép szempontjából ez elhanyagolható. Persze van és érdemes még mire költeni, vagy egyszerűen csak rámenősen alkudni: praktikus az alap Sportage-et felszerelni egy 200 ezer forintos kényelem- és a 80 ezer forintos láthatósági csomaggal. Előbbi tempomatot, hűtött kesztyűtartót, elektromos fűtött tükröket, négy irányban állítható multikormányt, utóbbi ködlámpát, kanyarfényt és esőszenzort takar.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Egy nyomatékos dízelmotor sokkal jobban illik a Sportage karakteréhez

Gyakorlatilag ugyanez a modell, csak Hyundainak csomagolva hajszálpontosan ennyibe kerül: az ix35 árlistája is 4 990 000 forinttól indul, míg a legnagyobb ellenfélnek számító Nissan Qashqai alapváltozata 5 070 000 forintba kerül kicsit szerényebb felszereltséggel és jóval gyengébb, 117 lóerős 1,6 literes motorral. A Kia mellett szól, hogy 150 ezer kilométer vagy hét év garancia jár hozzá, ami jól ellensúlyozza azt a tényt, hogy a márkának egy kicsit jobban esik a használtpiaci ára az európai, de főleg a német konkurenseihez képest. Még.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 1591 cm3. Furat/löket: 77/85,4 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 99 kW (135 LE)/6300. Nyomaték: 164 Nm/4850. Sebességváltó: hatfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4440/1855/1635 mm. Tengelytáv: 2640 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1614/1615 mm. Tömeg: 1380 kg. Terhelhetőség: 450 kg. Csomagtartó térfogata: 564/1353 l. Üzemanyagtartály térfogata: 55 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 11,1 mp. Végsebesség: 178 km/óra. Átlagfogyasztás: 6,6 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 9 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 154 g/km.