A négykarikás száz éve - Audi-történelem

A gyári kollekció néhány kincsével ünnepelte százéves évfordulóját az Audi az Oldtimer Expón. Bemutatjuk a ritkaságokat és áttekintjük a márka történetét.

Röhrl Pikes-Peak győztes S1 Quattrója Budapesten, az Oldtimer Expón

A III. Oldtimer Expo egyik sztárja a tizennégyszeres világbajnok Walter Röhrl 620 lóerős Audi S1 Quattrója volt. A Pikes Peak-győztes gép csak egy azon járműkülönlegességek közül, melyek az Audi múzeumától érkeztek hozzánk a kiállításra; "Egy évszázad a forradalmi gondolkodás jegyében", olvasható az autók és motorok mögé kifeszített molinón. Idén ünnepeljük az Audi centenáriumát - a márka létezését furcsamód attól datálják, hogy August Horchnak el kellett hagynia a nevét viselő céget.

Képzeljük el mondjuk Henry Fordot, hogy a Ford vállalat ellen küzd Vadum márkanevű autóival. Ugye milyen abszurd szituáció? Pedig igaz, csak a két céget Horchnak és Audinak hívták. Az 1868-ban született August Horch bognárként kezdte pályafutását, később egy vasúttársaságnál volt technikus, majd a Benznél helyezkedett el mint gyártásvezető. Három év elteltével, 1899-ben úgy döntött, saját útra lép. Ehhez kellett egy beruházó is, aki elég bátor volt ahhoz, hogy az újdonságnak számító automobil-készítésbe fektesse pénzét.

Az első típus: Horch 5 PS

Horch kezdettől fogva modern gépeket állított elő: első típusának ötlóerős motorját alumínium forgattyúsházzal látta el, és a hajtást forradalmian új kardántengely továbbította. 1902-ben Kölnből Németország keleti felébe, Reichenbach im Vogtlandba költözött a cég, majd 1904-ben ismét változott a cím, ekkortól a szintén szászországi Zwickauban működött az üzem, már részvénytársaságként.

A két- és négyhengeres motorral szerelt Horchok kiemelkedő konstrukciók voltak, és egyre népszerűbbekké váltak. Nem kellett sokat várni az első sportsikerre sem: 1905-ben a Herkomer Konkurrenz nevű 800 kilométeres megbízhatósági túraversenyen mindhárom benevezett Horch célba ért. 1906-ban a győzelmet is megszerezte a zwickaui gyár olyan nevek előtt, mint a Benz és a Mercedes. Úgy tűnt, határ a csillagos ég. A következő évi kiírásra könnyű és sportos karosszériával ellátott járművel készültek, ám a további eredmények, dacára a befektetett időnek és pénznek, elmaradtak.

A kudarcok általában felszínre hozzák a szakmai konfliktusokat, és esetünkben August Horch húzta a rövidebbet. 1909-ben odáig fajult a helyzet, hogy el kellett hagynia az általa alapított céget. Nem nyugodott bele a helyzetbe, azonnal új vállalkozást alapított. Helyzetét nehezítette, hogy az ismert és rangos márkanevet nem használhatta, mivel az - a szabadalmakkal együtt - a Horch AG tulajdonát képezte. Kénytelen volt másik nevet választani és mindent a nulláról kezdeni. Családnevét lefordította latinra, így született meg az Audi márkanév.

Az első Audi, a Typ A

Új cégében semmi sem akadályozta Horchot, hogy az autósportra koncentráljon. A gyümölcs hamar beérett: a tízes évek első felében az Audi sikeresen szerepelt az Österreichische Alpenfahrt futamain, és a gyártmány néhány év alatt széles körben ismertté vált. Az első világháború után az alapító ezt a céget is elhagyta - ezúttal önszántából -, és Berlinbe költözött. A húszas évek legmaradandóbb Audi-vívmánya a bal oldali volán: 1921-ben jelent meg e "szokatlan" elrendezéssel a 14/50 PS Typ K.

1920-ban a Horch gyár is gazdát cserélt, majd nem sokkal később Gottlieb Daimler fia, Paul lett a fejlesztésekért felelős vezető. A luxusmárka 1926-ban piacra dobta Németország első nyolchengeres modelljét, az Audi pedig nem késlekedett a válasszal: egy évvel később megjelentette Typ R Imperator nevű nyolcasát.

1928-ban a DKW gyár alapítója, Jorgen Skafte Rasmussen többségi részesedést szerzett az Audiban, ami hamarosan döntő jelentőségűvé vált. A gazdasági világválság következtében megcsappant a nagyméretű, erős autók iránti kereslet, ezért a vezetés új irányt szabott: egy elsőkerék-hajtású DKW-típus kifejlesztését adta feladatul az Audinak. Az 1931-ben megjelent DKW Front kora népautója lett, és gyártásából a zwickaui vállalat is kivette részét, sőt később fronthajtású Audik is készültek.

Gyönyörű vonalú 225 Roadster

Az 1932-es esztendő újabb meghatározó eseményt hozott: megalakult az Auto Union a Wanderer, a DKW, az Audi és egykori riválisa, a Horch részvételével. A chemnitzi székhelyű konszern Németország második legnagyobb autógyártójává vált. A négy márka szövetségét jelképezi a négy egymásba fonódó karika, melyet akkoriban a csoport minden gyártmánya viselt saját emblémája mellett. Készültek Auto Union márkanevű kocsik is, de a harmincas években még csak a versenypályákra. A 16, majd 12 hengeres lóerőgyárak feladata az volt, hogy - a Mercedes-Benzzel együtt - az autósportban szerezzenek dicsőséget Németországnak az olasz és francia gépek ellenében.

A második világháború után a konszern Németországhoz hasonlóan kettészakadt. A szovjet megszállási övezetben felszámolták az Auto Uniont, az ország szerencsésebbik felében viszont újjáélesztették a nevet. A bajorországi Ingolstadtban megalakuló vállalat eleinte a DKW kétütemű járműveit gyártotta, majd Auto Union néven is készített gépkocsikat. A keleten maradt DKW-üzemek IFA autókat és motorkerékpárokat állítottak elő, utóbbiakat rövid idő elteltével MZ-re nevezték át. A Wanderer és a két zwickaui márka az ország mindkét felében eltűnt a háború után.

Az ötvenes évek közepén a keletnémetek előkaparták a Horch nevet, melyet egy hathengeres, négyütemű motorral hajtott luxusautóra biggyesztettek. Kis sorozatban és csupán néhány évig készült a típus, mert közben az NDK-ba is eljutott a Volga. Az Audi egy évtizeddel tovább volt tetszhalott, feléledését nem kis részben annak köszönheti, hogy az NSZK-ban egyre csökkent a kétütemű motorok népszerűsége. Az ingolstadti gyár a hatvanas évek közepén a Volkswagen tulajdonába került, és nem sokkal később megszüntette a DKW-t.

Hetvenes évek vége, szögletes lámpás sport-Audi és bajuszos versenyzők

Az első újkori Audit hivatalosan Auto Union Audinak hívták, de rövid idő után az Audi lett a márkanév, a négykarikás emblémát viszont meghagyták. Ezt a típust 72-esként ismeri az utókor, a szám az 1700 köbcentiméteres motor teljesítményére utal. Egy évvel később piacra dobták a 80-ast - melyből kombit is készítettek -, valamint az 1,8 literes erőforrással szerelt Super 90 modellt. 1968-ban az alapkivitelt felváltotta a 75-ös típus, megjelent az olcsóbb, 1500-as motorral ellátott 60-as, valamint a csúcsverzió, a 100-as.

1969-ben egyesült az Auto Union és az NSU, de ez nem hozott érdemi változást. Az Audik a Volkswagenekkel mutattak hasonlóságot, bár a márka identitása nem került veszélybe. Bizonyíték erre a számos technikai újítás, melyek közül a legfontosabbak: az 1980-ban megjelent Quattro az első olyan sorozatgyártású személyautó volt, amely állandó összkerékhajtással rendelkezett. A 100-as típus 1982-ben bemutatott harmadik nemzedéke a világ legáramvonalasabb limuzinja volt. Négy évvel később a teljesen galvanizált karosszéria jelentette az újdonságot. Szintén az Audi nevéhez fűződik az első közvetlen befecskendezésű dízelmotoros személyautó, amely 1989-ben jelent meg. 1992-ben egy 80 TDI modell fogyasztási világrekordot állított fel, kilenc évvel később pedig bemutatkozott az A2 1.2 TDI, a világ első olyan négyajtósa, amely kevesebb mint 3 liter üzemanyagot fogyaszt 100 kilométeren. Ezek mellett számtalan sportsiker fényezte a négy karikát az elmúlt négy évtizedben.