Nagymacskák ideális íven - Jaguar XFR, XK és XKR menetpróba

Mi lehet annál jobb, mint a Jaguar csúcsmodelljeit vezetni egy versenypályán? Hát az, ha az ember maga szabhatja meg a feltételeket. A Jaguar új R változatai meglepően jónak bizonyultak a Hungaroringen, ahol pedig már több jó sportautó elvérzett.

Az XJ is ott volt a rendezvényen, de csak csúszkálni meg szlalomozni lehetett vele
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Jaguarral kapcsolatban eddig nagyon kevés az élményem, ha jól emlékszem, egyszer egy dízel X-Type bemutatón jártam, amely nagyjából egy kicsit kicsicsázott dízel Mondeónak tűnt. Ugyanezen a rendezvényen kipróbálhattam az S-Type R-t, ami már sokkal jobban tetszett, de nem valódi sportautónak, csupán egy nagyon erős limuzinnak éreztem.

Ez a kép fogadott, soha rosszabbat

Ezúttal nem újságíróként kerültem velük kapcsolatba: instruktorként vettem részt egy Jaguar-bemutatón a Hungaroringen. Már sokszor csináltam ilyet, rendszerint komoly sportkocsikkal, de azt nem igazán tudtam elképzelni, egy Jaguarral minek megyünk fel a versenypályára. Nagyon érdekelt, mely modelleket merik bevetni pályán, meg az sem árt, hogy újra láthatom, hol tart most az - egyébként indiai tulajdonú - angol gyártó. Elmentem tehát egy rendezvényre, ahol ezúttal nem újságíróként kellett piszmognom, hanem versenyzőként mutatni az íveket.

A bokszutcába érve hamar elmúlt kora reggeli fáradtságom. Eddig is tudtam, hogy az XF kifejezetten szép, de az XFR még azon is túltesz egy kicsit. Gondolhatják, mennyire tiltakoztam, amikor azt közölték, egy ilyennel kell körbevinnem a gyári instruktorokat, megmutatni az ideális ívet.

Az XFR brutálisan erős limuzin, de puhább, mint egy M5-ös BMW

Ötliteres V8-as motor egy kompresszorral kiegészítve, és már kész is az 510 lóerős teljesítmény, az E63 AMG Mercedes, az M5-ös BMW és az Audi S6-os konkurenciája. Az indítás természetesen gombnyomással történik, de a két ülés között lévő konzolon. Majd előbukkan a váltó tekerőkapcsolója, amit kezdetnek csak D állásba tekertem. A bokszból kihajtva az alapjárati morgástól eltérő baritonnal tölti meg a teret a V8-as. A kanyarban kicsit jobban dőlt, mint vártam, de kifelé ez nem számít; gyakorlatilag mindegy, hányadik fokozatban van, a 625 Nm-es nyomaték szinte állandóan rendelkezésre áll, ezért elemi erővel húz.

A kormányzás lehetne kicsit nehezebb, de a fékek alapvetően tetszettek. Az autó nagyon tágas, de a hátsó ülésen alkalmi megfigyelőim úgy csúszkáltak, hogy már-már megsajnáltam őket. Az XFR-rel nem csak gyorsan menni jó, még ha alapvetően a gyorsulásmániás örülteknek is szánták; amint visszaveszünk a tempóból, máris kulturált luxuslimuzinná változik, amelyben azért mindig ott van a lehetőség. Az esély egy hangorgiára, egy kis vadulásra, ámulatba ejtó gyorsulásra. Egy kicsit puhább, mint egy M5-ös, de olyan acélos, mint az E63 AMG, csak talán egyedibb.

Az XFR-ben sajnos ezután nem sokat ültem, mégsem búsultam, ugyanis a nap hátralévő részében az XK-val és az XKR-rel kellett a vendégeket felvezetni a Hungaroringen. Igen, én is el tudok képzelni ennél rosszabb munkát.

Meglepően jól mozgott a Hungaroringen a V8-as XK

Kezdetnek a sima, V8-as XK-t választottam, kíváncsi voltam, mennyivel szolidabb, mint a kompresszoros. Érdekes módon nem sokkal, sőt ezzel is kifejezetten nagy élmény tempósan közlekedni. Az adatait megnézve nem is csoda, hiszen az ötliteres V8-as 385 lóerős teljesítményre képes, és a forgatónyomatéka is több mint 500 newtonméter, vagyis ez sem torpan meg 160-nál. Igazából ezzel is tökéletes együtt tudnék élni, bár alapvetően nem sportkocsinak szánták. Ez leginkább abból látszik, hogy kanyarokban billeg, a menetstabilizáló elektronika pedig még a halvány élmény látszatát is kiöli a kocsiból. A rendezvény alatt többen panaszkodtak is, hogy nem tudnak mögöttem kigyorsítani, mert az autó megtorpan. Hát igen, kanyarból kifelé erős gázadásra elveszi a benzint a motortól, nehogy baj történjen - kicsit talán túl drasztikus módszer. Persze kikapcsolva jobb a helyzet, de ettől még nem lesz kőkemény sportautó, mint ahogy a sport állásba kapcsolt futómű sem művel nagy csodát. A féke viszont meglepően magabiztos, ez az egyik legnagyobb pozitív meglepetés.

Kanyarban kicsit dülöngél, de nem vészesen

Ezek után jött az XKR, amely minden szempontból még jobb. A motor ugyanaz, de kompresszorral, és mellette olyan hangorkánnal, hogy a vendégek fele már álló helyzetben is eufóriába került. A teljesítmény itt is 510 lóerő, 4,8 másodperc alatt képes álló helyzetből száz kilométer/órára felgyorsulni. A motor minden tartományból ugrik, mint az XFR-ben, de valahogy jobban tetszett az érzés. A kormányzás erősségével itt sem voltam elégedett, a sportfékek azonban nagyon magabiztosan teszik a dolgukat: egész nap nem volt egy fékhiba sem. A rugalmassága félelmetes, de bekapcsolt ESP-vel ebben is csak állunk a kanyarok kijárati ívén. Kikapcsolva már élvezetesen mozog egy kicsit, bár érezni, hogy néhol ez már veszélyes is lehetne. Kabriónak nekem bőven elég lenne a sima V8-as, az XKR-t csak M6-os helyett tudnám ajánlani, de emlékeim szerint az M6-os valamivel durvább kocsi. Az biztos, hogy a féke a Jaguarnak is meglepően jó, mint ahogy a motorhangot is hallom még a fülemben.

Ha választani kéne, nem biztos, hogy az XKR-t venném meg

Elvileg a rendezvényen ott volt az új XJ is, amelyről még nap elején valaki megkérdezte, mit keres itt ez a Hyundai. Valóban, az angolok új csúcslimuzinja kicsit kilóg a Jaguar-arculatból, de valószínűleg ez lesz az új irányzat. Formailag nekem sem jött be, a forradalmi megoldásai egy kicsit a Lancia Thesist juttatták eszembe, amely annak idején nagy durranásnak indult, aztán mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Csak álló helyzetben néztem körbe, de nem is éreztem olyan vágyat iránta, mint amilyet az XF váltott ki. Elsőre úgy gondolom, csak azzal tudnék együtt élni, míg az új XJ megmarad számomra egy meg nem értett zseninek.