A netes társkeresésről VI. - Nagy találkozások

A netszerelem jó dolog: van egy társad, akinek mindig írhatsz, ha van mit, aki miatt naponta óránként ellenőrizheted az e-mailjeidet, hátha írt, akit nem tudsz kiverni a fejedből egész nap, és akinek a fotóját háttérképnek állítottad be. Valami mégis hiányzik.

Mi tudjuk mi: a személyes kontaktus az. Változó, hogy kinek meddig tart rádöbbenni arra, most már nem húzhatja tovább a randira hívást. Van aki az első néhány levélváltás után már találkozót követel, de van olyan is, akivel a legkülönfélébb kétségei és félelmei, netalántán lustasága hónapokig halaszttatják ezt a lépést.

Tételezzük fel, hogy figyelemmel követted eddigi írásainkat, így hát nem estél bele azokba a kisiskolás hibákba, amik a legtöbb kétséget és félelmet kelthetik benned a személyes találkozóra gondolván. Nem festettél magadról hamis képet (akár szó szerint: nem montázsoltad a fejed egy izmos férfi felsőtestére, és eleve: a saját fotódat küldted el), nem mondtad, hogy értesz olyan dolgokhoz, amikhez valójában lövésed sincs, és azt sem, hogy imádod azokat az édes kiscicákat, ha valójában allergiás rohamot kapsz a macskaszőrtől.

Ha ezek közül egyiket sem tetted, hát ne izgulj! Vagy ne nagyon. Az a kis remegés a gyomor tájékán pedig, mikor az esti randira gondolsz, egyike az élet legszebb (nem is olyan apró) örömeinek. Nem beszélve arról, hogy szíved választottja, mikor elolvasta a neki címzett találkozóra buzdító levelet, valószínűleg minimum ennyire izgatott lesz - ha nem még jobban.

Az első találkozás sorsdöntő: most látjátok egymást és most halljátok egymás hangját először. Hiába az akár hónapokon át tartó levelezés, chatelés, vagy SMS-párbaj, tulajdonképpen két idegen ember áll egymás előtt ilyenkor. Könnyű ezt mondani, de igyekezz nyugodt lenni, derűs és laza; no és persze főleg őszinte. Végre itt az alkalom valódi benyomásokat szerezni a csajról, akiről annyi szépet gondoltál már - és itt az alkalom, hogy végre ő is személyesen megtapasztalja: te vagy álmai pasija.

Egy idő után közelebb is lehet menni

Nem túl szerencsés rögtön az első alkalommal lakásodra hívni vágyad tárgyát, egyrészt mert átlátszó, és mert azonnal a leányzó eszébe juttatja az anyukája által éveken keresztül beléoltott gyanút: minden férfi csak azt akarja. Másrészt pedig eleve kevésbé lehet szórakoztató egy csendes szobában kettesben ücsörögni, mint mondjuk egy zsúfolt kávéház teraszán, vagy egy moziban.

A mozi, mint elsőrandis program amúgy is jó ötlet. A netes kapcsolattartás ideje alatt valószínűleg úgyis kiderült már, hogy milyen filmeket szeret. Így hát ellenállhatatlan invitálást prezentálhatsz neki az éppen aktuális kedvenc színésze, vagy kedvenc rendezője legújabb filmjének megtekintésére.

Ha a kiszemelt lány kedveli a kiállításokat, netalántán van kedvenc festője vagy fotóművésze: egy tárlatra hívni sem rossz ötlet. Egy valamit azonban kiállításra invitálásnál érdemes jó előre mérlegelni: hogy Téged is érdekel-e a dolog. Jobb ugyanis inkább kihagyni az ezzel való imponálást, mint később - ha összejön a dolog - hónapok gyötrő és kínos kiállításrajárása után töredelmesen bevallani, hogy valójában most már a saját kivégzésedre is szívesebben mennél.

Kézenfekvő megoldásnak tűnik egy buliban találkozni: átgondolva persze azt is, hogy egy buli zajos, sőt mi több sötét is, és alakulhat úgy, hogy semmivel többet nem sikerül kideríteni a te kis netes társadról, mint amennyit már eddig is tudtál.