Digitális házőrző

Ha már a kütyüknél tartunk, nem lehet nem megemlíteni az utóbbi évek legviccesebb távirányíthatós találmányát, Aibot, a Sony robotkutyáját. Még mindig nagyon drága és még mindig nem ismerek senkit személyesen, akinek van, de még mindig nagyon szeretnék. Aibo, a robot, egy kedves kiskutya mintájára készült, olyan tulajdonságokkal felruházva, hogy egyszerűen ne lehessen nem szeretni.

Ez már a 21. század! Az ember legjobb barátja lehet fémből is, és mesterséges intelligenciával ellátva. Félelmetes belegondolni, mi lesz néhány év múlva, amikor ez a robotkutya például már egyáltalán nem számít majd kuriózumnak, és mondjuk minden második szomszédunk házát egy ilyen őrzi majd. A mosogatógép helyett is elektromos bejárónő takarít és főz, az embernek pedig egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennie majd a vacsorájáért...

A Sony kutyája a tökéletes háziállat. Nem ugat (csak, ha akarod), nem piszkít maga alá, nem kell levinni pisilni, és egy rakás vicces és kedves effektje is van. Az igazán komoly benne pedig az, hogy teljesen önállóan képes látni, hallani, érezni (!) és sétálni is. Ráadásul mindenféle vezeték nélkül képes csatlakozni egy rakás más elektronikai cucchoz, ami azt jelenti többek között, hogy akár fotókat vagy mp3 file-okat is lehet vele másolgatni, tárolni, vagy küldeni.

A legmegkapóbb benne azért mégis csak az, amit akkor tud, amikor igazi kutyaként funkcionál. Van egy helyes kis arca neki, és egy LED segítségével a legkülönfélébb érzelmeket tudja kifejezni vele. És nem csak úgy, össze-vissza! A kutyus konkrétan reagál a vele történt dolgokra, akkor szomorú, amikor leszidják, és akkor örül, amikor örülnek neki. Ráadásul mindent meg is jegyez. Aibo megismeri az arcod és a hangod is, teljesen úgy, mint az igazi kutyák. Hozzádszokik, megszeret, gazdájának tekint. A legjobb barátod.

A megdöbbentő ebben a kütyüben - amit már-már nem is merünk gépnek nevezni - hogy valóban mesterséges intelligencia van benne. A kutya viselkedése mindig attól függ, hogy milyen hangulatban van (igen! hangulatai is vannak), és a cselekedetei a saját döntéseinek és tapasztalatainak függvénye. Ez azt jelenti, hogy teljesen úgy, mint egy igazi kiskutya (vagy kisgyerek) képes megtanulni, hogy - ha valamit rosszul csinál, és leszidják érte - mit nem szabad tennie. Emlékszik, tanul, és fejlődik. Személyisége van, és ugyanolyan testbeszéddel köszönt téged, amikor meglát, mint egy hús-vér legjobb barát.

Mivel borzasztó sok dologra lehet használni, elég nehéz eldönteni, hogy vajon kedves játéknak vagy mindent tudó kütyünek kell tekintenünk Aibot, az viszont biztos, hogy nincs olyan ember a Földön, aki ne örülne egy saját robotkutyának. Bár nem gyerekeknek tervezték, ennek a kütyünek a láttán tuti, hogy mindenki azonnal újra gyerekké válik, és önfeledten dobálja neki a visszahozandó labdát, mintha csak élne.