Tetkótörténelem

Vágólapra másolva!
Az egész véletlenül kezdődött. Az ősember kormos, koszos testének sebes felületein keresztül a bőre alá jutott némi korom is. Mikor a seb begyógyult, az ősember látta, hogy a kosz ottmaradt. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy legközelebb már tudatosan rajzoljon mintákat magára. Az első tetoválás időszámításunk előtt sok ezer évvel keletkezett, és most, időszámításunk után kétezer évvel népszerűbb, mint valaha.
Vágólapra másolva!

A tetoválás a művészet egyik legősibb formája. Az utóbbi évtizedben a reneszánszát éli: nagyobb divat, mint valaha. Ki gondolná, amikor ránéz a barátnője vállán lévő apró pillangóra, - és azon gondolkozik, melyik nonfiguratív ábra mutatna jól a bal bicepszén - hogy Ramszesz fáraó korában már nők és férfiak is tetováltattak magukra díszítéseket? Pedig így volt. Velük kezdődött és a világ minden pontján élők csinálták. És csinálják egészen a mai napig.

Az egyiptomi múmiák voltak az őskori tetkók első kézzel fogható bizonyítéka: az egyik női múmia testén a régészek festékpöttyöket találtak. A régi korok testfestései persze nem mindig csak esztétikai célokat szolgáltak, az akkori embereknek sokkal többet jelentett ez puszta divatnál. A természeti népek például vagy félelmet akartak kelteni ellenségeikben, vagy mondjuk a rovarok ellen védekeztek így. Voltak olyan tetoválások is, amik a társadalmi hovatartozást jelképezték (akinek volt, arra felnéztek) sőt, olyan is megesett, hogy mű-sebhelyeket rajzoltak magukra, hogy hősiesnek és legyőzhetetlennek tűnjenek. Állatok vérével és virágnedvekkel keverték a kormot, és egy hegyes madártollal vagy csontdarabbal festettek a testükre.

A tetoválás az ezt követő évszázadokban szinte a népességgel együtt terjedt, a 18. században pedig már nem volt olyan nép, amely nem ismerte. Nem lehet megmondani, hogy hol alalkult ki, és honnan terjedt el: ha a történészeknek igazuk van, a tetoválás, mint jelenség gyakorlatilag mindenütt, az összes kultúrában és a világ minden táján megjelent, fejlődött és fent is maradt.