Búcsú a Niger partján

Csámpás taxis, dogon ajtók, lefizetett rendőrök, vörös út megint. Bambara tánc és a varázsló. Furcsa búcsú Szüfitől a Niger mellett.http://videa.hu/flvplayer.swf?v=AGcygFNHDbmIstZb 

"Orugó, Orugó!" - kiabálja a bottal hadonászó színes ruhás kikiáltó, szavait tarka-barka társaság visszhangozza. Jobbra a poros udvaron öregek ülnek iskolapadokban, mögöttük fiatalabb felnőttek állnak, balra az iskolaépület tornácán gyerekek nyüzsögnek. Középen egy fa alatt Szüfi áll, mi vele szemben ülünk ütött-kopott iskolai fémszékecskéken.

A kikiáltó éppen az iskolaigazgató által felolvasott ajándékozó levelet kommentálja, az orugó kiáltás valójában origót jelent. Az igazgató felolvas pár szót, amit a kikiáltó élénk gesztikulálással, és talán kissé kifordítva megismétel - szavait időnként heves kacaj kíséri. Érteni semmit nem értek belőle, mert bambarául beszél.

Koursaléban vagyunk a Niger mellett, a mali fővárostól körülbelül 50 kilométerre, de szinte egy egész világgal odébb. Vörös hintőporos hepehupás földúton zötykölődtünk idáig vagy két és fél órán keresztül. A kocsiban szokatlan csend honolt, még a nagydumás Tulipán sem hozta elő valamelyik hajmeresztő történetét. Én kissé többet dörzsöltem a szemem, mint amennyit az ablakon beszállt portól kellett volna. Ez volt utolsó utunk Szüfivel.

Koursalé az a falu, ahol a kocsi ezentúl szolgálni fog. Betegszállító lesz, Bamakóba viszi majd a hétszáz lelkes település betegeit. Ott van a legközelebb kórház. Ez lesz az első autó a faluban. Nem csoda, hogy nagy ünnepség fogadta. Szinte mindenki ott nyüzsgött a földszintes iskolaépületek által közrefogott poros téren. Gyerekek majd felnőttek jártak táncot dobok pergő ütemére, aztán a varázsló ugrabugrált körbe tükrös maszkban, zsákruhában port rugdalva, ágakkal csapkodva a földet.

Sokáig tartott a műsor, hol sorban egymás után, hol egymással szemben táncoltak versenyt férfiak és nők doboktól belelkesedett gyerekek gyűrűjében, akiket időnként egy bottal hadonászó felnőtt zavart hátra. Időközben a helyiek kiálltak az udvarról az autóval. Többé nem láttuk Szüfit.

Bamakóba a hummeresek - akik más adományokat hoztak - és Kara - az adományozó ralisokat segítő Magyarországon tanult mali állatorvos - vitt vissza.

A vasárnapi befutó után a rali átment jótékonysági rendezvények sorozatába. Hétfő délelőtt iskolalátogatás volt Bamako egyik földutas városrészében, ahol nejlonzacskóból piros színű szörpöt szipkázó gyerekek körében adtak át a résztvevők egy nagyobb adag ajándékot - pólókat, tollakat, konzerveket, labdákat, füzeteket és egy biciklit. Délután kórházlátogatás volt, de mi Koursaléba mentünk.

Vasárnap este tartották az eredményhirdetést a főváros legmenőbb helyének mondott Club Ibizában, de csak az irgalmas szamaritánus díj kiosztására értünk oda. Ezt a kútfúrást szervező Afrikai-Magyar Egyesület kapta. A versenyt a szlovák Raid Adventure Team nyerte, akik egy vadiúj Nissan pickuppal indultak.

Az eredményhirdetés után a társaság hamar szétoszlott. Mi a csuklós buszosokkal tartottunk, és egy La Terrasse nevű helyen kötöttünk ki, ahol dogon ajtók voltak a vécéken, és mint kiderült egy kupi volt alatta, amit kihagytunk.

Taxival mentünk vissza a szállóba. A lepukkant Renault vezetője egy hórihorgas, csámpás idősödő alak, aki ülését teljesen előretolva kucorgott a volán mögött. Percekig bíbelődött az indítással: a kulcsot forgatgatta, az indexet kapcsolgatta. Az autó állapota és a sofőr szerencsétlenkedése nevetésre ingerelt, de arcunkra fagyott a mosoly, amikor rendőrök állították meg a kocsit. Mivel útlevél csak egyikünknél - Tulipánnál - volt, büntetéssel fenyegettek. Nem egyeztek bele, hogy jöjjenek el a szállóba, ott megmutatjuk a papírokat, 10 ezer CFA-t követeltek, de végül beérték hárommal. "Police bad" - jegyezte meg sofőrünk.

Kedden elmegyünk egy helyi kocsmába meccsnézést nézni: Mali Elefántcsontparttal mérkőzik délután az Afrika-kupán. Szerdára maradnak az albínók és a vudupiac. Este hazarepülünk.