Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz idei év legnagyobb Háborúellenes Gyűlésén Szegeden nemcsak a béke üzenete volt napirenden, hanem a nemzeti összetartozás ügye is. Szőke András például a személyes hangvételű felszólalásában a vidék és a főváros elválaszthatatlan kapcsolatáról beszélt.
Hatalmas tömeg előtt rendezték meg a Digitális Polgári Körök Szegeden az idei év utolsó és egyben legnagyobb Háborúellenes Gyűlését, amely a békepárti üzenetek mellett a magyar társadalom belső összetartozás tudatának az erősítése mellett is kiállt. A rendezvényen ott volt Szőke András is, aki a Vidéki Digitális Polgári Kör egyik alapítójaként felvállaltan kiemelten képviseli a vidéki Magyarország értékeit.
Szőke András szerint a magyar vidék megbecsülése nélkül nincs erős ország, és nincs valódi nemzeti egység sem
A nézőtéren Szabó Zsófi beszélgetett a színésszel arról, miként látja ma a főváros és a vidék viszonyát, valamint arról, hogy szerinte szétválasztható-e egymástól ez a két világ. Szőke András válaszában saját életútjából indult ki, felidézve a vidéki gyökereit és kötődését.
Elmondta, hogy Szentes közelében született, alföldi emberként nőtt fel, jelenleg pedig a Bakony egyik kis falujában él. Szavai szerint egész életét végigkísérte a vidék tapasztalata és értékrendje, ahogyan filmes pályája is szorosan kötődik Magyarország vidéki tájaihoz és történeteihez. Úgy fogalmazott, hogy szerinte a nagyvárosokat, köztük a fővárost, és a vidéket, a tanyavilágot nem lehet egymástól elválasztani.
Ahol most vagyunk, innen nem messzire születtem Szentesen. Egy alföldi ember vagyok, ez egy olyan helyszín, ahol annak idején a Badár (Badár Sándor - a szerk.) azt mondta, hogy Sanghaj után a második legnagyobb biciklifelhasználó hely, de ez teljesen nem igaz, mert Vásárhelyen is ugyanez a történet. Ezen a környéken nem lehetett úgy biciklizni, hogy ne fújjon szembe a szél. A mostani életem a Bakonyban zajlik, ott élek egy pici kis faluban. Azt szeretném mondani, hogy az első játékfilm, amely elkészült 1985-ben, az természetesen vidéken készült, ahogy az összes többi Magyarország vidéki tájain, embereivel, történeteivel jött létre. Azon gondolkoztam, amikor kérdezted, hogy ezt az egészet hogy látom, hogy szerintem a nagyvárosok, vagy akár a főváros, és ehhez kapcsolódóan a vidék vagy a tanyavilág, ezeket nem lehet különválasztani”
- mondta Szőke András.
A színész felszólalásának egyik legerősebb pillanata az a szemléletes metafora volt, amellyel a főváros és a vidék egymásra utaltságát írta le. Egy nagy fához hasonlította az országot, ahol a lombkorona, a virágok és a termések csak akkor élhetnek és fejlődhetnek, ha a törzs és a hajszálgyökerek, vagyis a vidék is ép marad. Ha ezeket leválasztják, akkor a fa, a rendszer egésze pusztulásnak indul.
Van egy nagy fa, mi vagyunk a csúcsán virágokkal, termésekkel, és ahogy minden egyes nagy fának a törzse, a gyökerei mind egységében működik. Hogyha leválasztod erről a vidéket, leválasztod a hajszálgyökereket, ha leválasztod a földutakat, az odakötő, odavezető utakat, ha szétválasztod azt a hálózatot, ami mind csak egységében működik, akkor ez elpusztul. Tehát én azért hiszem, hogy a vidékre nagyon nagy szükség van, mert minden onnan áramlik fel, mindegy, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Somogy, vagy hogy merre megyünk, mindenütt áramlik a picitől a nagy felé, de ha nincs a pici, akkor nem tud virágozni, nem tud gyönyörűen ott lenni a nagy.”
- tette hozzá Szőke András.
