Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Európa évtizedeken át egy moralizáló álomvilágban ringatta magát, miközben lemondott saját erejéről és józan önérdekéről. Schmidt Mária történészprofesszor szerint most érkezett meg a számla – és nem lesz olcsó.
Schmidt Mária szerint a nemzetközi jog abszolutizálása valójában politikai fegyver, amelyet nem mindenki ellen és nem mindig használnak.
A hegemón az, akire a szabályok nem vonatkoznak”
– idézi Carl Schmitt gondolatát, rámutatva: miközben az orosz-ukrán háború kapcsán a jogsértés főbenjáró bűnnek számít, addig az Egyesült Államok ENSZ-felhatalmazás nélküli katonai akciói vagy geopolitikai lépései következmények nélkül maradnak. A szerző felidézi azt is, hogy az Európai Unió vezetésének egy része kész lett volna figyelmen kívül hagyni a nemzetközi jogot az orosz állami vagyon lefoglalásakor, ami szerinte leleplezi a jogállamiság politikai eszközzé silányítását.
Kettős mérce, nagyhatalmi valóság
A történész élesen bírálja az uniós elit illúzióit: Európa elhitte, hogy az amerikai védelem ajándék, nem pedig üzlet. Most, amikor Washington benyújtja az első számlát – gazdasági, katonai és geopolitikai értelemben is –, a kontinens felkészületlenül áll. Az Ukrajna körüli háborút Schmidt amerikai érdekek mentén kiprovokált proxikonfliktusnak látja, amelybe az EU saját érdekei ellenére sodródott bele, miközben figyelmen kívül hagyta az erőviszonyokat:
Oroszország mögött Kína áll, Európa mögött viszont egyre inkább csak a hit, hogy majd „valaki” megvédi.
A végkövetkeztetés kíméletlen: Európa nemcsak stratégiai autonómiáját adta fel, hanem a józan ítélőképességét is. A kijózanodás elkerülhetetlen – a kérdés már csak az, mennyibe fog még kerülni.
Fel kell tennünk végre a kérdést: mit szednek a nyugat-európai polgárok, hogy 2015 óta tűrik, amit vezetőik velük tesznek? Hogy a vihogó Starmer, Macron és Merz mit szedhetnek, azt láthattuk a Kijevet elhagyó vonatfülkében”
– jegyezte meg, utalva arra jelenetre, mikor rájuk nyitottak, miközben egy gyanús fehér port pihent előttük az asztalon.
