Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Az elmúlt időszakban az Európai Bizottság kommunikációjában érzékelhető hangsúlyváltás történt. Ursula von der Leyen jelezte, hogy a hátralévő két hónapban visszafogják a Magyarországgal szembeni nyílt kritikát. Ezt persze nem az Európai Unió egysége érdekében teszik, hanem azért, mert el akarják kerülni a választási beavatkozás gyanúját – mutat rá legújabb elemzésében XXI. Század Intézet.
Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója szerint kései látszatpolitikáról van szó, hiszen a magyar választások időszakában párhuzamosan zajlanak a brüsszeli vezetés által generált pénzügyi viták, bírósági eljárások és olyan politikai keretezés, amely a választások eredményének befolyásolását célozza, vagyis azt, hogy a szövetséges politikai erő, a Tisza Párt győzzön.
A lényegi kérdés, hogy a magyar emberek felismerik-e, hogy Brüsszel saját elvárásai feltételévé tette a demokráciát, miközben a politikai nyomásgyakorlás eszközei egyre élesebbé válnak. Az elemzésben a kutató azokat a módszereket tekinti át, amelyekkel Brüsszel a magyar választások eredményét akarja befolyásolni.
Az európai politikában a beavatkozás nyilvánvalóan nem úgy történik, hogy valaki odamegy a szavazófülkéhez és megmondja, kire szavazzanak a választók. Erre egyéb módszerek állnak rendelkezésre, amelyek célzottan és a brüsszeli preferenciáknak megfelelően átírják a kampányteret: pénz juttatása vagy éppen megvonása, jogi fenyegetések, ítéletek, külföldről fizetett álcivil hálózatok.
Évek óta tapasztalhatjuk, hogy az uniós források visszatartása nem egy semleges uniós adminisztráció, hanem jogállamisági fellépésnek álcázott politikai fegyver.
A másik terep a jog. A brüsszeli hatalomtechnika egyik legkifinomultabb formája, amikor a politikai konfliktust jogi pályára terelik, majd a politikai következményt egyszerűen a jogi térfélre tolják.
Címlapok, politikai üzenetek, bizalomrombolás, legitimációs viták formájában jelennek meg, és a „Brüsszel kontra Budapest” keretben a választási verseny részévé válnak.
A harmadik és talán legveszélyesebb módszer a civilnek álcázott politikai infrastruktúra. A külföldi befolyás ma gyakran nem közvetlen pártfinanszírozásként jelenik meg, hanem álcivil projektnek, szakmai programnak, tréningnek, kampánytematikát alakító hálózatnak, kommunikációs infrastruktúrának álcázva.
Azonban ha a birodalmi irányt támogató kormányok száma csökken, megbillen az a többségi egyensúly, amely az Ukrajna-politikát, a közös adósságvállalást, a központi forráselosztás erősítését és a hatáskörök további brüsszeli koncentrációját lehetővé teszi. Egy szuverenista blokk megerősödése – akár csak néhány tagállam részéről – már elegendő lehet ahhoz, hogy blokkoló kisebbség alakuljon ki bizonyos ügyekben, vagy hogy politikailag ellehetetlenüljön a központosítás következő lépése. Éppen ezért a magyar választás nem elszigetelt esemény a brüsszeli szemszögből, hanem az európai hatalmi aritmetika része: a kérdés az, hogy megmarad-e a Tanácsban jelenlegi irányvonal kényelmes mozgástere, vagy szűkülni kezd és végül ellehetetlenül az a politikai tér, amelyre a jelenlegi vezetés hatalomgyakorlási stratégiája épül.
Szóban lehet, hogy Von der Leyen visszavesz, azonban a nyílt bírálat eddig is kevesebb gondot okozott, mint a stratégiai trükkök. Beavatkozás nem tűnik el, csak átalakul, de a magyar választók ezt nem fogadják el. Mert ha a szavazat értéke attól függ, hogy megfelel-e Brüsszel elvárásainak, akkor a demokrácia már nem jog, hanem engedély.
A demokrácia azonban döntés. A döntés pedig csak akkor szabad, ha a nemzet a saját sorsáról maga határoz.
A teljes elemzés a XXI. Század Intézet honlapján elérhető.
