Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Az ATV kérdezte a külgazdasági és külügyminisztert. Szijjártó Péter politikusként emberi oldalát is megmutatta, mai napig hálás azért, hogy betöltheti ezt a posztot és úgy gondolja, sose szabad sem magunkon sem másokon számon kérni korábban meghozott döntéseket a mai tudásanyaggal. Érdeket, hogy az embert még az ATV riportere is "felfedezni vélte" benne.
Lőrincz Dorothy vagyok, miniszter úrtól, ATV-s riporterként kérdezem...
Fotó: JOHN THYS / AFP
Szijjártó Péter tréfásan úgy kezdte válaszát, kissé össze is szorult a gyomra, majd rátértek a kérdésre.
Amikor a két hadifoglyot hazahozta − ott voltam a kifutópályán a sajtótájékoztatón − és nem tudom, belemagyarázom-e, de a tekintete némiképp kicsit homályos volt, amiben
én az embert véltem felfedezni miniszter úrban,
és most a beszédében többször említette, hogy ezért nap mint nap harcolnak, és nem nagyon van lehetőségük arra, hogy hibázzanak.
Volt-e olyan pillanat, amikor mondjuk felmerült az, hogy esetleg valamit nem jól csináltak, illetve hogy van egyáltalán Önökben, a csapatának, mert nyilván egy csapat áll Ön mögött, hogy ezt a harcot 11 és fél éve a kormányzat nyilván 16 éve vívja Brüsszellel, illetve a nagy politika szereplőivel, meg a belpolitika szereplőivel is.
A válasz sem késlekedett: ami azt illeti − kezdte Szijjártó Péter − hogy születhettek olyan döntések, amiket később másként csinálnánk, ilyen biztosan van, mert ha erre most azt mondom, hogy nem, nincs, az szerintem távol állna a valóságtól.
Csak azt kell ilyenkor figyelembe venni, hogy sose szabad sem magunkon sem másokon számon kérni korábban meghozott döntéseket a mai tudásanyaggal.
Én ezt úgy fogom fel, legalábbis magam személyesen, hogy nekem a Jóisten megadta azt a kegyelmet, hogy egy ezeréves keresztény államisággal rendelkező ország külügyminisztere lehetek, amit képviselhetek a világon mindenhol, hogy ennek minden napja egy élmény és az a tizenegy és fél év, huss, így elment.
Ez nem fáradtság vagy nem fárasztó, hanem minden napja egy újra átélt, és mind a mai napig hihetetlen élmény, megmondom őszintén, mert nekem Bencés gimnazistaként 1995-ben, amikor először találkoztam a mai miniszterelnökkel személyesen úgy, hogy ott ültem, ő meg itt, nekem onnantól kezdve volt álmom az, hogy egyszer vele dolgozhassak. Tehát ami itt most történik, 47 évesen, megmondom őszintén, lehet, hogy csöpögős, de az nekem még mindig olyan, mint amiről 15 éves koromban álmodtam. Ennek minden egyes percét köszönöm, minden egyes másodpercért hálás vagyok, és amíg lehet, csinálom − mondta.
