Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz ügy azért vált különösen érzékennyé, mert a Magyar Péter korábban rendszeresen a Fidesz-kormány idején kiépített „urambátyám rendszer” lebontásáról beszélt, ezért sok kommentelő szerint visszás volt, hogy a leendő miniszterelnök a sógorának adta volna az egyik legfontosabb tárcát. A csütörtök délutáni bejelentés után percek alatt elárasztották a közösségi oldalakat a vélemények, hozzászólások.

„Azt a tüzet oltják, amit ők gyújtottak meg”
A legtöbb kommentelő szerint nem a visszalépés ténye volt a legnagyobb probléma, hanem maga a jelölé. Mandula Viktor újságíró ironikus hasonlattal írta le a helyzetet:
Kicsit arra emlékeztet, amikor gyerekként direkt azért elmentem buszozni, hogy átadhassam a helyemet egy néninek, és meglegyen a napi jócselekedetem.”
Erre reagálva egy kommentelő még élesebben fogalmazott:
Úgy lett volna pontos a hasonlatod, hogy kirúgtad egy néni lábát, hogy aztán, kedvesen mosolyogva felsegíthesd...”
Többen azt kifogásolták, hogy Melléthei-Barna Márton eleve elfogadta a felkérést. Egy kommentelő szerint:
Miért fogadta el a kinevezést? Azonnal vissza kellett volna utasítani.”
Mások szerint a történet azt mutatja, hogy a Tisza Párt sem tudta elkerülni ugyanazokat a politikai csapdákat, amelyeket korábban másokon számon kért.
Brüsszelnek is kellemetlen lehetett?
Te, Márton, hát, miért nem mondtad, hogy sógorok vagyunk? Különben is, mennyi az idő, Marci?”
– kommentálta az ügyet Hont András újságíró, utalva Magyar Péter interjújára a Partizánban, ahol az akkor még csak miniszterelnök-jelölt magából kikelve esett neki a műsorvezető Gulyás Mártonnak. A nemzetközi dimenzió sem maradt ki a hozzászólásokból. Többen arra utaltak, hogy az ügy már Brüsszelben is kellemetlen lehetett:
Már az EU-nak sem tetszett!”
Akadtak azonban olyanok is, akik egyetértettek a döntéssel, de őszinte sajnálatukat fejezték ki. Mások dicsérték Melléthei jellemét:
Az igazán nagy emberek néha épp azzal mutatják meg a nagyságukat, hogy félre tudnak állni a közös ügy érdekében.”
A reakciókból jól látszik: a történet jóval túlmutat egy egyszerű személyi kérdésen. Sokak szemében ez lett az első komoly hitelességi próbatétele annak a politikai oldalnak, amely eddig éppen a nepotizmus és a politikai összefonódások ellen határozta meg magát.
