Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA Mol-részvénycsomag, a gáztárolók, a közműszolgáltatók, a bankrendszer, a telekommunikáció és végül a Budapest Airport: 2010 után az Orbán-kormányok több stratégiai ágazatban is növelték az állami, illetve magyar tulajdon arányát. A Tisza 2026-os választási programja ugyanakkor kevés konkrétumot tartalmaz arról, milyen szerepet szán hosszú távon az államnak tulajdonosként. Ez önmagában is kérdéseket vet fel, most azonban új körülmény jelent meg: a Magyar Nemzet szerint a Tisza-kormánynak jelentős forrásokra lehet szüksége az uniós beruházások előfinanszírozásához.

Másfél évtized alatt visszaszerezték a stratégiai vagyont
A 2010-es kormányváltás után alapvetően megváltozott az állam tulajdonpolitikája. Míg a rendszerváltást követő két évtizedet a privatizáció határozta meg, a második Orbán-kormány idején az állam több stratégiai területen is vevőként jelent meg.
Másfél évtized alatt több nagy jelentőségű tulajdonszerzés követte egymást:
- Mol: 2011-ben a magyar állam 1,88 milliárd euróért visszavásárolta az orosz Szurgutnyeftegaz 21,2 százalékos Mol-részvénycsomagját.
- Gáztárolók és energia: 2013-ban az MVM megszerezte az E.On magyarországi földgázkereskedelmi és gáztároló érdekeltségeit, majd az állam a lakossági energiaellátásban is egyre erősebb pozíciókat épített ki.
- Bankrendszer: állami tulajdonba került többek között a Budapest Bank és az MKB, az állam pedig 15 százalékos részesedést szerzett az Erste Bank Hungaryben. Utóbbi csomagot később nyereséggel értékesítették: a 38,9 milliárd forintért megvásárolt részesedésért 87,5 milliárd forintot kapott az állam.
- Telekommunikáció: előbb a Telenorban jelent meg állami érdekeltség, majd 2023-ban következett a Vodafone Magyarország 660 milliárd forintos felvásárlása, amelyben az állami Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. is szerepet vállalt.
- Budapest Airport: 2024-ben a magyar állam és a francia Vinci Airports megvásárolta a repülőteret üzemeltető társaságot. A magyar állam 80 százalékos részesedést szerzett a korábban privatizált Budapest Airportban.
A folyamat szimbolikus csúcspontját kétségkívül a Budapest Airport visszaszerzése jelentette. Ehhez képest különösen érdekes Kapitány István jelenlegi miniszter korábbi kijelentése. A Shell volt globális alelnöke még 2026 januárjában, a Tisza gazdaságfejlesztési és energetikai felkészülésének vezetőjeként úgy fogalmazott:
Nem az az állam dolga, hogy luxusberuházásokra vagy repterekre költse a polgárok pénzét, miközben az alapvető szolgáltatások összeomlanak.
Ez természetesen önmagában nem jelenti azt, hogy a Tisza-kormány el akarná adni a Budapest Airport állami tulajdonrészét. Arra azonban rámutat, hogy Kapitány államfelfogása jelentősen eltér attól a politikától, amelynek jegyében az Orbán-kormányok stratégiai ágazatokban növelték az állami tulajdont.
Egyre több pénz kell a Tisza-kormánynak
Az állami vagyon jövője azért sem pusztán elméleti kérdés, mert közben komoly finanszírozási igénnyel szembesülhet a Tisza-kormány. A Magyar Nemzet értesülései szerint
az Erdőbényén megtartott háromnapos kihelyezett kormányülésen a 2027-es költségvetés és a gazdaságélénkítés mellett egy esetleges külső hitelfelvétel kérdése is napirendre került.
A probléma egyik forrása az uniós támogatások előfinanszírozása lehet. Az uniós pénzek ugyanis számos esetben csak a projektek előrehaladását követően érkeznek meg, miközben a beruházások elindításához előre biztosítani kell a szükséges összegeket.
A lap információi szerint Kármán András pénzügyminiszter több lehetséges finanszírozási szereplővel is egyeztetett, és a tárgyalások között nemzetközi intézményekkel, köztük a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), valamint az Európai Unióval kapcsolatos egyeztetések is szerepeltek.
A finanszírozási tárgyalások során olyan strukturális intézkedések is felmerülhettek, mint
a nyugdíjkorhatár emelése vagy a rezsicsökkentés megszüntetése.
Ugyanakkor jelenleg nincs nyilvános információ arról, hogy ezekről a kormány döntést hozott volna, ahogy arról sem, hogy az IMF-fel konkrét hitelmegállapodás előkészítése zajlana.
A pénzigény nagyságrendjét ugyanakkor jól mutatja, hogy
az Államadósság-kezelő Központ 2026-ra tervezett nettó kibocsátását az eredeti 5445 milliárd forintról 8717 milliárd forintra emelte.
Ez több mint 3000 milliárd forintos növekedést jelent.
A külső intézmények által korábban megfogalmazott elvárások sem érdektelenek. Az IMF korábbi magyarországi értékelésében a nyugdíjrendszer hosszú távú átalakításának lehetséges eszközei között a nyugdíjkorhatár emelését is említette, valamint a lakossági energiaár-támogatások fokozatos kivezetését és célzottabb rendszerrel való felváltását javasolta. Hasonló irányú ajánlásokat fogalmazott meg az OECD is.

Ha pénz kell, mi lesz az állami vagyonnal?
Az Orbán-kormányok 2010 után sorra vásárolták vissza a korábban külföldi kézre került vagy eladott stratégiai vagyont – idézte fel a Magyar Nemzet. Most viszont a Tisza-kormánynak egyre több pénzre van szüksége, és már egy újabb külföldi hitel lehetősége is felmerült.
Közben továbbra sem tudni, mit akar kezdeni a Tisza ezzel az állami vagyonnal. A több száz oldalas választási programjuk sok mindenről ír, arra azonban nem ad világos választ, hogy hosszú távon megtartanák-e az állam tulajdonában például a repteret és más stratégiai cégeket.
Ez pedig most már nagyon is fontos kérdés. Ha ugyanis pénz kell, alapvetően három lehetőség van:
- több bevételt szednek be, vagyis növelik az adókat,
- visszafogják a kiadásokat, tehát megszorításokat vezetnek be, vagy
- hitelt vesznek fel, ami az adósság növekedését jelenti.
De van egy negyedik út is: el lehet adni az állami vagyon egy részét.
Így már nem csak az a kérdés, hogy valóban visszatér-e az IMF Magyarországra. Hanem az is, hogy ha elfogy a pénz, mihez nyúl előbb a Tisza: újabb hitelekhez, az emberek pénztárcájához, vagy ahhoz a vagyonhoz, amit az Orbán-kormányok másfél évtized alatt visszaszereztek.

