Szabadon főzhetünk pálinkát

Jó hírről, nagy újdonságról számolhatunk be, végre. Felnőtt és szabad emberként kezelnek minket, legálisan főzhetünk pálinkát saját fogyasztásra. A hungarikum ezzel közkincs lett, mindannyiunké. Ráadásul a minősége is javulhat, és egy sor további pszichés előnye van annak, ha valamennyi közünk van a folyamathoz, és tudjuk, miből készül az adott ital. A szeszlobbi persze lázad.

Az új kormány gazdasági programjából a többség minden bizonnyal egyetlen pontra emlékszik. Ez a saját fogyasztásra szánt pálinkafőzés liberalizálása. Gesztus ez, amely arra enged következtetni, hogy végre felnőtt embernek kezel minket az állam, és a bújtatott sarcok és értelmetlen adminisztráció sötét alagútjának végén mégis van fény. Üdvözlet tehát az új szabályozásnak, remélem, hogy további intézkedések követik majd a mostanit, nevesül a bor végre kikerül a jövedéki termékek köréből, és eltörlik a magyar gasztronómiai kultúrát fojtogató zéró toleranciát is.

Komoly lobbitevékenység eredménye az, hogy Magyarországon egészen eddig el volt lehetetlenítve az egyik hungarikum, a pálinka otthoni készítése. Egy közismert parókás úr valószínűleg ezért ült be a Magyar Országgyűlésbe a rendszerváltáskor. Sikerült is elérnie, hogy negyven millió forint vámhatósági kaucióval, szörnyen magas adóval, és kemény adminisztrációs terhekkel fenyegessék azokat, akik lepárlással szeretnének foglalkozni. Hosszú időre el is vették az emberek kedvét a dologtól. Maradt továbbra is a házi főzés, mint gyermekkoromban, a szocializmusban, a jövedéki bűncselekmény pallosát lengetve mindazok fölött, akik vették a bátorságot apáik hagyományainak fenntartásához. Az államokra persze világszerte jellemző, hogy megtartották a szesz és a dohány extra adóztatásának előjogát, amit a törvény teljes szigorával biztosítottak be. A népnyúzás kronológiája azonban jóval hosszabb dolgozat tárgya lenne.

A történet persze virtuális, hiszen aki főzni akart az eddig is megtette, adó az államkasszába nem folyt be ebből. A saját célra történő bérfőzetés létezett, csináltuk mi is, és fel is voltunk háborodva rendesen, amikor a végösszegben láttuk, hogy milyen sokat fizetünk azért az államnak, hogy legálisan készítsük el a saját alapanyagunkból, magunk és barátaink által gondosan készített cefréből, valóban ingyenes alapon és becsületesen elfogyasztott pár liter pálinkánkat.

A főzdék izgulnak. Azt mondják, hogy most boldog-boldogtalan próbálkozhat, és a sok milliós befektetésük nem térül meg. Szerintem tévednek, mert eddig az 1200 forint literenkénti főzési díjból kb. 300 maradt náluk, 400-at viszont örömmel fizetek majd a zsebükbe, hiszen az az eddigi költségem harmada lesz. Arról nem is beszélve, hogy a gyümölcs lelkét csak hatalmas tapasztalattal lehet kivonni, szerintem nem sokan fogunk vesződni egy új szakma kitanulásával. Ilyen kicsiben nincs értelme, továbbra is a szakemberre bízzuk majd a dolgot.

A szeszlobbi lázad persze a leginkább, hiszen ez az intézkedés az ő piacukat sújtja leginkább. A legalja, a lélek- és egészségromboló féldecis kiszerelésű üvegcsék eltűnni nem fognak, de nagyon sok olyan városi barátom van, aki foglalkozik azzal, hogy rendes szittyót igyon. Szerintem fel fogják kutatni a vidéki rokonaikat, barátaikat, és valami összevásárolt, helyben erjesztett cefréből össze fognak hozni a főzdék segítségével egy olyan pálinkát, ami tiszta, korrekt, és a sajátjuknak nevezhető. Ezzel erősödhet a belföldi turizmus, a város és vidék újraegyesítése, a hagyományok őrzése, és még rengeteg olyan szép és nemes folyamat, amelyek előre vihetik a közösséget.

A magyar pálinka minősége szempontjából is üdvözlendő az új szabály. Hektoliter-fokban szabja meg ugyanis a jogalkotó a mennyiséget, ami azt jelenti, hogy 100 liter 43 százalék alkohollal rendelkező pálinkát főzhet/főzethet egy ember. A készítési költség csökkenni fog literre vetítve, az összes mennyiség viszont adott. Így már nincs sok értelme erősebbre, "kerítésszaggatóra" párolni, jobb ha szívesen isszuk meg a pálinkánkat. A kvótát pedig minél jobb minőségű cefrék készítésével érdemes kihasználni, ráadásul a gyümölcs olcsó manapság.

Demeter Endre