Zárjegyet kapna a bor

Elfogtunk egy levelet. Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség (VPOP) nyugalmazott főparancsnoka, jelenleg tanácsadója által készített feljegyzésben a zárjegy újbóli bevezetését javasolja. A sztárborászok mumusként jelennek meg, mert számla nélkül is forgalmaznak, bár leírja, hogy termelésük eltörpül az alföldi nagy borászatok mellett, és nincs is más választásuk a piaci viszonyok miatt. Eldicsekszik azzal, hogy tisztában vannak az olasz feketeimport és a borhamisítás módszereivel és rendszerével, így nem értem, miért nem számolják fel azt. A szervezet, amelynek adatai és tapasztalatai alapján ez az anyag készült minden bizonnyal tévúton jár, mivel a kormány által deklarált egyszerűsített adminisztrációval szemben további papírmunkát kíván a termelőkre róni.

Téves ez a szemlélet. A szabályozást már nem lehet tovább szigorítani, az adminisztráció már így is betarthatatlan, ezt a helyzetet tovább rontani véleményem szerint hibás gondolat. A kádár-rendszer arra épült, hogy a lehetetlen szabályok miatt mindenki kiskapuk keresésével volt kénytelen tölteni az idejét, közben vajas lett a feje, és aki kinyitotta a száját, azaz napra ment, azt rögtön el is lehetett kaszálni. A rendszerváltás óta ez a helyzet mit sem változott, egy adóbevalláshoz könyvelő, a bor négy szinten történő nyilvántartásához pedig jövedéki ügyintéző, hegyközségi szakértő, könyvelő és vámos konzíliumát kell összehívni. Végül mégsem lesz jó, ergo mindenkit meg lehet büntetni.

Az adóbevallás állítólag rá fog férni egy söralátétre, a bor kereskedelmét azonban még zárjeggyel is komplikálnák. Jelenleg is használunk borkísérő okmányt, szállítólevelet, számlát. Naponta fél-egy órát töltök csak az úti okmányok kitöltésével. Emellett ott a pincekönyv, a származási bizonyítvány, a forgalomba hozatali engedély, a könyvelés. Szinte minden borászatnak van jövedéki ügyintézője, annyi a feladat, hogy nem tudunk többen egy szakértőt foglalkoztatni. A nagyobbaknál sokszor egy egész irodányi adminisztrátort látok, mégis rendszeresen megbüntetik őket. Az ő fizetésüket pedig földművesekre kellene költeni, hogy jobb legyen a szőlő minősége, a papírmunka helyett pedig a boraimmal kellene foglalkoznom, mert azok boldogabbá teszik az embereket, és Magyarország hírét öregbítik. Számoljunk le végre azzal a gyakorlattal, hogy betarthatatlan szabályokkal terheljük a szőlőtermelőket, mert külföldi versenytársaikkal szemben így hátrányban vannak, és tönkre fognak menni.

Most akkor leírom én, ha más még nem szólt volna. A borászok azt szeretnék, ha a bor kikerülne a jövedéki körből. Az adórendszerben pontosan nyomon lehet követni az áfa megfizetését, pont úgy, mint a táskarádió esetén. Ehhez nem kell jövedéki terméknek lennie. A kulcsa nulla, azaz a vámosnak is csak felesleges munkát ad, bevétel nélkül, számukra is csak nyűg ez. A hamisítókat el kell kapni, de ez nem jövedéki kérdés, az én értékrendem szerint nem is papírfüggő. Itt jegyzem meg, hogy változik a világ, bort már nem pancsol senki cukorcefréből, az olasz bor olcsóbb. A becsületes földművelő emberekre azonban nem lehet négyszeres felesleges, értelmetlen és kibogozhatatlan papírmunkát róni, mert létbizonytalanságba taszítjuk, és elvonjuk őt a termeléstől, amiből az adóbevétel származik. Őszintén remélem, hogy a kutyaugatás végre elhallatszik az égig, és az új, összevont adóhatóság haladó gondolkodással működőképes rendszert tud majd létrehozni.

Demeter Endre

Iktatószám: 5228476806 Tárgy: Borászat ellenőrzése

F E L J E G Y Z É S

Dr. Vida Ildikó Kormánybiztos Asszony részére

Tisztelt Elnök Asszony !

A hozzám érkezett információk, valamint szakmai konzultációk alapján a jövedéki bevételek mellett fontos vizsgálni az ÁFA elkerülések lehetőségeit annak érdekében, hogy a költség-vetés forrásoldalát minél nagyobb biztonsággal tudjuk biztosítani.

Helyzetértékelés

Az utóbbi 3-4 évben olyan mértékű volt az elkeseredés a szőlőtermelők körében, hogy az évente meghirdetett támogatott szőlőkivágási kvótát 2-3 szoros túljelentkezés jellemzi. Egyre többen hagyják abba a termelést. Jelenleg mintegy 60 000 ha-on termelnek szőlőt, néhány éve még ez 93 000 ha volt, de adottságaink alapján 220 000 ha első osztályú szőlő termőhelyet tartunk nyilván. A lecsökkent termőfelületről az utóbbi években mintegy 3,2 millió hektoliter (hl) bolt állítottunk elő, ez éppen csak fedezni tudja a magyar borfogyasztási igényt. A problémák nem a sztárborászatok forgalmát zavarja, hanem a döntő mértékben asztali, vagy tájbort előállítok körét, akik a nemtelen küzdelemben egyre alacsonyabb áron szeretnének szőlőt vásárolni - ez viszont tönkreteszi a szőlőtermelőt.

A probléma igazi oka a jelentős számla nélküli forgalmazás

A számla nélküli borok egy része valódi bor, másik része hamisítvány. A 2009-es hegyközségi adatok szerint a származási bizonylatok alapján összesen 3,2 millió hl bor került a pincékbe (ez reális adat). Ennek ellenére csak 1,7 millió hl bor mennyiség után tudta csak a hatóság kivetni a bor forgalomba hozatali járulékát, azaz csak ennyi bor került számla alapján forgalomba. Ez azt jelenti, hogy a bor 47 %-a számla nélkül jut el a fogyasztóhoz! A kereskedők döntő része azt mondja a beszállítónak, ha nem tud az átadott mennyiségből legalább 40 %-ot számla nélkül adni, akkor a továbbiakban nincs üzlet, mert más beszállítók tudnak ilyen kérést teljesíteni. Gyakorlatilag ezek után nincs olyan beszállító, aki akár kényszerből, de ne szállítana számla nélkül.
Hogyan lesz számla nélküli bor?

1. Cukorcefréből erjesztett hamis bor (hát ezt sajnos régóta ismerjük). Sajnálatos módon ennek a terméknek az előállítását nem csak a klasszikus ismeretlen borhamisítók végzik, hanem esetleges előállításához információk szerint hozzájárul az is, hogy egyes borászatok tulajdonosai egyszerre rendelkeznek szőlőbor készítési engedéllyel és gyümölcsbor készítési engedéllyel. A gyümölcsbor készítéshez a jogszabályok alapján minden olyan segédanyag felhasználható, amely a szőlőbor előállításnál tilos (cukor, íz- és színanyagok, extrakt javító adalékok, savak, stb.) hiszen ezek a segédanyagok biztosítják a hamisítás alapanyagát. Az engedélyezett technológiával előállított gyümölcsbor döntő mértékét exportálják. (Jó lenne egy kimutatást kérni, hogy az engedéllyel előállított gyümölcsborok hány százaléka kerül exportra!) Magyar piacon gyakorlatilag gyümölcsbort nem lehet látni, erre egyáltalán nincs is fogyasztói kereslet. A vélelmezett probléma az, hogy valójában álexport történik a gyümölcsbor esetében (lásd 3-as pont.) A hatóság úgy érzékeli az export adatok alapján, hogy a bor elhagyta az országot, valójában azonban nem, hanem a szőlőbor hamisításhoz használják fel a gyümölcsbor alapanyagokat, vagy magát a gyümölcsbort.

2. Olasz tartálykocsis import bor. Egy szállítókamion egy szállítólevéllel kétszer (manapság már háromszor) fordul. Így nettó áron, számla nélkül Olaszországban nagyobb termelői támogatás útján előállított bort tud forgalomba hozni, rendszerint magyar borként. (Az utóbbi időben a fogyasztók elkezdték keresni a magyar bort, így sokszor valódi számlás import bor is magyarként hoznak forgalomba - persze ez is tilos.) 2008-as adat, hogy az olasz hatóságoknál mintegy 460 ezer hl export bort mutatnak ki Magyarország irányába, a magyar hatóság viszont csak mintegy 260 ezer hl-t lát Olaszországból beérkezettnek! A hiány 200 ezer hl!

3. Alexport következtében is rendelkezésre áll a nettó árú, számla nélküli bor. Az történik, hogy a borászat papíron exportál egy EU-s országba, a szabályok szerint minden magyar adótól mentesen, - azaz nettó áron. Fő cél ország napjainkban Szlovákia és Románia. Jobb esetben a kamion elhagyja az országot, majd visszajön a teljes tartalommal, de manapság már csak a papírok mozognak, az áru marad idehaza az országon belül. Elvileg ez a bor már nincs is Magyarországon, így nettó áron, számla nélkül forgalomba hozható.

4. Szoftver trükk. Ez nem csak a borászatban, hanem az összes jövedéki termékesnél használható. Tudni kell, hogy ma minden vállalkozás alkalmazhat olyan magáncégek által írt jövedéki szoftvert a könyveléshez-forgalmazáshoz, amelyet a VPOP illetékes osztálya ellenőrzött és engedélyezett használatra. Ha a vállalkozás az napi áruforgalmazásánál nem volt telepi, vagy szállítmányozási útvonalon ellenőrzés, akkor estére a szoftvert író cég segítségével visszaállítják a reggeli forgalom szintjére az adatbázisokat, vagy épp olyan szintre, ami a vállalkozásnak az igénye (mivel a szoftver forráskódja a szoftveríró cégnek rendelkezésre áll, azt csinál az adatbázissal, amit akar.) Így a napi forgalom egy jelentős részét számla nélkül forgalmazza, persze ehhez kell a vevő partner beleegyezése is, de hát ez nem szokott akadály lenni, ő is nyer az üzleten.

Megoldási javaslatok:

1. Az olasz import esetében csak szándék kérdése a folyamat leállítása, számtalan ponton be lehetne avatkozni (olasz hatóságokkal szoros kapcsolatfelvétel, szállítójárművek ellenőrzése, - ezt az elmúlt hetekben megkezdte a másodlagos élelmiszer vizsgálat kiterjesztésével az MGSZH, de ők csak borparamétereket vizsgálnak.)

2. Az álexportnál a nagy tételben exportálókat lehetne tételesen ellenőrizni, a másik országok társhatóságaitól viszont meg lehetne kérdezni, hogy ott betárolták-e a terméket.

3. Jövedéki szoftver esetében meg kellene tiltani a magáncégek által gyártott szoftverek használatát. A VPOP-nak (vagy az általa megbízott cégnek) kellene írni egy programot és azt ingyen közreadni mindenkinek (természetesen a legnagyobb kincset, a forráskódot a legszigorúbban őrizni kellene a felhasználók elől.)

4. Egyesek szerint a zárjegy bevezetése nélkül nem lesz rend a piacon. Ezt sok borász támogatná, de a "sztárborászok" nem. Ehhez tudni kell, hogy a sztárborászatok jelentős része nem nagy mennyiséget, hanem kisebb, sokszor 1000 hl/év alatti mennyiséget forgalmaz, viszont magas áron, palackos formában. (Néhány nagy alföldi borászat 1000 hl/hét (!) mennyiséget forgalmaz!) A sztárborászatok értékesítésének egy igen jelentős része közvetlenül a saját borüzletében (az ország több pontján), a saját panziójában, vendéglátó helységében kerül a fogyasztóhoz, közvetlen fogyasztásra. A hírek szerint az 1000-8000 Ft/palack eladási áron kipoharazott terméket a könyvelésbe 500 Ft/l értéken vezetik be. Zárjegy esetében ez a művelet nem lehetséges.

5. Cukor és származékainak az olaszokhoz hasonló forgalmazási szabályainak bevezetése. Javaslatom lényege, hogy a cukor legyen ellenőrzött termék (nem jövedéki!) forgalmazási nyomon követéssel. A kiskereskedelemben ne lehessen 1 kg-osnál nagyobb kiszerelésben forgalmazni. Nagyobb kiszerelésben csak az erre a tevékenységre engedélyt kapott nagyker forgalmazhat. Aki nagyobb mennyiségű cukor felhasználására jogosult (méhész, cukrász, borászat bizonyos évjáratok esetén, stb...) az bejelentkezik a VPOP-hez (aki a jogosultságot megvizsgálja). Ha jogos a vállalkozás tevékenységi köre alapján a cukorfelhasználás kap egy adatait tartalmazó mágneskártyát. Minden nagykerben kell lennie egy leolvasó terminálnak, mert vásárlást kezdeményezni a mágneskártya lehúzásával lehet, ahova is rögzítik a vásárolt mennyiséget. Az adat azonnal jelentkezik a VPOP-nál (ahol látszik a vásárló összes adata), akik kockázatelemzéssel dönthetik el, hogy kit ellenőriznek a cukor felhasználása tekintetében. A javasolt rendszer nem csak a cukorcefre alapú jövedéki hamisítványok (bor, szesz) ellen lenne hatásos, hanem minden cukrot tartalmazó terméket (pl. péktermékek, cukrásztermékek, édességek, desszertek stb.) bekényszerít az ÁFÁ-s (számlás) termékek körébe. Véleményem szerint ugrásszerű ÁFA bevételek generálódnának!

Tisztel Kormánybiztos Asszony !

A fenti javaslatok megfontolását kérem

tisztelettel:

Arnold Mihály
Integrációs Bizottság elnöke