Ha össze kellene gyűjteni, mik azok a dolgok Nagy-Britanniában, amelyek megértéséhez nem elég kilenc nap, a lista első helyén feltétlenül a csapok kapnának helyet. A britek vagy nagyon jól tűrik a kezük leforrázást és megfagyasztását, vagy van valamilyen féltve őrzött titkos technikájuk, amellyel megoldják a kézmosást. A fürdőszobában ugyanis nem egy csapot szerelnek föl, amelyből a hideg és a meleg keverésével langyos vizet lehetne folyatni, hanem két külön csapot egymástól jó tíz-húsz centire: az egyikből kizárólag tűzforró, a másikból jégvidék víz jön.
Az első éjszakát Matlockban töltöttük, egy ötven körüli dundi asszonyság és mogorva férje Bed and Breakfast (ágy és regggeli) szálláshelyén. A Glandon-ház barátságos, kicsit giccses romantikájából nem csak a fura csapok, hanem a szobába bekészített vízforraló-tea - kombináció, az éjjelre lekapcsolt fűtés és az edzetlen gyomorra brutális ütést mérő reggeli is végigkísért egész nagy-brit utazásunkon, mint a különféle szállások közös nevezője.
A fotóra kattintva még több kép a brit vidéki romantikáról!
A matlocki szoba rózsaszínsége után a reggeliző helyiségben lobogó kandallótűz, az apró porcelán dísztárgyak a szekreteren már egészen természetesnek tűntek. A rádióból csöndesen duruzsuló BBC mellett kaptuk meg első valódi brit reggelinket az udvarias, de távolságtartó asszonyságtól. "Ó, nem hinném, hogy örülne, ha idegeneket látna a konyhájában" - hárította el kérésünket, hogy megnézhessük a férjét baconsütögetés közben.
Sok-sok kép brit ételekről - klikkeljen a fotóra!
A asztalra mindenesetre szép, zsírtalan szalonna, májkrémízű kolbászka, pirítósra tornyozott tojásrántotta érkezett a müzli, kávé és tea mellé. A teához citrom nem járt, még kérésre sem tudtak keríteni. A brit hagyományok közé beszüremkedő modernség jelképei lehetnének azok az apró dzsemesüvegek, amelyek formára pont olyanok, mintha egy jóságos nagymama tette volna őket el télire saját kezűleg, de a címkéjükön részletesen leírás található a kalória-és cukortartalmukról.
Hercegi látogató, juhászkutya és tejbiznisz
Túl az első igazi brit reggelin, enyhe émelygéssel a gyomrunkban Terry és Sue birtoka, a Beechenhill farm felé vettük az irányt. Zöld háttérben fehér alapon piros pötty, zöld pötty, kék pötty, sárga pötty - így fest az autóutakról Midlands nyugati része. A domboldalakon gombócszerűre hízott, fehér birkák egyensúlyoznak, akiknek a hátát színes tintával mázgálták össze a farmerek, így különböztetik meg saját állataikat a másokétól.
A Beechenhill farm arról nevezetes, hogy három évvel ezelőtt idelátogatott Károly herceg Camillával. A birtok először kihaltnak tűnt, csak egy tehén figyelt minket. Percekig tartó kopogás, csöngetés után feltűnt Shep, az őrült lelkes pásztorkutya, és nyomában nemsokára Terry is, a friss levegőtől pirospozsgás arcú, negyvenes gazda. Terry húsz éve él itt feleségével, Sue-val. Már ő maga is egy farmra született, közel Beechenhillhez, ott most a bátyja gazdálkodik. Terryék tejeladásból élnek, negyven tehenet tartanak. Az utóbbi időben nem volt jó ára a tejnek, de másfél éve már újra felfutóban van az üzlet. "Az emberek rájöttek, hogy az organikus tej egészségesebb" - magyarázta vidáman Terry, aztán körbevezetett a tehenek felségterületén, és megmutatta a fejőgépet.
Állatos képek még!
A prominens vendégek egykori látogatásáról szerényen csak annyit mesélt, hogy Károly helyi gazdákkal tárgyalni jött ide, arról viszont visszafogott angol úrhoz illően hallgatott, hogy ő és felesége, na meg a kutya kalauzolta a párt - pedig erről akkoriban több helyi újság is beszámolt. Mikor el akartunk indulni, Shep mintha megbolondult volna, körbe-körbe kezdett rohangálni az autó körül. "Ne aggódjanak, ezt fogja csinálni, amíg el nem mennek, mindig ez van" - figyelmeztetett Terry. Shep valószínűleg ezt művelte Károllyal és a kíséretével is.