Newcastle: Angyali szárnyak

Nyugat-Európa lepusztult nehézipari létesítményekkel, bezárt gyárakkal, bányákkal leginkább sújtott bugyraiban immár majdnem két évtizedes hagyománya van egyfajta sajátos urbanisztikai hóbortnak, aminek szép példáit Londontól durván ötszáz kilométerre, az acélkemény vidék hírében álló észak-keleti régióban, annak is a fővárosában, Newcastle-ben is megtalálhatjuk. Építészetről lesz szó.

Hála Istennek már nem csak a foci van a városban, - mondja, majd a kimondott szó súlyától kissé ijedten pillant körbe középkorú hölgy útitársam a Manchesterből Newcastle vasútállomására kisvártatva az Osborne Street-i pályaudvarra megérkező viszonylaton. A Tyne folyó által egy száznyolcvanezres (Newcastle) és egy kétszázezres (Gateshead) városrészre osztott település csapatát még akkor is dőreség volna nyilvánosan lekezelni, ha a Toon Army-nak nevezett szurkolói keménymag, a munkásvárossal egyetemben, sokat szelídült az elmúlt évtizedben.

A "szarkák" szociokulturális beágyazottságáról csak annyit, hogy hazai mérkőzéseik átlagos nézőszáma ötvenezer felett van, és elkötelezett szurkolójuk Tony Blair egykori munkáspárti miniszterelnök, de Sir Frank Williams, a Williams forma 1-es csapatnak dúsgazdag alapítója is. Első blikkre tehát kissé meredeknek tűnhetett az ötlet miszerint tíz - tizenöt év alatt új kulturális központ születhet ezen a vidéken.

Ám az új Newcastle imidzs kialakításában a színvonalas építészet gazdaságélénkítő, ingatlanár-felhajtó hatása, illetve az új létesítményekre szerveződő kulturális ipar röpke tíz év alatt, úgymond, nagyon bejött. Sőt, a recept talán másolható is.

Végy tehát egy a poszt-indusztriális korszak beköszönte, vagy a globalizáció miatt identitás válságban tengődő várost. Jó, ha folyóparton van, vagy domborzatilag érdekes, és nem árt, ha egyetem is működik benne. Ha szerencséd van, akkor országod kormánya az adórendszerben található, nem szorosan gazdaság vagy kereskedelmi tevékenységhez kötődő adóbevétele egy részét kulturális alapok feltöltésére, projektalapú célzott támogatások formájában költi el.

Ilyen "talált pénz" lehet például a szerencsejátékok adójából, végső soron az emberi hiszékenységből, optimizmusból és illúziókból származó bevétel. Úgy alapíts, vagy privatizálj tehát "szerencsejáték részvénytársaságot", hogy annak bevételének gyümölcsét az emberi humánum direktben élvezhesse országodban. Mindenki alanyi jogon férhessen tehát hozzá az eme javakból származó javakhoz. A legjobb, ha kulturális beruházásokat finanszírozol belőle és, ha brit vagy elnevezed Lottery Fundingnak.

Kattints a galériáért!

Mindazonáltal az ebből a bevételből származó beruházásnak akkor van igazán nagy haszna, ha azokat unokáid is látni fogják. Építs tehát ezekből színházat, múzeumot, kiállítóhelyet, könyvtárat, mozit. Ha a receptre hallgatsz, akkor szépet, ikonikusat építesz nagyszerű építészek bevonásával, akiket pályázaton választasz ki programod és beruházásod nagyobb dicsőségére.

Jó, ha találsz olyan pénzintézetet is, ami kamata profitjának tiszta hasznából, ugyancsak a kultúrára költ. Mondjuk, tegye ezt önmaga reklámozása helyett, vagy annak érdekében. Ha ezt a bankot mondjuk Northen Rocknak hívják és tíz év alatt 1520 projektet támogatva, 175 millió fontot költ el a polgárokra, akkor arra is sietnek segítségére. Mert okosan költeni jó és hálatelt tevékenység.

Newcastle történetében ez a kulturális modernizációs program hozzá kapcsolódott az országosan kétmilliárd fontos összköltségvetésű Millennium Commission programhoz, ami a városban egy hatalmas, rozsdamarta és gyönyörű, vasból, ipari technológiával készült angyal szobor felállításával vette kezdetét 1998-ban. A húsz méter magas, szárnyait 54 méter szélesre kitáró Angel of North szobor, ami a városba bevezető egyik forgalmas autópálya mellett van, Antony Gormley szobrász alkotása és mára az ország egyik jelképe lett.

Ezt követően a belváros XIX. században épült megkapó szépségű hídjai mellett egy új gyaloghíddal kötötték össze a Tyne folyó Newcastle-i és gatesheadi oldalának azt a szektorát, ahova egy új zenei és kortárs művészeti központot szánták. A lottó alap 9, 75 millió fontjából finanszírozott, a Wilkinson Eyre Architects stúdió által tervezett új híd valóságos mérnöki csoda. Negyven fokos szöget bezáró két szárnya (a járó felület és a 25 méteres ívben kifeszülő függesztő pilon) ugyanis libikókaként megdönthető, hogy nagyobb hajók is átférjenek alatta.

Kattints a galériáért!

Az új híd lábánál egy régi gabona magtárból átalakított kortárs művészeti központ, vagyis a Baltis Center található. Ezt Dominic Williams irodája tervezte és akár a londoni Tate Modern kistestvérének is hívhatnánk. Okos, kulturált építészeti re-cycling, ami távolról sem akarja az épület eredeti karakterét megerőszakolni, mindazonáltal anyagilag is gazdaságos rekonstrukciós munka jött létre. Tetején kilátószint a folyó és hídjai felé nyíló kilátóval és étteremmel. Erre az egységre 24 millió font lottó-pénz jutott.

Mintegy szimbolikus hídként is értelmezhetjük a gatesheadi oldal valódi nagy dobását, Newcastle új építészeti jelképét, Norman Foster és irodája összemetsződő buborékokra, vízicsiga-héjra emlékeztető Sage Centerét. A fémes héjszerkezet, amit a hídszerkezetek íveit átíró gerendastruktúra tart, végeredményben két koncerttermet és egy közéjük ékelt kamaratermet fog össze. Záródása nagyvonalú közösségi teret alkot, amiben könyvtár, kávézó és a jegypénztárak kerültek. Mérnöki technológia és építészeti esztétikum lenyűgöző párosítása ez, aminek részletei megunhatatlanul gazdag egésszé állnak össze. Jellemző, hogy a központ tárva-nyitva volt a kései órán amikor ott jártam, pedig csak éppen zenekari próba zajlott a nagyobb teremben, ami természetesen egy kis karzatról megtekinthető volt.

Ha sarkítva fogalmaznék, akkor azt mondhatnám Newcastle kortárs építészete csattanós brit válasz a spanyol Bilbao Guggenheim múzeumának "szélfutta konzerv dobozaira", és Valencia tengerpartjának "napszítta szamár csontvázaira", ami révén az európai építészet középpontja újra a Szigetországba került.

Végezetül: míg a blairizmus ezredforduló környéki kulturális pragmatizmusának hatását, vagyis a "Cool Britannia" elképzelés sikerét sokan hajlamosak pusztán London perspektívájából látni, addig az igazság az, hogy aki valódi és igazán kézzelfogható változást akar látni, annak vonatra ajánlatos szállni és irány északkelet.