"Valaki úgyis elcsap minket" - Londonba érkeztünk

A rikító piros telefonfülkékből szexképek tucatjai kacsintanak ki, az utcákon pedig csadorba bugyolált muszlim nők tipegnek:  megérkeztünk London ellentmondásokkal zsúfolt forgatagába. A reptéri vonat kastélynak tűnő nyomornegyedeken száguld keresztül, ezeréves London-taxik hagyják maguk mögött jobbról előzve a legújabb sportkocsikat, mi pedig kénytelenek vagyunk meleg vízért és áramért trükközni a világváros közepén.

London, szakadó eső. A ködös albion nem hazudtolja meg önmagát, ami a levegőből vattapamacsok puha tengerének tűnt, az odalent szeles, szurkáló vízfüggöny. "Szörnyű idő, mi? Na, hát itt mindig ilyen!" - viccelődik a Gatwick reptéren egy nyugdíjas angol pár. Vakációról tértek vissza a Karib-szigetekről, ők csak tudják.

Persze, ha úgy vesszük, igazán megtisztelő Londontól, hogy első perctől valódi arcát mutatja nekünk. Ázott esőkabátok és rongyos esernyők csöpörésznek a metróban, szél cibálta kabátok loholnak az emeletes buszok után. Az útikönyv szerint ez Európa legudvariasabb városa. Meg vagyunk hatva őszinteségétől.

A meghatottság azonban nem tart sokáig, mivel az udvarias város egy perc múlva majdnem gyilkos csapást mér ránk. A forgalom - Európában egyedülálló módon - balra tart, így akárhányszor zebrára lépünk, a megszokottal ellenkező irányból akar minket elütni valaki. Hiába van minden zebra előtt nagy fehér betűkkel - udvariasan - az aszfaltra mázolva, hogy "look right", több évtizedes pavlovi reflexeink nem akarják a túlélési esélyeket támogatni. "Itt valaki úgyis el fog csapni minket hat nap alatt" - vonja le a következtetést a fotós, én pedig hálás szemekkel pillantok felé, mert az utolsó pillanatban mégis megkötötte a biztosításunkat.

Ellentmondások városa

Ha épp nem a zebrán kapkodjuk a fejünket 160-as pulzussal, gyorsan feltűnik, hogy a derék londoniak gondolnak a biztonságunkra. Minden sarkon és falfelületen figyelmeztető és tiltó feliratok sora ösztökél minket a helyes viselkedésre, néhány zebrán még azt is kiírják, hogy a világító zöld emberke alatt szabad átkelni. Közben más plakátok pont a figyelmeztetések elégtelenségére mutatnak rá: "Kapaszkodj! Tavaly 1024 baleset volt ebből", illetve "Ivás után légy résen. Tavaly 324 baleset, köztük 2 halálos történt emiatt" - olvasom a metró kijáratánál.

Aztán másfajta plakátokkal is találkozunk: a híres piros telefonfülkék belsejét nem a becsukódó ajtóra és a vandálokra figyelmeztető utasítások, hanem meztelen nőkkel teletűzdelt erotikus hirdetések borítják. Furcsa látvány, amint a csadorba bugyolált muszlim nők, vagy épp a fehér csipkesapkát hordó muszlim férfiak lépnek be szemlesütve egy ilyen pornómagazinnak is beillő fülkébe.

A telefon mögött az úton 30-40 évesnek tűnő, böhöm londoni taxik húznak el, van közöttük jónéhány láthatóan vadonatúj, de még mindig a régi dizájn szerint építve. "Azért ilyen nagyok, hogy cilinderrel is be lehessen ülni" - magyarázza egy járókelő, akit cseppet sem zavar, hogy már sehol nem látni cilindert London utcáin. Az oldtimer kocsik modern házak és autók között kacsáznak, gyakran nem csak a minden második sarkon leálló buszokat, de még a meglepően gyakran feltűnő Maseratikat és Porchéket is maguk mögött hagyva.

Buszjegyet a konnektorba

Az utca forgataga után a hétköznapi apróságok is tartogatnak meglepetést: egérlyuknyi szobánkat annyi pénzért adták ki hat éjszakára, amennyiből Pesten két lakást vehetnénk ki egy hónapra - de ez csak az első. Utána derül ki, hogy a hat négyzetméteren is nagy küzdelem vár ránk, ha áramot vagy épp meleg vizet szeretnénk használni: mind a csap, mind a konnektor távol áll az általunk ismert ideáktól.

Utóbbi egyszerűen csak más szabvány; három lyuk a falban, amelyhez a helyi teaforraló dugója tökéletesen passzol, a mi eszközeink viszont nem. Csak a fotós lengyel és dublini tapasztalatai mentenek meg attól, hogy végleg számítógép és telefontöltő nélkül maradjunk - ő két golyóstollbetéttel, én egy összehajtogatott amszterdami buszjeggyel peckelem ki a földelést biztosító felső lukat; így kinyílik a másik kettő, ahová már be lehet passzírozni a hazai csatlakozót.

10 perc után a zuhany csapját is megfejtjük: külön forgattyú adagolja a mennyiséget, külön forgattyú a hőmérsékletet - még logikusnak is tűnik. A mosdókagyló fölött azonban csak nevetni tudunk: két külön csap áll a kagyló két oldalán, egyikből csak hideg, másikból csak meleg víz jön. Az építők gondosan ügyeltek a távolságra, a két vízsugár még véletlenül sem ér össze, így kézmosás közben egyik kezemről leégethetem a szőrt, másikat pedig kékre fagyaszthatom vele egyidőben.