A kísérteties képződmény a képen egy fénylő gázfelhő után nyúl.

A csillagászok egy új kozmikus „remekművet" készítettek.

Einsteinek megint igaza van.

Szupernagy tömegű fekete lyukból származott.

Több billió bolygó is keringhet a távoli csillagvárosban.

Gigantikus csillaghalmazok, fonalként csavarodó molekulafelhők és szétszóródó csillagközi gáz: pazar alakzatok figyelhetők meg az Antenna-galaxispárosról készült röntgen-, infravörös- és optikai felvételeken, amelyekből egyetlen színes képet állítottak össze.

A pulzárok periodikus rádióimpulzust kisugárzó, gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek a nagytömegű csillagok élete végén bekövetkező szupernóva-robbanás után maradnak vissza. Az alábbi látványos kép a PSR B1509-58 jelű, viszonylag fiatal pulzár környezetét mutatja. Az objektumot kialakító szupernóva-robbanás fénye mintegy 1700 évvel ezelőtt érte...

Három szupernóva lökéshulláma közé szorult csillagközi anyagfelhőben született csillagokat vizsgáltak egy szomszéd galaxisban. A Chandra-röntgenteleszkóppal az eddigi leghosszabb, 31 órás felvételt rögzítették a területről.

Egy mindössze 140 éve felrobbant szupernóva maradványát tanulmányozták a röntgen- és a rádiótartományban.

A fekete lyukak önmagukban is egzotikus képződmények. Az új vizsgálatok szerint némelyikük gyorsan forog, ami további extra következményekkel jár. Egy ilyen objektum környezetéből kibocsátott sugárzás külön adagokban érkezhet a megfigyelőhöz, mivel egyes fotonok többször is megkerülik, mielőtt elhagyják. Ezáltal különös "fényvisszhangok" jönnek...

Az átlagos szupernóvák néhány nap, esetleg néhány hét alatt érik el maximális fényességüket, majd hónapos időskálán halványodnak vissza. Egy tavaly megfigyelt objektumnál azonban nem így történt. A különböző megfigyelések összevetése alapján inkább egy extrém nagytömegű csillag semmisült meg, minden korábban megfigyeltnél hatalmasabb robbanás...

Ezúttal a Kocsikerék galaxisról készült felvétel a hét asztrofotója. A képen két csillagváros közötti látványos kölcsönhatás eredménye látható, számtalan újonnan keletkezett csillag formájában.

Első alkalommal nyílhat lehetőség egy úgynevezett középtömegű fekete lyuk tömegének pontos megbecslésére.

Az elmúlt időszak megfigyelései alapján a galaxishalmazok igen mozgalmas helyek. A bennük lezajló összeütközések "töredék-csillagvárosokat" hozhatnak létre, és a nagyobb galaxisokban lévő fekete lyukak is befolyásolják a halmaz fejlődését is.

A Chandra-röntgenteleszkóp új megfigyelése alapján egy közel 40 naptömegű csillag halála után a mag neutroncsillagként maradt vissza - pedig az elméleti modellek alapján fekete lyuknak kellett volna keletkeznie.

A szakemberek régóta tudják, hogy a kettőscsillagok között, életük bizonyos szakaszában jelentős anyagátadás történhet. A Chandra röntgenteleszkóppal most először sikerült közvetlenül is megfigyelni a jelenséget.

Galaxisunk középpontjában egy szupernagy tömegű fekete lyuk foglal helyet. Vajon honnan tudjuk ezt? Nos, a galaktika környezetében lévő anyagból, főképpen gáz viselkedéséből, mozgásából.

A Chandra űrobszervatórium új felvételei is arra utalnak, hogy mintegy 6 milliárd éve alaposan megváltozott a Világegyetem tágulásának a tempója. Korábban egyre lassuló ütemben, az utóbbi 6 milliárd évben viszont egyre gyorsuló ütemben tágult az Univerzum.

A Chandra röntgenfelvételei minden eddiginél pontosabb képet adnak arról, hogyan szóródnak szét a csillagok belsejében keletkező nehezebb elemek a szupernóva-robbanásban.