A haj számos okból kihullhat. A legkülönbözőbb betegségek velejárója, műtéti beavatkozások, vagy akár pszichés stressz következménye is lehet a hajhullás. Gyógyszerek, mint a rosszindulatú daganatok kezelésére használt kemoterapeutikumok többsége, vagy a trombózisveszélyt csökkentő antikoagulánsok is hajhullást, időleges kopaszságot okozhatnak. A férfias típusú kopaszodás ellenben - legalábbis férfiakban - teljesen egészséges élettani jelenség. Akit viszont ez zavar, annak jó hír, hogy a közeljövőben a mostaninál talán már hatékonyabban lehet gátolni a kopaszodást.

Mi okozza a kopaszodást?

A férfias típusú kopaszodás (tudományos nevén androgenetikus alopécia) során a hajvonal először a homlok két oldalán kezd visszavonulni, idővel kialakítva a jellegzetes "M" alakot. Később a fejtetőn is egyre inkább megritkul a haj, s végül a tarkótájékra szorul vissza, vagy - nem ritkán - teljesen eltűnik. A "homlok magasodása" egyesekben már a tizenéves kor végén, röviddel a nemi érés után elkezdődik, de 50 éves kor fölött már a férfiak több mint fele tapasztal bizonyos fokú hajvesztést.

A férfiak külső nemi jellegei, köztük a kopaszság és az erős arc- és testszőrzet is a férfi nemi hormonok irányítása alatt állnak. A hajhullás közvetlen oka a férfi nemi hormonok kedvezőtlen hatása a hajhagymák működésére. Azt a paradoxont, hogy ugyanazok a hormonok a test egyéb területein éppen hogy serkentik a szőrtüszők működését és így a szőrnövekedést, még senkinek sem sikerült megnyugatóan feloldani, de feltehetőleg a szőrtüszők hormon-érzékenységének, valamint a hormonok metabolikus átalakításának regionális különbségei állnak a háttérben.

A férfi nemi hormonok, vagyis az androgének jól körülírható vegyületcsoportot alkotnak a szteroid hormonok nagyobb családján belül. A legtöbben a tesztoszteron nevét ismerik; a csoport e valóban meghatározó tagját a herék ún. Leydig-sejtjei termelik ivarérett férfiakban. Pedig a tesztoszteron egy némileg átalakított származéka, a dihidroxitesztoszteron (DHT), amely a célszövetekben képződik a tesztoszteronból, mintegy ötször hatékonyabb az alapvegyületnél. A férfi és női szervezetben legnagyobb mennyiségben jelen lévő mellékvesekéreg-androgén, a dehidroepiandroszteron (DHEA) viszont önmagában alig-alig bír hatással - igaz, ez is potensebb androgénekké alakulhat a célszervekben.

A kopaszodásért leginkább a herék által termelt tesztoszteronból a fejbőr anyagcseréje során képződő DHT tehető felelőssé. A DHT a hajhagymák és szőrtüszők sejtjeiben az ún. androgén-receptorral (AR) összekapcsolódva fejti ki hatását azok működésére. A pontos mechanizmus részleteiben mindmáig tisztázatlan. Annyi bizonyos, hogy a DHT/AR komplex a hajhagymák összezsugorodását, valamint a haj életciklusának lerövidülését idézi elő a rá érzékeny bőrterületeken. Sajátos módon a fejbőr elülső és fejtetői területein a hajhagymák érzékenyebbek az androgén-hatásra, mint oldalt és a tarkótájékon; ez magyarázza a kopaszodás jellegzetes mintázatát.

Egy ép hajhagyma 2-6 évig fejleszt egyetlen hajszálat, amely ez alatt az idő alatt havonta kb. 1 cm-rel növekszik. A növekedési fázis után néhány hónapra nyugalmi időszak áll be, melyet követően a hajszál kihullik. Ha a növekedés és a hajhullás egyensúlyban van, bármely pillanatban hajhagymáink 90%-a van a növekedési és 10%-a a nyugalmi fázisban. Az androgén-hatás megbontja ezt az egyensúlyt, és a hajszál szerkezetét is lerontja: a hajhagyma összezsugorodása a hajszál vékonyodását, a növekedési ciklus rövidülése pedig a hajszál rövidülését és idő előtti kihullását okozza.

Ki lesz idő előtt kopasz?

Az is lehet lehangoló, ha ötven fölött gyűlnek a hajszálak a lefolyóban, de joggal érzik igazságtalannak sorsukat azok, akiknek már húszévesen búcsúzniuk kell fürtjeiktől. Sovány vigasz számukra az, hogy ma a világon a férfiak kb. 30%-a néz szembe ugyanezzel a problémával. Ami pedig a legkevésbé megnyugtató, hogy bár a hajhullást környezeti tényezők - vitaminhiányos táplálkozás, betegségek, gyógyszerek, stressz stb. - is sürgethetik, a korai kopaszodás alapvetően örökletesen meghatározott tulajdonság, így megelőző óvintézkedésekről, elővigyázatosságról nemigen értelmes beszélni.

A kopaszodásra való hajlam pontos öröklésmenete nem kellően tisztázott. A népi megfigyelés szerint a fiúk anyai ágon, pontosabban anyai nagyapjuktól öröklik. Ezt tudományos eredmények is alátámasztják: az androgén-receptor (AR) génje az X kromoszómán található, vagyis a fiúk valóban anyjuktól öröklik, egyik X kromoszómáját pedig az anya a saját apjától kapja. Kimutatták továbbá, hogy akik az AR különböző génváltozatait hordozzák, azok eltérő mértékben érzékenyek az androgének hatásaira, így hajhagymáik is eltérő mértékben fogékonyak az androgének okozta károsodásra. Ha anyai nagyapánk egy fogékonnyá tévő génváltozatot hordozott, nagyjából 50% eséllyel (de semmiképp sem biztosan!) mi is olyan korán kezdünk kopaszodni, mint ő.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis nemcsak anyai nagyapák és unokáik, hanem apák és fiaik kopaszodási hajlama között is mérhető összefüggés áll fenn. Ezt nem magyarázhatja az X-hez kötött öröklés, hiszen a fiúk apjuktól nem kapnak X kromoszómát. Részt kell tehát venniük a korai kopaszodás öröklésében nem ivari kromoszómán található (autoszomális) géneknek is, amelyek a fiúgyerekekben egyaránt származhatnak az apától és az anyától. A "gyanúsítottakat" feltehetőleg a szteroidok átalakításának valamely lépését végrehajtó enzimek génjei között kell keresnünk.

Mit tehetünk ellene?

A kopaszodás megállítására, esetleg visszafordítására, vagy egyre boltosuló homlokunk fedezésére alapvetően három stratégia áll rendelkezésre: helyileg alkalmazandó vagy szájon át bevehető szerek; kozmetikai beavatkozások, műtétek; illetve a leplezés.

Kopaszodásgátló szerek. Bár a herbáriákban megszámlálhatatlan "biztos hatású" készítménnyel rohanják le a tanácstalan vásárlót, mindezidáig nem több mint két vegyület hatékonyságát sikerült széleskörű klinikai vizsgálatokban igazolni. A finaszteridet tabletta formájában hozzák forgalomba. Ez a szer a tesztoszteront a nála ötször hatékonyabb dihidrotesztoszteronná (DHT-vé) alakító 5-alfa-reduktáz enzim gátlószere, ezáltal az egész szervezetben csökkenti a DHT szintjét. A gyógyászati gyakorlatban ezért a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás kezelésére használják, ugyanis a DHT serkenti a prosztata növekedését. Mivel a hajhagymákat érő kedvezőtlen androgén-hatásért is javarészt a DHT a felelős, a finaszterid képes ezt bizonyos mértékig visszafordítani. A másik szer, a minoxidil helyileg alkalmazandó oldat formájában kerül forgalomba. Bár már húsz éve használják mint hajnövekedést serkentő anyagot, a minoxidil hatásmechanizmusáról még mindig hézagosak az ismereteink. Egy biztos: mind a finaszterid, mind a minoxidil klinikailag igazoltan javít a kopaszodás tünetein a hajszálak mennyiségének és vastagságának növelésével. Egy összehasonlító tanulmány a két szert nagyjából egyformán hatásosnak találta; a minoxidillal némiképp hamarabb látható a javulás, a finaszteriddel pedig a hosszantartó kezelés valamelyest jobb eredményt hoz. Azonban mindenképpen türelmesnek kell lennünk: hat hónap is eltelhet, míg a tükörbe nézve szembetűnik már a változás.

Kozmetikai beavatkozások. Ha valakit annyira zavar a kopaszodás, hogy akár kés alá is hajlandó menni, erre is van lehetősége: a kozmetikai sebészet több opciót is kínál a tar felület eltüntetésére vagy újranépesítésére. A műtéti eljárások egy része a kopasz bőrfelület csökkentését célozza: vágásokat eszközölnek a fejtetőn, majd összehúzzák a bőrt, közelebb hozva egymáshoz a hajjal borított területeket; sajátos technikával fokozatosan kiterjesztik a hajat hordozó bőrt, majd előrehúzzák a kopasz bőr helyére; esetleg a megmaradt hajas fejbőr teljes darabjait varrják át a csupasz területekre. Eltérő logikával dolgozik a hajátültetés: ennek az eljárásnak a során az androgénekre nem érzékeny, ezért hajasan maradt tarkói területekről apró, néhány hajhagymát hordozó szegmenseket, graftokat vesznek, és ezeket ültetik be a kopasz fejbőr előre elkészített befogadó réseibe. Mindezen műveletek - amellett, hogy természetesen borsos árat kell fizetni értük - sok kellemetlenséggel járnak, a felépülés hónapokat vesz igénybe, és a hatást senki nem meri garantálni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy egy történetesen jól sikerült műtét végleges megoldást nyújthat a hajproblémákra, hiszen az androgén hormonokra kevésbé érzékeny hajhagymák készségesen folytatják működésüket új helyükön.

Leplezés. Sokakat már az is megnyugtat, ha sapkával vagy kalappal fedik el gyérülő hajzatukat. Aki pedig ifjúságát idézően dús hajkoronára vágyik, annak a parókagyártó cégek nyújtanak némi alternatívát - bár nem tagadható, hogy a férfi modellválaszték szánalmasan szegényes a női kínálathoz képest, és a férfiak parókaviselésével szemben a társadalom is kevésbé toleráns.

Itt kell még említést tennünk egy az USA-ban már engedélyezett, otthoni használatra szánt fényterápiás alkalmazásról, a lézerfésűről, amely egyik fenti kategóriába sem sorolható. A készülékből a fejbőrre bocsátott lézerfény felmérések szerint javítja a fejbőr általános állapotát, csökkenti a zsírosodást, a korpásodást, és a hajszálak növekedésének is kedvez. Kényelmi előnye és mellékhatás-mentessége mind a gyógyszeres, mind a műtéti beavatkozáshoz képest nyilvánvaló, hiszen mindössze hetente kétszer tíz-tíz percet kell egy teljesen ártalmatlan eszközzel "fésülködnünk" - hatásmechanizmusáról azonban semmit sem tudni.

És ha beletörődünk?

A legegyszerűbb - és legolcsóbb - megoldás kétségkívül az, ha elfogadjuk: volt haj, nincs haj. Korábban nem volt választás, mégis sok kopasz férfi egész sokra vitte, Julius Caesartól Churchillig, Eisenhowerig és Mahatma Gandhiig. Ugyanígy említhetnénk Picassót is, akinek művészi produktivitásával legfeljebb nőfogyasztása kelhetett versenyre. A sikeres és népszerű kopaszok sora nemcsak a múltban, de a jelenben is vég nélkül folytatható: a már-már legendának számító Telly Savalas mellé felsorakozik Bruce Willis és Danny DeVito, Michael Jordan és André Agassi, és persze még rengetegen mások - nekik módjukban állott volna kúrálni vagy leplezni kopaszságukat, de nem tették, és - a nők a megmondhatói - nem tették rosszul.

Mire jó egyáltalán a haj? És mire lehet jó, hogy kihullik?

Hogy mire jó egyáltalán a haj, azt leginkább evolúciós kontextusban lehetne értelmezni. Tény, hogy a haj óvja a fejbőrt a napsugárzástól és a lehűléstől, de ez még nem elegendő magyarázat arra, miért érezzük külsőnk oly meghatározó tényezőjének. Közelebb visz a megértéshez, ha belegondolunk, hogy a bőr és függelékei - a körmök, a testszőrzet és a haj - egészségi állapotunk, aktuális kondíciónk hű tükrei. Pillanatnyi állapotunk pedig nagyban függ általános erőnlétünktől, rátermettségünktől, végső soron génjeink minőségétől. Ezért a másik nem képviselőinek mint potenciális szexuális partnereknek megítésélében komoly szerephez jut bőrük és bőrfüggelékeik - jobbára öntudatlanul zajló - értékelése. Mivel az ember testszőrzetének java részét evolúciója során elvesztette (ami meg maradt, azt általában eltakarja), a fej pedig különben is a legérdekesebb testtáj, amit a másikon vizsgálgatunk, ésszerű, hogy hajunk, ami ily módon a leginkább szembeszökő bőrfüggelékünk lett, megjelenésünk egyik kulcselemévé nőtte ki magát.

Ennek fényében még kevésbé érthető, hogy miért megengedők a nők a férfi kopaszsággal szemben, sőt: sokuk kifejezetten vonzónak találja a tar koponyát. Sajátos - de nem ellentmondásos - módon erre a kérdésre is az evolúciós szemlélet, méghozzá a nemi kiválasztódás adja a leghihetőbb választ. Hogy a haj az általános kondíció, így a genetikai minőség mutatójaként működik, az egyaránt igaz férfiakra és nőkre. Máshová kerülnek azonban a hangsúlyok a férfiak és a nők esetében, mikor egymást mint partnert értékelik. A nőknek termékenységüket, vagyis nemi érettségüket, ugyanakkor viszont fiatalságukat kell kiemelniük ahhoz, hogy vonzónak találtassanak, hiszen a női reproduktív életszakasz hossza korlátozott. A mell és a csípőtájék formái, de nem utolsó sorban a haj is ezt a célt szolgálhatják. A férfiak esetében ellenben, mivel a nemi teljesítőképesség (őseink élethossz-léptékével mérve) nem csökken számottevően a kor előrehaladtával, viszont a magasabb életkor rendszerint magasabb társadalmi státusszal kapcsolódik össze, valamint a férfi addigi sikeres talponmaradását is hirdeti, nem szégyen, ellenkezőleg: potenciális vonzerő a korosodás. Nem véletlen hát az ismert sláger hivatkozása a tisztes őszes halántékra, és nem véletlen az sem, hogy számos kultúrában a férfiakat illető tiszteleti megszólítások a megért korra utalnak: az újlatin nyelvek signore, senor és hasonló szavai a latin senior (idősebb) leszármazottai, a mai német Herr pedig az ófelnémet heriro szóból eredeztethető, amely az eredeti germán tő jelentését figyelembe véve annyit jelent: "őszebb".

Bizonyos fokú hajhullás a korosodás elkerülhetetlen velejárója nőkben és férfiakban egyaránt, hiszen ezáltal válhatott a kopaszodás az életkor jelzőjévé. Hogy a nemihormon-függő korai kopaszodás mégis csak a férfiakban jelentkezik, az a két nem eltérő partnerválasztó stratégiájából ered. A férfias típusú kopaszság ezt a társadalmi üzenetet közvetíti a lehetséges partnerek felé: "meglehet, nem vagyok már nagyon fiatal, de túlesvén a csapongó és vad ifjúságon, türelmes, szelíd és megbízható apa lettem; sok nehézséggel sikeresen megbirkóztam, és magas társadalmi rangot értem el, ezért családomnak biztonságos létfeltételeket tudok teremteni". S ez nem puszta spekuláció: antropológusok felmérései valóban azt igazolták, hogy a kopasz férfifejet a kultúrák széles körében a nők a férfi társadalmi érettségével és kisebb agresszivitásával társítják.