Az 1970-es évek közepén Richard Easterlin amerikai közgazdász, a University of Southern California professzora nagy visszhangot kiváltó kutatást tett közzé, eredményeit a szakma azóta is Easterlin-paradoxon néven emlegeti.
"Easterlin azt találta, hogy ha egy adott pillanatban megnézzük, hogy milyen gazdag egy ország és mennyire boldogok az ott élő emberek, az nincs egymással ok-okozati kapcsolatban. Azaz, ha nőnének a jövedelmek, az nem járna együtt az emberek boldogságszintjének növekedésével" - magyarázza Szondy Máté pszichológus, a Károly Gáspár Egyetem adjunktusa, aki A boldogság tudománya címen közelmúltban megjelent könyvében foglalta össze a pszichológia boldogsággal kapcsolatos eddigi kutatásait.
A pénz csak rövid távon boldogít
Easterlin az adott ország jövedelme és az ott élők elégedettségi szintje között hosszú távon csupán együttjárást, de nem oksági kapcsolatot talált. "Mi a különbség az együttjárás, korreláció és az ok-okozati viszony között? Például kijelenthetjük, hogy egy olyan településen, ahol több a gólya, arányaiban több gyerek születik. Ez igaz, hiszen vidéken, kis településen több a gyerek, mint városban. A gólyák és a csecsemők száma azonban oksági viszonyban nem áll egymással - csupán együttjárnak. Easterlin ugyanilyen együttjárást talált az országok jövedelme és az ott élők elégedettsége között" - magyarázza a pszichológus.
Nem csoda, hogy a nyugati fogyasztói kultúra Easterlin kutatását az elmúlt csaknem negyven évben időről-időre megpróbálta megcáfolni. A hosszabb időszakot vizsgáló kutatásokban ez nem sikerült, rövidebb távot áttekintő vizsgálatokban azonban születtek olyan eredmények, amelyek szerint a jövedelmek gyarapodásával nőtt a lakosság elégedettsége is. "Ez a hatás azonban nem tartós, mert az emberek nagyon hamar adaptálódnak a megváltozott körülményekhez. A privát életben is megfigyelhető ez a villámgyors adaptáció: lottónyertesekről például tudjuk, hogy csak néhány hónapig vallják magukat boldogabbnak" - mondja Szondy Máté.
A kínaiak nem boldogabbak azóta, amióta pörög a gazdaságuk
Mivel egyre több ország vezetőjét érdekli, hogy lakosainak elégedettségi szintje hogyan fokozható, Richard Easterlin fontosnak érezte, hogy ő maga is felülvizsgálja 1974-es kutatási eredményeit. A világ 37 országának adatait gyűjtötte össze, átlagosan 22, de legalább 10 évre visszamenőleg. Az országok között gazdag, szegény, volt kommunista és kapitalista is szerepelt. A kutatás eredményeit az amerikai tudományos akadémia tudományos folyóirata, a Proceedings of the National Academy of Sciences legfrissebb száma közli.
Az új vizsgálat megerősítette a hetvenes évekbeli eredményeket: hosszú távon a boldogság és a nemzeti jövedelem között nincs oksági viszony. Easterlin példaként Chilét, Kínát és Dél-Koreát emelte ki. Mindhárom ország egy főre jutó GDP-je az elmúlt húsz évben megduplázódott.
Ez alatt a két évtized alatt Kína és Chile lakosainak elégedettségi szintje is csekély mértékű csökkenést mutatott. Dél-Koreában a nyolcvanas évek elejéig csekély mértékben, de növekedett az elégedettségi szint, 1990 és 2005 között viszont lassú ütemben, de fokozatosan csökkent.
Boldogok vagyunk, ha megbízhatunk a körülöttünk élőkben
Ha nem a jövedelem, akkor mi az, amitől egy ország lakossága tényleg boldogabb? Easterlin szerint az anyagi javak halmozása helyett sokkal inkább az egyén egészségére és társas kapcsolatainak fejlesztésére, családi életének kiteljesítésére kellene a politikának koncentrálnia.
"Korábbi kutatások kimutatták, hogy egy ország boldogsága szempontjából kulcsfontosságú a társadalmi bizalmi szint: hogy az emberek mennyire bíznak a szomszédjaikban, a politikusokban, a vezetőkben, az intézményekben. A skandináv országokban például a bizalmi szint nagyon magas, Svédország és Norvégia rendszerint a rangsor élén helyezkedik el az elégedettséget mérő nemzetközi felmérésekben. Ahol magas a társadalmi bizalmi szint, az emberek szívesebben fizetnek adót is, mert bíznak abban, hogy jó helyre kerül" - magyarázza Szondy Máté.
Ugyancsak nagyban befolyásolja a lakosság elégedettségi szintjét a politikai és gazdasági rendszer stabilitása, kiszámíthatósága, ily módon ugyanis nagyobb biztonságban érezzük magunkat. Meghatározó a toleranciaszint is: ahol átlagosan magasabb, ott boldogabbnak érezzük magunkat.
A magyar rosszkedv háttere Az Eurobarometer 2007-es felmérése szerint Európában Románia és Bulgária csatlakozásáig mi "büszkélkedhettünk" az unió legboldogtalanabb országa címmel, a magyarok 52 százaléka vallotta magát elégedetlennek életével. A magyar rosszkedv mögött Ágoston László szociológus és kutatótársainak 2008-as tanulmánya szerint a következők okok állnak: A panasz és a gyanakvás kultúrája - Az egyéni sikerre, boldogságra való törekvés a szocializmus alatt tabutéma volt, a legtöbb ember a mai napig nem tud érdemben reagálni arra, ha beszélgetőpartnere valami jóról számol be. Tanult tehetetlenség - Az előző rendszerben az emberek megtanulták, hogy nem tudják irányítani életüket, és ez a hit azt követően, hogy a rendszerváltással jóval nagyobb kontrollunk lett saját sorsunk felett, továbbra is fennmaradt. Fenyegető világ - A globalizációval és a média fejlődésével az embereket potenciálisan fenyegető veszélyekkel kapcsolatos információ a világ minden részéről hirtelen nagy dózisban zúdult ránk. Normák széthullása - A rendszerváltással megszűntek a bejáratott viselkedési minták, szokásrendszer, értelmetlenné vált az addigi struktúra. Túlzott elvárások - Csodavárás élt a magyar társadalomban a rendszerváltással és az unióhoz való csatlakozással is. Bizalmatlanság és gyanakvás - Nem bízunk egymásban és a vezetőkben sem. Egy 2008-as felmérés szerint a magyar társdalom 83 százaléka bizalmatlan az országot vezető politikusokkal szemben. |