Amerikai kutatók összehasonlították kiegyensúlyozott, hosszú házasságban élők agyműködését azokéval, akik épp szerelembe estek.

Mindkét csoportnál ugyanazok az agyterületek: a jutalmazással, motiválással, elismeréssel kapcsolatos  központok voltak aktívak. A Social Cognitive and Affective Neuroscience című szaklapban közölt tanulmány az első, amely elemzi a hosszú távú párkapcsolatokban élők idegi kapcsolatait, és ez alapján némi támpontot ad arra nézve, hogy a párok hogyan képesek hosszú távon is romantikus kapcsolatban maradni.

Szerelem 21 év után is

A Stony Brook Egyetem pszichológiai tanszékének munkatársai összesen 17 olyan ember (10 nő és 7 férfi) agyműködéséről készítettek mágneses rezonanciaspektroszkópiás (MRI) felvételt, akik átlagosan 21 év házasság után is úgy nyilatkoztak, hogy párjuk iránt még mindig szerelmet éreznek.

A résztvevőknek egyrészt párjukról mutattak fotót, másrészt ismerősökről: egy barátról, egy közeli családtagról, illetve egy távoli rokonról. A fotók szemrevételezése közben mérték a résztvevők agyi aktivitását.

Az MRI- felvételeket utána összehasonlították olyan felvételekkel, amelyeket egy korábbi kutatás során készítettek 10 nő és 7 férfi agyműködéséről, akik a vizsgálatot megelőző egy éven belül estek szerelembe.

A két csoport agyi aktivitásában nagy hasonlóságot találtak. A párjuk láttán mind a régóta, mind a friss szerelemben élőknél elsősorban a középagy egyik területe, a jutalmazásért és elismerésért felelős, dopamint termelő úgynevezett ventrális tegmentális terület (VTA) aktiválódott.

A VTA azokban a tartós kapcsolatban élőkben különösen aktív volt, akik kapcsolatukat kifejezetten romatikusnak tartották, valamint a párjukat nagyon közel érezték magukhoz.

Bár a tudomány a tartós szerelem mechanizmusát a mai napig nem ismeri pontosan, az eredmények alapján a VTA aktivitása segít hosszú távon fenntartani az érzelmeket.

A párkapcsolat hossza az addikcióért felelős területekkel áll kapcsolatban

A kutatás további eredményei: minél közelebb érezte magához valaki a partnerét, annál aktívabbak voltak a jutalmazással összefüggő agyterületei (a VTA és a szintén középagyi feketemag), valamint a tudattal, tudatossággal kapcsolatos területek (az elülső cinguláris kéreg és az insuláris kéreg középső része).

A párkapcsolat hossza a striatum nevű agyterület aktivitásával mutatott kapcsolatot. E központ aktivitását korábban  az elhunyt szeretteiket gyászolókban, valamint kokainfüggőkben is leírták.

A szeretkezések gyakorisága összefüggésben állt a hippokampusz hátsó részének aktivitásával. Ez a terület kapcsolatban van az éhséggel, az erős vágyakkal, a szenvedéllyel is, és különösen aktív a szerelem korai időszakában.