Így kezdjünk hozzá a hal megkedveléséhez

A hal egészséges táplálék, földrajzi adottságaink is lehetővé tennék, hogy bőven fogyasszunk belőle. Az egy főre jutó halfogyasztás hazánkban mégis alig három kiló évente, és ennek nagy részét is karácsonykor esszük. Hol a hiba, miért nem eszik a magyar több halat? Hogyan szerethetjük meg felnőttkorban a hal ízét, hogyan küzdhetjük le idegenkedésünket?

Jó pár ismerősömnek tettem fel az elmúlt napokban a kérdést: miért nem eszik halat. Van, aki azt felelte, hogy nem egy angolnapusztulást látott gyerekkorában a Balatonon, és ha rágondol, a mai napig tisztán fel tudja idézni emlékeiből a bomló haltetemeket és orrfacsaró szagukat.

Más a karácsonyra vásárolt, és a halászlébe kerülés előtt órákig a fürdőkádban úszkáló pontyok emlékét és a hal elpusztítása felett érzett bánatát elevenítette fel.

Megint más a halpucolás közben érezhető szagokat nem bírja, de akadt olyan ismerős is, aki amiatt érez magában a hallal szemben ellenkezést, mert az "egész életében a pocsolyaszagú vízben ázik".

A válaszadók azonban abban mind egyetértettek, hogy felnőtt fejjel már tudják, hogy a hal nagyon egészséges, és szívesen rá is szoknának, vagy ránevelnék gyerekeiket, de fogalmuk nincs, hogyan kezdjék el a halakkal való barátkozást pszichésen, illetve a konyhában.

Gyerekkorban alakul ki az ételundor

"Az ételundor általában gyerekkori mély emocionális sokk eredménye, amely azonban idővel és sok energiával feloldható" - mondja dr. Simon Lajos, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense. "Hogy valaki megszeret-e egy ételt vagy nem, alapvetően nevelési kérdés" - teszi hozzá.

Ha a gyerekbe beleerőltetjük a spenótot, a sóskát vagy a kelkáposzta-főzeléket, az számára olyan érzelmi krízishelyzet lehet, amely mély nyomot hagy benne. Ha halevéskor az anya folyamatosan azon szorong, hogy a gyerek nem nyel-e le egy szálkát, a szorongó közeg megszüntetésére sokkal egyszerűbb a gyereknek a sültkrumplit választani a hal helyett, ami aztán szokássá is válik. De az ételundor hátterében állhat egy rosszul elkészített étel íze, rossz szaga, vagy látványa is.

Van úgy, hogy valaki egy ételt csak azért nem fogyaszt, mert a családban nem volt szokás, soha nem került az asztalra. "Ők könnyebb helyzetben vannak, ha felnőtt fejjel szeretnék megkedvelni egy addig nem fogyasztott ételt - náluk csupán a motiváltságot kell erősíteni. Az ételundor viszont lassú tanulással, fokozatos rászokással építhető csak le" - mondja dr. Simon Lajos.

Aki csak ismerkedik a halakkal, ne látogasson ki halpiacra

"A "kezdők", azaz akik felnőttkorban szeretnék megkedvelni a halat, elsőként friss halfilé-szeletekkel vagy gyorsfagyasztott halszeletekkel próbálkozzanak. Jó választás lehet például a busa, a pangasius (cápaharcsa), vagy a tilápia. Aki csak ismerkedik a hallal, semmiképpen ne vásároljon élő vagy nem élő, de tisztítatlan halat, ne látogasson el halpiacra, és kerülje az üzletekben a halpultot" - mondja Nógrádi Katalin dietetikus.

Az ismerkedés történjen apró lépésekben: egy kevés hallevessel, néhány kanál mártásos halétellel, olajos tonhalat tartalmazó melegszendviccsel, halkrémmel, vagy pár falat halat is tartalmazó pizzával - teszi hozzá a szakember.

Miért előnyös megkedvelni a halat?

Mind az édesvízi, mind a tengeri halak tápanyagban rendkívül gazdagok. Azon túl, hogy könnyen emészthető, teljes értékű fehérjéket tartalmaznak, megtalálható bennük az A-, a D-, a B12-, a B1-, a B2-vitamin, a niacin, kis mennyiségben a pantoténsav, az E-vitamin, az ásványi anyagok közül pedig kiváló kalcium-, magnézium-, foszfor-, vas- és rézforrások. A tengeri halakban pedig még jód is található.

Nagyon értékes összetevőik az omega-3 zsírsavak, amelyek védenek a szív- és érrendszeri betegségektől, a depressziótól, valamint meghatározó szerepet játszanak az agy és a szem fejlődésében is. Az omega-3 zsírsavak a hazai, édesvízi halakban sokkal kisebb mennyiségben, vagy csak nyomokban találhatók meg a tengeri fajtákhoz viszonyítva. Ennek ellenére ízük, élvezeti értékük és a változatosság miatt az édesvízi halakat se iktassuk ki étrendünkből. Egyébként a hazai fajták közül omega-3 zsírsavban a busa a leggazdagabb.

Gyerekkorban kell elkezdeni a hal megszerettetését

"A hal megkedveltetését gyermekkorban kell elkezdeni, így megnő annak az esélye, hogy a következő generáció étrendjébe bekerül a halétel hetente legalább egy, de inkább két-három alkalommal" - mondja Nógrádi Katalin.

Hogy a halallergia kockázatát csökkentsük, csak egy éves kor után adjunk először halat a gyereknek, és akkor is csak kis mennyiségben. Válasszunk filézett, teljesen szálkamentes terméket, például tonhalat, vagy a hazaiak közül busát. A kisgyermekkorban elsősorban főtt formában tálalt halakból fokozatosan adhatunk egyre nagyobb adagot.

"A halíz megkedveltetése érdekében bölcsődés korúaknak adhatók a napjainkban már hazánkban is gyártott halfelvágottak, amelyek pépesített édesvízi halakból készített fischli, azaz halformájú, vagy virsli, párizsi jellegű termékek. Nincs erős halízük, és igen kevés adalékanyagot- tartalmaznak" - teszi hozzá a dietetikus.

Sok múlik az elkészítés módján

A ritka alkalmakkor, amikor hal kerül az asztalra, a legtöbb magyar családban ez halászlét vagy rántott, illetve paprikás lisztben megforgatott sült halat jelent.

Pedig elkészítésben és fűszerezésben a lehetőségek széles tárháza áll előttünk. "Készíthetünk többek között halkocsonyát, halpaprikást, töltött halat, vagy előételek, saláták, mártások mellé is tálalhatunk halat. Az úgynevezett fehér húsú halakat, mint a süllő, a harcsa, a pisztráng, a nyelvhal vagy a tőkehal, mérsékeltebben lehet fűszerezni, míg a barna húsú halakhoz intenzívebb fűszerek illenek. Ez utóbbi kategóriába tartozik a ponty, a kárász, a compó, a busa, a kecsege, a tonhal vagy a hering" - mondja Nógrádi Katalin.

Az étel jellegétől függően fűszerezhetünk fokhagymával, édesköménnyel, kakukkfűvel, bazsalikommal, zsályával, rozmaringgal, levendulával, tárkonnyal, babérlevéllel, csomborral, majoránnával, oregánóval vagy borssal.

"A sós vízből származó halak szaga a tengervízéhez, az édesvízi halak szaga pedig a tiszta tó vizéhez hasonlítható. A mesterséges tenyészetekben, ahol az előírásoknak megfelelően tiszta vízben nevelik a halakat, nem lesz az állatoknak "büdös pocsolyaszaguk" - hangsúlyozza a dietetikus.

Forrás: AFP

Néhány "kezdőknek" ajánlott halfajta

Afrikai törpeharcsa: semleges ízű, szálkamentes, halászlének, paprikásnak, és sütve is felhasználható.

Amur: a busánál szaftosabb fajta, grillezve és sütve, borssal, kevés fokhagymával fűszerezve ízletes.

Busa: kicsit száraz húsú, pörköltnek, rántva, sütve is finom, erősebben fűszerezhető.

Ponty: számos étel alapanyaga lehet, hazánkban általában halászlét készítenek belőle.

Tőkehal: sózva, szárítva, fagyasztva kerül forgalomba. Mártással kiegészítve, sütve, főzve is ízletes.

Nyelvhal: filézve, körülbelül 3 mm vastag szeletekre vágva árulják. Elkészíthető firenzei mártásban (hollandi mártás parajjal), vagy portugál módon (hal alaplében és fehér borban megpárolva), de frissen sütve is kiváló.

Makréla: zsírosabb fajta, mártásba téve és roston sütve ideális.

Tonhal: szálkamentes. Saláták, krémek alkotórészeként is felhasználható, de tésztás ételek, például tonhalas spagetti kiváló alkotórésze.

Ha nem megy, ne erőltessük

Bár a hal az egyik legegészségesebb táplálék, ennek ellenére nem szabad mindenáron erőltetni a halételek fogyasztásának megkedvelését - mondja a dietetikus. Aki nem tudja megszokni, elfogadni, minden rossz érzés nélkül helyettesítse más, hasonló biológiai értékű élelmiszerekkel!