Diétával a petefészek-ciszták ellen

2011.03.03. 9:59

A policisztás petefészek szindróma (PCOS) ma már az egyik fő meddőségi ok, a fogamzóképes korban lévő nők 5-10 százalékát érinti. A betegség kialakulására az öröklött genetikai hajlam mellett az életmód, ezen belül az étrend is hatással van - áll a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének legfrissebb hírlevelében.

A stressz, a mozgásszegény életmód és a túlsúly mellett a policisztás petefészek szindróma kialakulásának fő oka a helytelen táplálkozás: egyes étkezések kihagyása, más étkezésekkor viszont egyszerre nagyobb mennyiségű étel fogyasztása, a túlzott energiabevitel, a rostszegény táplálkozás (zöldségek/gyümölcsök mellőzése, fehér lisztből készült pékáruk előnyben részesítése), valamint a telített zsírsavakban, egyszerű szénhidrátokban gazdag ételek preferálása.

Lényeges szempont továbbá, hogy a betegségben szenvedők mintegy felénél inzulinrezisztencia is megállapítható. "Míg az átlagos női populáció mintegy 7,8 százalékára jellemző a csökkent glükóztolerancia, addig a policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőbetegek mintegy 40 százalékánál mutatható ki. Emellett míg az inzulinrezisztens állapotú nem PCOS-esek 20 százaléka, addig az inzulinrezisztens PCOS-es betegek 80 százaléka lesz kettes típusú cukorbeteg 5 éven belül" - áll a dietetikus szövetség hírlevelében.

A betegség nem gyógyítható, de megfelelő táplálkozással, rendszeres testedzéssel és az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelésével karbantartható.

A megfelelő táplálkozás 10 pontja

1. Étkezzünk rendszeresen (2-3 óránként), naponta 5 alkalommal.

Az egy napra javasolt szénhidrátmennyiség több étkezésre való szétosztásával az egy-egy étkezés során elfogyasztott mennyiség csökken. Ezzel megelőzhető az inzulinrezisztenciában szenvedőkre jellemző, hirtelen fellépő édesség iránti vágy is.

2. Figyeljünk oda az egyszerre elfogyasztott szénhidrát-mennyiségre.
A reggelit semmiképp ne hagyjuk ki. A nap folyamán ebédre fogyasszuk a legtöbb szénhidrátot, ezt kövesse a vacsora, majd a reggeli és végül a kis étkezések szénhidráttartalma.

3. Részesítsük előnyben az alacsony glikémiás indexű (GI) táplálékokat.

A glikémiás index azt mutatja, hogy hogyan reagál a vércukorszint egy adott ételfajta adott mennyiségének elfogyasztására. magasabb GI-értékű táplálék elfogyasztása nagyobb vércukorszint-kiugrást okoz.

A glikémiás indexet növeli a hántolás, a pelyhesítés, a puffasztás, az aprítás, a turmixolás, a reszelés, valamint a szénhid-rátok vizes oldatban történő bevitele, emiatt például kevésbé javasolt a gyümölcslé, mint a nyers gyümölcs.

A glikémiás indexet csökkenti viszont, ha egy tápláléknak nagy az amilóztartalma: például a basmati rizsnek alacsonyabb a GI-értéke, mint a jázminrizsnek, mivel több amilózt tartalmaz. Ugyancsak csökkenti a GI-értéket a rövid ideig tartó párolás, hirtelensütés, hőkezelés: ily módon az "al denté-re" főzött tésztának kisebb a vércukoremelő képessége, mint a túlfőzöttnek. Általában elmondható, hogy annál alacsonyabb a GI-érték, minél kevésbé dolgozunk fel egy nyersanyagot, így a burgonyapüré helyett inkább a petrezselymes burgonyát részesítsük előnyben.

4. Csökkentsük a cukor fogyasztását.

Csak étkezések befejező fogásaként, hetenként legfeljebb egyszer-kétszer együnk édességeket.

5. Mérséklejük a napi összes zsiradékfogyasztást.

Válasszunk alacsony zsírtartalmú alapanyagokat, hagyományos rántás helyett kefires, tejes habarást készítsünk, az ételeket pároljuk minimális mennyiségű olajat felhasználva, bő zsírban vagy olajban való sütés helyett pedig használjunk alufóliát, sütőzacskót!

6. Növeljük az étkezések rosttartalmát.

Az étkezések során bevitt nagyobb mennyiségű rost (zöldség, salátafélék, teljes kiőrlésű gabonafélék), képes a cukrok felszívódását jelentősen lassítani, így a vércukorszint-emelkedést mérsékelni. Ennek érdekében részesítsük előnyben a teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket, fogyasszunk minél több étkezéshez zöldséget (amikor lehet, nyers formában), az ételek lazításához pedig rizs és zsemle helyett használjunk például barnarizst, zabpelyhet, búza- vagy zabkorpát!

7. Csökkentsük a napi elfogyasztott só mennyiségét.
A magyar nők az ajánlott mennyiség (napi 5 g, ami egy teáskanálnyinak felel meg) több mint kétszeresét fogyasztják.

8. Figyeljünk a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékbevitelre.

Ahhoz, hogy a megnövelt rostbevitel ne okozzon székrekedést, legalább napi 2 liter folyadékot kell elfogyasztani. Fontos szem előtt tartani, hogy 1 dl tej 5 g, míg egy átlagos, 100 százalékos gyümölcslé 10 g szénhidrátot tartalmaz, ezért szomjoltásra a víz a legalkalmasabb.

9. Ügyeljünk a folsavbevitelre.

A PCOS kezelésére gyakran alkalmazott metformin hatóanyagú gyógyszerek csökkentik a folsav felszívódását, ezért javasolt a folsavban gazdag ételek gyakori étrendbe iktatása. Ilyen étel például a búzacsíra, a csirkemáj, a szárazbab, a cékla, a spenót, a kelkáposzta, a spárga vagy a kelbimbó. Fogyasszunk rendszeresen kis mennyiségű, nem sózott mandulát.

10. A mandula jótékony hatással lehet az inzulinrezisztenciára.
Fogyasszunk rendszeresen kis mennyiségű, nem sózott mandulát.

KAPCSOLÓDÓ CIKK