Más az agyszerkezete egy liberálisnak és egy konzervatívnak

2011.04.11. 05:14

A politikai aréna ellentétes oldalán állók gyakran alig értenek szót egymással. A londoni University College kutatóinak vizsgálata szerint nem csoda, hogy a szakadék ennyire mély, mivel az eltérő politikai nézetet vallóknak már az agya sem egyforma.

A londoni University College munkatársainak a Current Biology című folyóiratban közzé tett kutatása szerint, a magukat liberálisnak vallók agyában fejlettebb az agykéreg elülső övtekervénynek (gyrus cinguli pars anterior) nevezett terület, míg a konzervatív érzelműek agyában a mandulamag (amygdala) nagyobb az átlagosnál.

Azok alapján, amit e két agyterület funkcióiról tudni lehet, a talált szerkezeti eltérés jól egybecseng a korábbi kutatási eredményekkel, melyek szerint a liberálisok jobban megbirkóznak az egymásnak ellentmondó információkkal, a konzervatívok pedig érzékenyebben reagálnak a vélt vagy valós fenyegetésre. Tehát a politikai kötődés és egyes személyiségjegyek közötti kapcsolat már korábban is ismert volt, ám most ezeknek a pszichológiai bélyegeknek a szerkezeti alapját is sikerült felderíteni az agyban.

Az első idegtudományi bizonyíték

Ryota Kanai, az egyik közreműködő kutató elmondta: munkájuk kiindulópontjául egy közelmúltban publikált tanulmány szolgált, melynek szerzői kimutatták, hogy a liberálisok elülső övtekervénye erősebben működött az ellentmondásos adatok feldolgozása során.

Ez volt az első idegtudományi bizonyíték arra, hogy a liberálisok és a konzervatívok agya biológiai értelemben is különbözik. Az idegélettani méréseket számos pszichológiai felmérés előzte meg, amelyek rendre azt mutatták, hogy a konzervatívok érzékenyebbek a fenyegetésre, és aggasztják őket a bizonytalan helyzetek, miközben a liberálisok inkább nyitottak az újszerű tapasztalatokra.

Nehéz eldönteni, mi az ok, és mi az okozat

Kanai és munkatársai úgy sejtették, hogy az ennyire alapvető személyiségbeli eltéréseknek valamiképpen tükröződniük kell az agy szerkezetében - és várakozásuk pontosan beigazolódott. Arra azonban még nem mernének fogadni, hogy mi az ok és mi a következmény: az agy szerkezete ugyanis születésünkkor még képlékeny, és ezek a különbségek a minket érő benyomások hatására fokozatosan is kialakulhatnak az életünk során. És persze ez sem teljesen kivételes, hogy valaki az élete folyamán megváltoztassa a politikai nézeteit.

A kutatók is azt remélik: módszerük többre lehet képes annál, mint hogy leegyszerűsítő jobboldali-baloldali skatulyákba sorolja be az embereket. A jövőben talán annak is megtalálják az agyszerkezeti alapját, hogy egyeseket miért hagy teljesen hidegen a politika.

Sőt, talán még az is kimutatható lehet valahol a tekervények között, hogy valaki miért az Apple Mac-hez húz, míg más körmeszakadtáig ragaszkodik a PC-jéhez. E vonzódásaink bizonyára valahol mélyen gyökereznek a személyiségünk sajátosságaiban, és idegtudományi vonatkozásaik felderítése hallatlanul izgalmas dolgokat sugallhat arról, miként is van az agyunk összerakva.

Mindazonáltal Kanai óva int attól, hogy túl messze menjünk a következtetésekkel, hiszen az agyszerkezet és a személyiség közötti kapcsolat terén rengeteg a bizonytalanság. "Roppant valószínűtlen, hogy a politikai orientáció bármilyen direkt módon lenne kódolva ezeken az agyterületeken" - figyelmeztet. - "Munkánkat most arra kell összpontosítanunk, hogy megértsük a két szint közötti kapcsolat mibenlétét."

KAPCSOLÓDÓ CIKK