A gyakran "rossz" koleszterinként emlegetett LDL-koleszterin nem is olyan rossz - derült ki amerikai és kanadai kutatók vizsgálatából, ami újabb fordulatot jelent a koleszterinnel kapcsolatos tudományos vitákban.

A kutatást vezető Steve Riechman, a Texasi A&M Egyetem Egészségügyi és Kineziológiai karának kutatója szerint hibás az a szemlélet, amely az LDL-koleszterint egyfajta molekuláris Darth Vaderként állítja be.

A magasabb LDL-koleszterinszintnek előnye is van

A Journal of Gerontology című szaklapban megjelenő vizsgálatba Riechman és kollégái 52, 60 és 69 év közötti felnőttet vontak be, akiknek általános egészségi állapota jó volt, de fizikailag nem voltak aktívak, nem végeztek semmilyen rendszeres testmozgást.

A vizsgálat során a résztvevők intenzív edzésprogramban vettek részt. A kutatók azt tapasztalták, hogy az edzések azokban a résztvevőkben eredményezték a legnagyobb izomtömeg-növekedést, akiknek a legmagasabb volt az LDL-koleszterinszintje. Ez arra utal, hogy a túlságosan alacsony LDL-koleszterinszintnek is lehetnek káros hatásai.

Az LDL-koleszterin annak köszönheti rossz hírét, hogy ha nagy mennyiségben van jelen a vérben, lerakódhat az artériák falában, akadályozva a vér átáramlását és megnövelve különböző keringési betegségek, köztük a szívinfarktus kockázatát. A "jó" koleszterinként emlegetett HDL-koleszterin viszont segít eltávolítani a koleszterint az artériák falából.

Az LDL- és a HDL-koleszterin arányára érdemes figyelni

A szerzők felhívják a figyelmet, hogy mindkét fajta koleszterinre - az LDL-re és a HDL-re is - szükségünk van, és valójában egyik molekula sem "rossz". Egy bizonyos mennyiségre mindkét koleszterinféleségből szükség van, ezért nem szabad túlzásokba esni az LDL-koleszterin mumusként való feltüntetésében.

A szöveteinknek szüksége van koleszterinre, és az LDL az, ami a koleszterint a kívánt helyre szállítja. A mostani kutatásból kiderült, hogy a megfelelő LDL-koleszterinszint az izomszövet építéséhez is szükséges. De ami a legfontosabb: az LDL-koleszterin szintjének emelkedése, illetve az LDL/HDL arány növekedése figyelmeztető jel a szervezetünk számára, hogy valami nincs rendben - magyarázzák a szerzők.

Negyvenéves kor után tízévente elveszítjük izmaink 5 százalékát

A vizsgálat hasznos lehet az öregedéssel járó izomsorvadás (szarkopénia) tanulmányozása szempontjából is. Korábbi vizsgálatok szerint 40 éves korunk után minden évtizedben elveszítjük izomszövetünk 5 százalékát, ami komoly probléma, hiszen az izomtömeg a fizikai erőnlét fő meghatározója. 60 éves kor után a középsúlyos és súlyos szarkopénia férfiak 65, a nők 30 százalékában előfordul.