Mikor alakul ki spontán törés a csontban?

2011.07.04. 11:49

A leggyakoribb törésfajta az alkar csuklótáji törése, amely legtöbbször időskorú, csontritkulásban szenvedő betegeknél fordul elő. Az esetek túlnyomó részében eleséskor való letenyerelés következménye. Az alábbiakban összegyűjtöttük a felső végtag leggyakoribb mozgásszervi traumáit.

Magyarországon a balesetek közt első helyen a szabadidős tevékenységgel összefüggő, majd a közlekedési és harmadik helyen a munkahelyi balesetek állnak. De a balesetek, mozgásszervi betegségek kockázatát növeli az öregség is, hiszen a csontritkulás, a koncentráció-képesség csökkenése és a reakcióidő növekedése mind növelik a törések és a ficamok kialakulását.

A törés sokszor nagyobb vérömlennyel jár

A végtagsérülések közt a csontot érintő töréseket és az ízületet és lágyrészeket érintő zúzódásokat, rándulásokat és ficamokatT lehet elkülöníteni.

A töréseket külső (erőbehatás) és belső tényezők (csont saját tulajdonsága az energia -behatással szemben) befolyásolják. Törés bekövetkezhet közvetett módon (ilyen például a csavarásos vagy összenyomatásos törés), vagy közvetlenül is (például botütéskor az alkaron, magasból való leugráskor, lövedék hatására).

Léteznek ún. spontán törések is, amikor a törés hirtelen izomösszehúzódásra (például görcsroham esetén), vagy folyamatos tartós erőbehatásra jön létre (újonc katonák tartós menetelésekor lábközépcsont-törés jöhet létre). Megkülönböztethetők nyílt és zárt törések is.

A törések alapvető tünete az adott végtag mozgásainak, funkciójának beszűkülése, illetve kiesése. Mivel a csontok szivacsos állománya vérraktárként működik, a törés nagyfokú vérömleny képződésével járhat, mely a törés anatómiájától függően a felszínen is láthatóvá válhat.

Természetesen, ha a külvilág felé hatoló törésről van szó, akkor a tört végek is láthatóvá válnak, de a nagyobb elmozdulással járó töréseket tapintással is észlelhetjük. További általános tünetek a fájdalom, végtagrövidülés, kényszertartás és kóros ízületi helyzetek.

Előfordul, hogy a beteg nem is érzékeli az ín elszakadását

Az ízületi és lágyrész-sérülések általános tünetei hasonlók a törésekhez. Megemlítendő, hogy bizonyos szalagok és ínak szakadását a beteg olykor nem is észleli, ezért az elváltozást későn ismerik fel.

A ficamok jellegzetes tünete, hogy az ízület vápáját (ez a gömbcsukló tokja, amibe a csont fejrésze illeszkedik) valamilyen irányba elhagyja a csont fejrésze (azaz a gömb kiugrik a tokból). Ez sokszor szabad szemmel is látható helyzetben rögzül.

A legtipikusabb felső végtagi sérülések

A végtagok minden csontjának lehetnek törései, az ízületeknek rándulása, ficama. A teljesség igénye nélkül a legtipikusabb felső végtagi sérülések:

Vállficam

A vállficam a felső végtag leggyakoribb ficama. Általában akkor következik be, ha az ember eleséskor nyújtott karra próbál érkezni. Ilyenkor az ízületet elhagyja a felkarcsont fejrésze. A végtag rugalmasan kötötté válik, a vápát elhagyó fej tapinthatóvá válik a kóros helyzetben, a váll körül duzzanat alakul ki, a ficamnak megfelelően a kar kóros helyzetet vesz fel.

A gyógymód alapja a helyretétel. Az általánosan ismert Hippokratészi módszert (a páciens fekszik, a segítő a hónaljban lábbal betámasztva, a karra lefelé gyakorol húzást) lehetőség szerint baleseti intézetben, rövid narkózis mellett kell végezni. Előfordul ugyanis, hogy téves a diagnózis, vagy a helyretétel után alkattól, sérüléstől, kortól függően speciális rögzítés válik szükségessé.

Ismételt, vagy régebbi, illetve nem helyre tehető, valamint töréssel járó ficam esetében műtét szükséges, melynek során a vápát, valamint a lágyrészeket próbálják stabil helyzetbe hozni, plasztikázni.

Forrás: AFP/Paul Ellis

A felkar felső részének törései

A felkar felső részének törése idős, csontritkulásos betegeknél a leggyakoribb. Többnyire a koordináció-zavarban szenvedő idős betegeknél fordul elő esést követő letámasztáskor a felkar felső szakaszán.

A tünetek itt is az általános duzzanat, mozgászavar, fájdalom. Többnyire összepréselődéssel járó stabil törések, melyek terápiája a helyretétel, majd kendőben, vagy speciális kötésben való rögzítés. A gyógyulás legnagyobb részét a rehabilitáció és gyógytorna teszi ki. Mivel az idősebb vállízület nem bírja a hosszú távú rögzítést, ún. befagyott váll szindróma jöhet létre.

Ha a törés megkívánja, gipszrögzítés is adható, általában a felkart lefelé húzó súlygipsszel. Instabil törések esetében a műtét jön szóba. A helyreállított pozíciót a csontvelőűrbe felvezetett sínezéssel, nyaki töréseknél lemezekkel, csavarokkal, szegekkel rögzítjük. A korai gyógytorna itt is fontos!

Az alkarcsont csuklótáji törései

Általában ez is az idős, oszteoporózisos betegekben fordul elő eleséskor való letenyerelés következményeként. Összességében is a leggyakoribb törésfajta. Az orsócsont, azaz radius típusos törésének is nevezik. A törés lehet a csuklóízületbe terjedő, illetve ízületen kívüli is, továbbá az orsócsonton kívül érintheti az alkart alkotó singcsontot (ulna) is.

Amennyiben a törés a letámasztáskor jön létre, és a csukló a kézhát felé billen, a kéz ún. bayonett állást vesz fel. Ilyenkor a törés stabil. Ellenkező esetben, vagyis ha az érintett a kézhátra esik, a csukló értelemszerűen a tenyér felé billen, ez instabil törésnek számít. E kétféle törés kombinálódhat is ficamokkal, a kéztőcsontok traumáival. A csukló valamennyi törésnél általában duzzadt, a fent leírt típusos helyzetekben rugalmasan fixált, a szalagok szakadásával, az ízület megnyílásával a vérömleny a bőr alatt - a kéz lógatásának hatására - az ujjak felé terjed.

Balesetnél az ékszereket azonnal el kell távolítani

Fontos, hogy minden felső végtagot érintő traumánál az ékszereket, gyűrűket, órákat el kell távolítani, mert később fájdalmas körülmények között a traumatológián kerül rá sor, az ékszereket nem kímélve. Ez különösen igaz csuklósérüléseknél, ahol a duzzanat nagy fokú, és gyorsan alakul ki.

A végső diagnózist röntgenfelvétel alapján mondjuk ki. A terápiás ellátásban - intézettől függően - általában gipszrögzítés jön szóba. A gipsz viselésének időtartama ugyancsak függ az adott traumatológiai intézettől és a beteg életkorától, általánosan 4-6 hétre tehető.

Ha a helyreállítás nem teljes, illetve az ízületet is érintő súlyos törés jön létre, akkor a műtét elkerülhetetlen. Ilyenkor drótokkal, csavarokkal, lemezekkel, vagy ún. külső fixálással stabilizálják a törést. A bőrből néhány milliméter átmérőjű fémdrótok, azaz nyársak lógnak ki, amik egy fémszerkezettel vannak rögzítve. Bár ennek látványa ijesztő, viselése nem fájdalmas.

A felkar- és csuklótörések megelőzésében a fő figyelmet a csontritkulás szűrésére, kezelésére, az idősek kockázatkerülő magatartásra való oktatására kell fordítani.

KAPCSOLÓDÓ CIKK