Szinte minden vírussal megküzd egy új szer

2011.08.15. 05:46

Amerikai kutatók olyan vírusellenes szert fejlesztettek ki, amely - a széles spektrumú antibiotikumokhoz hasonlóan - a legkülönfélébb vírusfertőzéseket képes lehet leküzdeni.

A bakteriális fertőzések ellen hosszú évtizedek óta rendelkezésünkre állnak az antibiotikumok - immár rég nem csak a penicillin, hanem rengeteg más hatékony vegyület, amelyek a nagy elődhöz hasonlóan egy sor különböző baktériummal képesek megbirkózni. Csakhogy a vírusfertőzésekkel szemben valamennyi antibiotikum hatástalan. Márpedig nemcsak a megfázást vagy az influenzát, de olyan halálos kórokat is vírusok okoznak, mint az Ebola és a többi rettegett vérzéses láz.

Az amerikai Massachusetts-i Technológiai Intézet (MIT) munkatársai azonban most olyan fejlesztéssel álltak elő, amely széles körben forradalmasíthatja a vírusos betegségek kezelését. Az MIT Lincolnról elnevezett laboratóriumában kikísérletezett szer bármiféle vírusfertőzött sejtet képes felismerni és elpusztítani, s ezzel gátat vetni a kórokozó terjedésének. A texasi kutatók közleménye, melyben a szer hatását 15 különböző víruson tesztelték, a PLoS One című folyóiratban látott napvilágot. A készítmény valamennyi vizsgált vírussal szemben hatékonynak bizonyult; köztük volt a megfázást okozó rinovírus, a hírhedt H1N1 influenza-törzs, egy gyomorvírus, valamint a gyermekbénulás, illetve a dengue és egyéb vérzéses lázak kórokozói.

A szer működésének lényege, hogy egy olyan speciális RNS-t ismer fel, amelyet kizárólag a vírusfertőzött sejtek termelnek. Todd Rider, az új technológia feltalálója szerint a módszernek elvben mindenfajta vírus ellen működnie kell. Éppen e miatt a széles hatásspektrum miatt remélhető, hogy a készítmény az olyan újonnan feltűnő vírus-variánsokkal is felveszi a harcot, mint amilyen például a 2003-as súlyos akut légúti szindróma- (SARS-) járványt okozta.

Kevés a vírusellenes gyógyszer

Rider fejében az új, széles spektrumú antivirális szer kidolgozásának gondolata először 11 évvel ezelőtt fogalmazódott meg, miután a CANARY nevű, kórokozók gyors azonosítására alkalmas bioszenzort (biológiai elven működő érzékelő szerkezetet) feltalálta.

"Ha kimutatunk a környezetünkben egy betegségokozó baktériumot, jó eséllyel találunk egy hozzá való antibiotikumot, amellyel ki tudjuk kezelni azt, akit megfertőzött. Arra ébredtem rá, hogy vírusellenes szerekkel koránt sem állunk ilyen jól" - nyilatkozta a kutató. Akadnak persze gyógyszerek egyes jól meghatározott vírusok ellen, például azok, amelyek az AIDS vírusának fehérjedaraboló (proteáz) enzimeit gátolva valamelyest féken tartják a HIV-fertőzést, de összességében csak nagyon kis számú vegyület van a kezünkben, s ezekkel szemben ráadásul a vírusok könnyen ellenállóvá válnak.

A sejt saját védekező mechanizmusából merítettek ötletet

Rider a DRACO névre (Double-stranded RNA Activated Caspase Oligomerizers, kb.: kettősszálú RNS által aktivált kaszpáz-összekapcsolók) keresztelt szer kidolgozásához a sejtek saját védekezési mechanizmusából merített ihletet. Amikor a vírusok megszállnak egy sejtet, annak gépezetét a saját céljaikra programozzák át: a sejt ilyenkor normális tevékenységeit felfüggeszti, és vírusmásoló gyárrá alakul át.

A folyamat során olyan hosszú, kettősszálú RNS-molekulák képződnek, amilyenek az egészséges emberi vagy állati sejtekben nem fordulnak elő. A sejt erre válaszul természetes vírusellenes védekező rendszerének, - pontosabban: a kettősszálú RNS-t felismerő fehérjéinek -, köszönhetően olyan folyamatsort indít el, amely végül a vírus másolódásának leállításához vezet. Azonban a vírus sem rest: trükkjei által képes blokkolni a másolásának gátlásához vezető folyamatsor egy későbbi lépését.

Öngyilkosságra utasítja a fertőzött sejteket

Rider ötlete abban állt, hogy a kettősszálú RNS-t felismerő fehérjéhez géntechnológiai eszközökkel egy olyan másik fehérjét kapcsolt hozzá, amely a sejtben az apoptózis, vagyis a programozott öngyilkosság parancsát hivatott kiadni. (Olyankor indul be például apoptózis, ha egy sejt érzékeli, hogy megindult a rosszindulatú daganattá válás útján.) Az így létrehozott kiméra fehérje, a DRACO az egyik felével megragadja a kettősszálú RNS-t, a másik felével apoptózisra utasítja a sejtet. Az ötlet zsenialitása és a megközelítés újszerűsége e két elem összekapcsolásában rejlik - vélik Rider immunológus kollégái, akik szerint nehéz elképzelni, hogy a gyógyszerrezisztencia (a gyógyszerekkel szembeni ellenállóképesség) terén amúgy bosszantóan találékony vírusok miképpen tudnák az új szert kicselezni.

Rider beleszabott a DRACO-ba még egy olyan, szintén a természetben előforduló fehérjéktől kölcsönzött szerkezeti elemet, melynek segítségével a kiméra fehérje átléphet a sejthártyán, így könnyűszerrel bejuthat bármilyen emberi vagy állati sejtbe. Ha aztán ott kettősszálú RNS-t nem talál, érintetlenül hagyja a sejtet.

A kísérletek java részét laboratóriumban fenntartott, vírusfertőzött emberi és állati sejttenyészeteken végezték, de tesztelték már a DRACO-t H1N1-gyel megbetegített egereken is. A DRACO-val kezelt egerek tökéletesen felépültek a fertőzésből. Az egérkísérletből az is kiderült, hogy a DRACO maga nem mérgező a rágcsálókra nézve. A kutatók most még több fajta vírussal, immár főleg egerekben tesztelik a készítményt. A kutatók már várják az engedélyt a nagyobb állatokon, majd az emberen történő kipróbálásra.

KAPCSOLÓDÓ CIKK