Egyre közelebb már a mellékhatások nélküli őssejt-terápia

Vágólapra másolva!
Talán elérkezik a nap, amikor őssejtekből bármilyen kívánt szövet vagy szerv előállítható. Addig azonban a gyógymód nem kerülhet alkalmazásra, amíg mellékhatásaként halálos daganatok képződhetnek. Most e téren amerikai kutatók komoly előrelépést tettek.
Vágólapra másolva!

Lehet, hogy egy napon a tudósok, akár a mesterszakácsok, embrionális őssejtekből kívánságra szinte bármilyen szövetet ki tudnak majd keverni. Megfelelő növekedési faktorok alkalmazásával, kellő szakértelemmel és türelemmel talán egyaránt növeszthető majd ideg, hasnyálmirigy, csont vagy éppen bőr a szövettenyésztő edényben az engedelmes őssejtekből.

Ám az őssejtekből felépített szövetek egyelőre komoly veszélyt rejtenek magukban: megbújhat bennük néhány olyan sejt, amely a hosszas terelgetés ellenére sem alakult a kívánt szövetté, hanem őssejt-állapotban maradt, s ezekből a sejtekből az emberi szervezetbe kerülve teratómának nevezett, veszedelmes daganatok fejlődhetnek.

Hogy ezt a veszélyt elhárítsák, a kaliforniai Stanford Egyetem orvosi fakultásának kutatói most kidolgoztak egy olyan eljárást, melynek segítségével az őssejt-állapotban maradt (differenciálatlan vagy pluripotens) sejteket el tudják távolítani a szöveti sejtté érett (differenciált) sejtek közül, mielőtt az őssejt-készítmény emberi alkalmazásra kerülne. (A "pluripotens" szóval azokat a sejteket jellemezzük, amelyekből még bármilyen felnőtt szövettípus kialakulhat.) Eredményeiket a Nature Biotechnology című folyóiratban közölték.

"Az őssejtek helyreállító orvoslásra csak akkor lehetnek alkalmasak, ha a pluripotens sejtekből kitenyésztett őssejt-készítményből maradéktalanul sikerül eltávolítanunk a daganatképző sejteket" - hangsúlyozta Irving Weissman, a Stanford Őssejtbiológiai és Helyreállító Orvostani Intézetének igazgatója. - "Ellenanyagok speciális kombinációját használtuk annak a néhány differenciálatlan sejtnek a kigyomlálására, amelyek egy terápiás adagnyi, vagyis 10-100 millió differenciált sejt között meglapulnak."

A tumorok világának Frankensteinje

A tudósok abban bíznak, hogy az általuk kifejlesztett eljárás alkalmas lesz olyan készítmények daganatképző "szennyezéstől" való megtisztítására is, amelyek nem magzatokból származnak, hanem felnőtt ember szöveteiből, az érett sejtek "visszaprogramozásával" előállított sejtekből. Ezek a visszaprogramozott sejtek (indukált pluripotens őssejtek, iPS) különösen ígéretesek a terápiás alkalmazás szempontjából.

Mind az embrionális, mind az iPS sejtek érett szövetté alakítása során többnyire többféle sejtből álló, kevert populációk jönnek létre. Mivel elvben egyetlen megbúvó differenciálatlan sejtből is kifejlődhet a teratóma, az ilyen sejtek maradéktalan eltávolítása kulcsfontosságú a technika jövőbeni gyógyászati alkalmazása szempontjából.

A teratóma a tumorok világának Frankensteinje: rémisztő szövet-egyveleg, amelyben fogak, haj, bőr, csontszövet és egyebek lelhetők fel teljes összevisszaságban. Hogy a teratómákban a legkülönbözőbb szövetek csökevényes másai megtalálhatók, az pontosan azt tükrözi, hogy e daganatok kiindulásául szolgáló sejtek pluripotensek, vagyis mindenféle szövetté képesek alakulni. A teratóma létrehozásának képessége valójában ennek a képességnek a próbaköve; a kutatók is úgy győződnek meg az általuk használt sejtek pluripotenciájáról, hogy megvizsgálják, kísérleti állatba oltva őket kifejlődik-e belőlük a teratóma.

Búzát az ocsútól

Az őssejteknek tehát ugyanaz a tulajdonsága, amely igazolja pluripotenciájukat, egyben veszedelmessé is teszi őket a terápiás felhasználás szemszögéből. A Stanford kutatói ezért fejlesztették ki azt az új ellenanyagot, amely differenciált és differenciálatlan sejtek keverékében képes csak az utóbbiakat felismerni és megkötni. Bár néhány ilyen ellenanyag már korábban is létezett, önmagukban nem voltak eléggé specifikusak ahhoz, hogy tökéletesen kiszortírozzák a potenciálisan tumorkeltő sejteket.

A kutatók azt vizsgálták, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható, illetve a saját maguk által kifejlesztett ellenanyagok közül melyik kötődik legerősebben a pluripotens sejtekhez, miközben a differenciált sejteket érintetlenül hagyja. A legjobbnak egy újonnan fejlesztett ellenanyagot, az anti-SSEA-5-öt találták. Az ezzel az ellenanyaggal jelölődő sejtek nagy mennyiségben termelték a pluripotens sejtekre jellemző, már korábbról ismert fehérjéket, és megjelenésükben is az embrionális őssejtekre emlékeztettek. Az ellenanyag erősen kötődött továbbá a korai emberi embrió ún. belső sejtcsomójához, vagyis ahhoz a sejtcsoporthoz, ahonnan a laboratóriumi embrionális őssejt-vonalak származnak.

Az anti-SSEA-5-tel megjelölt sejteket egerekbe beadva a kutatók azt tapasztalták, hogy az állatokban 7 esetből 7-szer gyorsan növekvő teratómák fejlődtek. Az antitest által fel nem ismert sejtek azonban csak 11 kísérletből 3 alkalommal, és akkor is csak jóval kisebb teratómákat hoztak létre.

Az új ellenanyagot két másik, a pluripotens sejtekhez igazoltan kötődő ellenanyaggal kombinálva sikerült tökéletesen különválasztani a pluripotens sejteket a differenciáltaktól, bár a differenciáltnak gondolt sejtekből néha még ilyenkor is kifejlődtek - igaz, kisebb és kevésbé sokféle szövettípusból összetevődő - teratóma-szerű daganatok.