Mi a haszna, ha valaki színesnek látja a számokat?

A szinesztézia szó hallatán az embernek az irodalomórák jutnak eszébe, ahol gyakran szó esett erről a költői eszközről. A görög eredetű kifejezés azonban ennél sokkal bonyolultabb lelki jelenséget takar, amelynek lényege, hogy egy érzékszervi inger egy olyan másik "belső érzetet" aktivál, amelyhez nem társul önálló ingerforrás. A szinesztézia képességét birtoklók például illatokat látnak vagy színeket hallanak.

Francis Galton angol polihisztor már a XIX. században lejegyezte, hogy egyes emberek a leírt számokhoz vagy betűkhöz automatikusan valamilyen színt társítanak, vagyis a szöveget színesnek látják annak ellenére, hogy azok fekete tintával íródtak. Az elmúlt két évtizedben számos kutató vizsgálta a szinesztéziát, és a jelenség tudományos hátteréről és evolúciós eredetéről a napokban egy új tanulmány is megjelent a PLoS Biology szaklapban.

A tanulmányt készítő szakemberek hangsúlyozták, hogy a szinesztézia egy valódi és megismételhető jelenség, amelynek kialakulása érzékszerv-alapú, nem pedig egy magasabb szintű képzettársítás eredménye. Az egyik leggyakoribb szinesztézia-fajtáról, a betűkhöz és számokhoz színeket társító, úgynevezett graféma-szín szinesztéziáról például azt állítják, hogy az agyban a színek és számok érzékeléséért felelős idegsejtek keresztaktiválása révén alakul ki. Azt azonban a kutatók is elismerik, hogy az érintettek agyában megjelenő fokozott összekapcsolódások még nem adnak választ arra, miként és hogyan alakult ki a jelenség egyes embereknél.

A tanulmány egyik szerzője szerint a szinesztézia megértésében mindenképpen segíthet az a tény, hogy sokkal gyakrabban fordul elő képzőművészek, írók és költők között. "Feltételezve, hogy a mutáns gének termékei elszórtan helyezkednek el az agyban, azaz nem koncentrálódnak kizárólag a színek és számok érzékelésével foglalkozó területekre, továbbá az ötletek és a gondolatok is különféle agyterületeken jelennek meg, minél több az agyban a "keresztkapcsolás", annál nagyobb valószínűséggel kapcsolódnak össze látszólag össze nem függő gondolatok" - érzékeltette a szerző.

A szabad asszociációk és különös képzettársítások a művészetek szerves alkotóelemei, így a populációból kreativitásuk révén kitűnő egyedek biztosíthatták a furcsa gének fennmaradását az évezredek során.