Miért csak meccs után fáj a térd?

2012.01.05. 20:00

Miért tudja egy súlyosan sebesült katona a társait menteni, és miért bénít meg valakit teljesen a legkisebb ficam, rándulás? A fájdalom érzékelése számos körülménytől függ: például az érzelmi állapottól, hogy mennyire él valaki stresszesen, és milyen motivációi vannak. A krónikus fájdalmat elsősorban a pszichológusok, terapeuták tudnák gyógyítani, de itthon ez még nagyon kezdetleges fázisban van.

A fájdalomérzékelés nagyban függ az általános egészségi állapottól, az érzelmi állapottól, hogy valaki szorong, depressziós-e, hogy mennyire stresszes az élete, hogy milyen fájdalomkezeléssel kapcsolatos mintákat hoz otthonról, valamint óriási szerepe lehet a motivációnak is. A fájdalomérzékelés összetettsége miatt, valamint amiatt, hogy világszerte nő a krónikus fájdalommal - derék- és ízületi fájdalmakkal, gyakori fejfájással - élők aránya, egyre több az olyan jellegű orvosi kutatás, amely az elmére és a testre együttesen ható eljárások hatékonyságát vizsgálja.

E módszerek között akadnak akár ezerévesek - meditáció, hipnózis, tajcsi -, de vannak high-tech megoldások is. Az amerikai Stanford Egyetem Idegtudományi és Fájdalom Laboratóriumának egy közelmúltban közzétett vizsgálatában a beteg agyi képalkotó eszköz segítségével valós időben követhette, hogy a fájdalom milyen válaszokat idézett elő az agyában, és tudatosan megtanulta kontrollálni ezeket a válaszokat.

Például a beteg látja a monitoron, hogy amikor a fájdalom helyett valami elvontabb dologra koncentrál, az agynak más területei, a magasabb szintű gondolkodásért felelős régiói aktivizálódnak. Amikor a vizsgálatban ilyenkor újraértékeltették a betegekkel a fájdalmuk mértékét, rendszerint úgy nyilatkoztak, hogy "igen, fáj a hátam, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy normális életet éljek" - számolt be róla az Anesthesiology című szaklap.

Fájdalomcsillapítás figyelemeltereléssel, meditációval, szeretettel

A kutatások alapja az a felismerés, hogy a krónikus fájdalom kezelésében nem a gyógyszerek jelentik az első számú segítséget, a betegnek magának is ki kell alakítania olyan stratégiákat, amelyek segítségével szükség esetén képes belső forrásait aktivizálni. Az egyik ilyen technika a figyelem elterelése, másra való koncentrálása. Egy másik módszer a vezetett vizualizáció, amikor a beteg például elképzeli, hogy egy felhőn lebeg.

A Journal of Neuroscience idegtudományi szaklap áprilisi száma egy olyan kísérletről számolt be, amikor 15 felnőttet megtanítottak meditálni, amelyet naponta 20 percen át gyakoroltak. Már négy nap meditáció után egy fájdalmas ingert (lábukhoz érintettek egy forró tárgyat) kevésbé éreztek elviselhetetlennek, kevesebbet panaszkodtak miatta, mint a nem meditáló csoport.

Ugyancsak a Stanford Egyetem fájdalomlaboratóriuma vizsgálta a szeretet fájdalomcsillapító hatását. A kutatásba bevont 15 diáknak két képre kellett koncentrálnia, miközben forró tárgyat érintettek a bőrükhöz: az egyiken egy szeretett személy volt látható, a másikon pedig "csak" egy ismerős. A résztvevők, miközben a szeretett személy fotóját nézték, 44 százalékkal kisebb fájdalomról számoltak be, mint az ismerős ember képe esetében.

Mitől függ a fájdalom mértéke?

"A fájdalom önmagában nagyon bonyolult élettani folyamat. Nem írhatom le úgy, hogy megszúrom az ön ujját, aminek hatására néhány idegsejt aktivizálódik az agyában - a fájdalom nem egyenlő ezeknek az idegsejteknek az ingerületbe jövetelével. A fájdalominger ugyanis a központi idegrendszerbe jutva számtalan reakciót kiválthat: többek között hormonális választ - ismert, hogy erős fájdalom hatására a nők menstruációs ciklusa felborulhat-, de kihat az érzelmi-szociális életünkre is, hiszen erős fájdalom után lehangoltabbak, ingerlékenyebbek vagyunk, valamint befolyásolja a gondolkodásunkra is" - mondta Iványi Zsolt aneszteziológus.

De nemcsak a fájdalom avatkozik be az ember hormonális rendszerébe, vegetatív idegrendszerébe, szociális és érzelmi életébe, hanem ezek a rendszerek is hatnak a fájdalomérzékelésre. Iványi szerint "a fájdalom mértékét meghatározza, hogy az ember az adott fájdalomhoz milyen gondolatokat társít, illetve nagyban függ az egyén érzelmi állapotától is. Mondok egy példát: ha az embernek futball közben megrándul a lába, a meccs alatt gyakran fel se veszi a fájdalmat. Végigjátssza a mérkőzést, majd amikor vége, és alábbhagy a felfokozott érzelmi állapot, hirtelen irdatlan fájdalom tör rá. Ekkorra szűnnek meg a meccshez kapcsolódó hormonális, tudati, érzelmi tényezők, és a szimpatikus idegrendszert stimuláló hatás elültével az ember már csak arra koncentrál, hogy de nagyon fáj a térde".

Forrás: AFP

Tudatvezérelt fájdalomérzékelés

"Vagy egy másik példa. Ha az embernek térdkopása van, egy kis fájdalmat mindig érez. De ha tudja, mitől van, kivizsgálták, megműtötték, ez a fájdalom szinte nem is zavarja. Ha ugyanez a fájdalomintenzitás fiatalkorban, mondjuk medikusként jelenik meg, amikor épp különféle csontdaganatokról tanul, elképzelhető, hogy a fájdalom elviselhetetlennek fog tűnni, és arra készteti az illetőt, hogy panaszkodjon, és azonnal kezeltesse a térdét. A fájdalom intenzitása megegyezik a két esetben, de más a kognitív megélés" - mondta Iványi.

Ugyanez történik egy műtét után is. "Ha a beteg megfelelő felvilágosítást kap, előre részletesen elmondják neki, hogy a lélegeztetéshez levezetett cső kicsit kikaparhatja a torkát, vagy hogy egy daganateltávolító műtét után feszülhet a hasa, hányingere lehet, akkor a műtét után, ha megjelennek ezek a tünetek, a beteget kevésbé zavarják, pozitív jelként foghatja fel őket, és örül, hogy tényleg megtörtént a műtét, valóban eltávolították belőle a tumort."

Előfordul, hogy a krónikus fájdalom mögött szervi elváltozás nem figyelhető meg. "De ettől még ezek a fájdalmak valódiak, a betegnél megfigyelhetők a fájdalomra jellemző vegetatív tünetek: szapora lesz a szívverése, magas a vérnyomása, izzad, kitágul a pupillája, a hormonháztartása felborul" - mondta az aneszteziológus.

Itthon szinte csak a gyógyszeres fájdalomcsillapítás létezik

A fájdalomcsillapítás úgynevezett "mind-based" terápiái nem számítanak újdonságnak. Az újdonság inkább az, ahogy ezeknek a módszereknek a hatékonyságát a képalkotó eljárások is igazolják. Nyugat-Európában a fájdalomambulanciák már jó ideje alkalmaznak pszichológusokat, terapeutákat. "Én Németországban, Ulmban tapasztaltam meg, hogy az ottani fájdalomambulancia öttagú terápiás csoportjában volt pszichológus és zeneterapeuta is" - mesélte Iványi.

Szerint "itthon azonban a nagyon kevés fájdalomambulancia is rosszul finanszírozott, nem jól definiált a feladatstruktúrájuk, és a pszichoszociális, mentális támogatás sem biztosított. Magyarországon a kórházak egyelőre azt sem tudják kigazdálkodni, hogy az intenzív osztályokon, ahol rendkívüli pszichés megterhelésnek vannak kitéve a betegek, a hozzátartozók és az ott dolgozók is, legyen főállású pszichológus".

A néhány hazai fájdalomambulancián döntően aneszteziológusok dolgoznak, belőlük pedig köztudottan kevés van itthon. "Egy krónikus fájdalom feltárása pedig hosszú folyamat. A beteg a fájdalmat mindig köti valamilyen balesethez, sérüléshez, de ha alaposan belekérdezek, rendszerint kiderül valamilyen pszichoszociális ok is: összeveszett a férjével, feleségével, meghalt egy hozzátartozója, vagy gondok vannak a munkahelyén" - mondta.

"Itthon egyelőre sajnos az a jellemző, hogy akinek krónikus fájdalma van, az is szedi a fájdalomcsillapítót. Ha az ember nem nyújt alternatív megoldást, nagyon nehéz a beteget meggyőzni ennek az ellenkezőjéről" - teszi hozzá dr. Iványi Zsolt.

Kétfajta fájdalom létezik

Definíció szerint a fájdalom két fő csoportra osztható: akut és krónikus fájdalomra. Az akut fájdalmat az határolja el a krónikus fájdalomtól, hogy ez utóbbi kihat az egyén gondolkodásmódjára, viselkedésére, környezetére, azaz van egy pszichoszociális és kognitív aspektusa, szemben az akut fájdalommal.

Míg az akut fájdalom terápiája egyértelműen a kiváltó ok megszüntetése és a gyógyszeres kezelés, addig a krónikus fájdalomnál a gyógyszeres kezelést csak nagyon korlátozottan lenne szabad bevetni. Ezt a fájdalmat ugyanis sokkal inkább pszichológusi, pszichiáteri közreműködéssel lehetne csillapítani. "Azt tanítjuk, hogy krónikus fájdalmaknál nem a fájdalomcsillapítóké az első vonalbeli szerep, sokkal inkább a pszichoszomatikus áttétek oldására, megszüntetésére kellene koncentrálni" - mondja dr. Iványi Zsolt.

KAPCSOLÓDÓ CIKK