Naponta körülbelül 70-100 hajszálat vesztítünk, ez normálisnak számít. Ha ennél többet, akkor az már kóros hajhullás, amivel szakorvoshoz kell fordulni.

A haj - csakúgy, mint a köröm - specializálódott hámsejtek elhalt végterméke. Legnagyobb részét keratin (magas kéntartalmú fehérjemolekula) alkotja, ezenkívül nagy mennyiségű vizet és melanint tartalmaz, utóbbi nem más, mint a hajszál színét adó pigmentanyag. A hajképző sejtek (mátrixsejtek) ötször gyorsabban osztódnak, mint az egyéb hámsejtek.

Hogy érzékelhessük, mennyire élénk anyagcsere és milyen intenzív sejtosztódás áll a haj növekedésének hátterében, végezzünk egy rövid számítást! Az átlagember hajkoronáját alkotó 100 000 hajszál napi 0,4 milliméternyi növekedése összesen napi 40 méter, vagyis havi 1200 méter hajtermelést jelent. Máris nyilvánvalóvá válik, hogy ez a hatalmas produkció folyamatos tápanyagellátást és egészséges szervezetet követel.

A hajszálak ciklikus ütemben növekszenek, melynek során növekedési, átmeneti és nyugvó fázisok váltakoznak. Egészséges emberben bármely pillanatban a hajszálak 85-90 százaléka van növekedési fázisban. A hajhullás oka gyakran nem más, mint a fázisok finoman szabályozott egyensúlyának felborulása.

Mit vizsgál a szakorvos?

Az orvos minden esetben felveszi a beteg anamnézisét, vagyis informálódik a beteg hogylétéről, az utóbbi hónapok általános egészségi állapotáról, az esetleges gyógyszeres kezelésekről, illetve a családban előforduló hajhullásos esetekről. Nem érdemes a vizsgálatra otthon összegyűjtött, kihullott hajszálainkkal érkezni, mert az orvos élő hajakat fog eltávolítani fejbőrünkről, hogy azok gyökereit mikroszkóp alatt megvizsgálhassa. Ezzel az úgynevezett trichogram-eljárással egyszerűen megállapítható, hogy a hajszálak hány százaléka van éppen növekedési fázisban.

Egyáltalán nem fájdalmas az ún. trichoscan készülékkel végzett, hasonló célú digitális dermatoszkópos vizsgálat sem, melyhez nincs szükség a hajszálak eltávolítására, ezt az eljárást azonban hazánkban egyelőre csak egyes bőrgyógyászati magánrendelőkben végzik. Mivel a hajhullást gyakran hormonális változások vagy egyéb megbetegedések idézik elő, az orvos laborvizsgálatra és belgyógyász szakorvoshoz is küldheti betegét.

Az esetek 90 százaléka örökletes hajhullás

Az örökletes tényezők az esetek 90 százalékában felelősek a hajhullásért. Ilyenkor androgén vagy örökletes hajhullásról (alopecia androgenetica) beszélünk. Ez a fajta hajhullás főleg a férfiakat érinti, nem ritkán 20. életévüktől, egyes esetekben pedig már pubertás koruktól kezdve. A háttérben a hajtüszők dihidrotesztoszteronra (DHT) való örökletes túlérzékenysége áll. A DHT a szervezetben a tesztoszteron nevű férfi nemi hormonból képződik. Az évek múlásával a férfiak döntő többségénél jelentkezik a hajhullásnak ez a típusa.

Nők esetében az androgén hajhullás általában a menopauzával együtt lép fel. Férfiakon a haj ritkulása leggyakrabban a férfias típust követi, vagyis a homlok két oldalán kevéssé pigmentált és piheszerű hajszálak megjelenésével kezdődik, majd ezután a fejtetőn folytatódik, míg végül csak a tarkótájék hajborítása marad érintetlen. Nők esetében jellemzőbb a nőies típusú androgén hajhullás. Ilyenkor a ritkulás a fejtetőn kezdődik, és szinte soha nem jelennek meg teljesen kopasz területek.

A foltos hajhullás hátterében legtöbbször gyulladás áll

Viszonylag ritka az ún. foltos hajhullás (alopecia areata), melynek során a fejbőrön egy vagy néhány teljesen kopasz folt jelentkezik. Ilyenkor különösen ajánlott azonnal orvoshoz fordulni, mert a foltokban hulló haj a szervezetben lappangó gyulladásos gócokra - így például a mandula, a fogak, a petefészek, vagy a prosztata gyulladására - utalhat. Ezek felderítése és terápiája után a foltok jó eséllyel regenerálódnak.

Ritkábban a foltos hajhullás hátterében autoimmun betegség áll, ilyen esetekben az immunválaszért felelős sejtek - melyek egyébként a szervezetet megtámadó baktériumok, vírusok és gombák leküzdését végzik - a saját hajtüszőket támadják meg. Ez akár visszafordíthatatlan hajvesztést is eredményezhet. A betegség pontos molekuláris lefolyása mind a mai napig tisztázatlan. Gyakran a körmök elváltozása is megfigyelhető. A szemöldök és a szeméremszőrzet, de akár az egész test is érintett lehet. Az esetek többségében a foltos hajhullás 20-40 éves kor között jelentkezik, de gyerekkorban is előfordulhat.

Forrás: AFP

Hajhullás szülés után vagy vashiány miatt

A diffúz hajhullást (alopecia diffusa) szimptomatikus hajhullásnak is nevezik. Általában 3-5 hónappal egy súlyosabb betegség fellépése után jelentkezik. Nők esetében gyakoribb, kialakulásában többnyire hormoningadozások játszanak szerepet.

Így felléphet például szülés után körülbelül két hónappal, fogamzásgátló tabletta szedésének kezdetén vagy az azzal való felhagyáskor, a pajzsmirigy működési zavara esetén, vas-, cink-, fehérje- és vitaminhiányban, de fokozott stressz és különböző gyógyszerek hatásaként is, valamint kemoterápia alkalmazásakor. A haj ilyenkor az egész fejen egyenletesen ritkul.

A hajbeültetést az egészségpénztár egyelőre nem finanszírozza

Az androgén típusú hajhullás a dihidrotesztoszteron képződését gátló gyógyszerekkel kezelhető. A férfiak vényköteles, speciális szteroidszármazékot tartalmazó tablettákkal kezelhetők sikeresen. Női páciensek esetén fogamzásgátló tabletták alkalmazása is eredményes lehet. Létezik egy másik - klinikai vizsgálatokban is igazolt - hajnövekedés-fokozó hatóanyag, mely oldat formájában vihető fel a kopaszodásnak indult területekre. Hatásmechanizmusa mindmáig nem ismert, feltételezik, hogy a kezelés a vérellátás fokozásával a tápanyagellátást javítja. Amint a szerek bevitelét megszüntetjük, a hajhullás ismét folytatódik.

Míg a diffúz hajhullás kiváltó okának megszüntetésével a hajkorona állapota idővel visszarendeződik, az autoimmun foltos hajhullás kezelése mind a mai napig megoldatlan probléma.

Esztétikai okokból - indokolt esetben - a társadalombiztosítás évi egy paróka beszerzését támogatja, a hajbeültetés azonban a nem finanszírozott egészségügyi ellátások körébe tartozik.

Jógával, fejmasszázzsal növelhetjük a fej tápanyagellátottságát

A hajhullás megelőzésére nincsenek biztos módszerek. Mindenképpen fontos a kiegyensúlyozott és változatos étrend, az elegendő vitamin-, nyomelem- és folyadékbevitel. A dohányzás a mikrokapillárisok vérellátásának csökkentésével kedvezőtlenül befolyásolja a hajtüszők állapotát. A rendszeres testmozgás, különösen a fejjel lefelé végzett torna- és jógagyakorlatok kiváló hatással lehetnek a fej bőrének vérellátottságára. Hasonló hatással bír még a fejbőr masszírozása is.