Kettős csapás az agresszív agydaganatokra

Egy amerikai tudósok által kifejlesztett vegyület megfékezi egy alig kezelhető agydaganat-típus növekedését, s ezzel védtelenebbé teszi a kemoterápiával szemben.

Noha a kemoterápia és a besugárzás kombinációja a korábbiaknál hatékonyabb kezelést jelent a környező szövetekbe betörő (invazív) agydaganatok ellen, még mindig nemigen akad beteg, aki megérné a diagnózistól számított két évet. Az agresszív terjeszkedő daganatokat jószerivel lehetetlen műtéttel teljesen eltávolítani, és a kemoterápiás szerek is nehezen jutnak el a daganatsejtekhez. E kedvezőtlen körülmények erősen behatárolják a gyógyítás lehetőségeit.

Ezen a csaknem kilátástalan helyzeten próbálnak segíteni a Georgia Institute of Technology és az Emory Egyetem munkatársai. Állatkísérletekben tesztelt új módszerük lényege, hogy megállítja a rákos sejtek behatolását a környező egészséges agyállományba.

A kutatók egy újonnan létrehozott szerrel, az imipraminkékkel kezelték az invazív agydaganatban szenvedő állatokat, mielőtt a hagyományos (doxorubicinnal végzett) kemoterápiának vetették volna alá őket. A kontrollcsoportba sorolt állatok, akik sóoldatot vagy imipraminkéket kaptak, de kemoterápiát nem, három hétig sem éltek túl. A csak hagyományos kemoterápiával kezelt állatok 33%-a volt még életben 200 nappal a kísérlet kezdete után. Ezzel szemben az imipraminkék előkezelést is kapott patkányok a 200. napon még valamennyien életben voltak, méghozzá kimutatható daganat nélkül.

A kutatók a Science Translational Medicine című folyóirat legutóbbi számában leírják: eredményeikből arra következtetnek, hogy az imipraminkék hatékonyan megfékezi a tumorsejtek terjedését, és az ily módon meghátrálásra kényszerített daganat ellen a szokványos kemoterápia eredményesebben képes fellépni.

Mivel az imipraminkék nem oldódik vízben, a doxorubicin pedig veszélyes sejtméreg, a kutatók mindkét vegyületet apró lipid-hólyagocskákba, ún. liposzómákba csomagolták. Ezzel megakadályozták, hogy a hatóanyag-molekulák útközben kiszivárogjanak a szövetekbe, s egyben biztosították, hogy csak a célnál szabaduljanak fel, ugyanis a liposzómák kizárólag a daganat intenzíven növekvő területeire jellemző, rendellenesen "lyukacsos" ereken képesek áthatolni.

Arbiser és munkatársai a továbbiakban a kísérleteknek más, agresszívan növekvő és áttéteket adó daganattípusokra, például a prosztatarákra és a mellrákra való kiterjesztését tervezik. Abban bíznak, hogy az imipraminkék a diagnózis felállításának pillanatától kezdve, már a kemoterápiát megelőzően adagolva alkalmas lehet a legkülönbözőbb daganatok növekedésének megállítására, javítva a kezelés esélyeit.