A vesekövek a vizeletbe kiválasztódó sókból képződnek. Nagyságuk a mikroszkopikus méretű kristályoktól (vesehomok), a néhány centiméteres nagy kövekig igen változó lehet. A vesekövesség tünete lehet fájdalom, vérzés, húgyúti elzáródás, vagy bizonyos esetekben visszatérő fertőzés.

A kövek a húgyutakon belül bárhol elhelyezkedhetnek, a betegség gyakrabban érinti a férfiakat, mint a nőket, a leggyakrabban 30-40 éves korban kezdődik. A kövek kristályokból álló aggregátumok, melyek kevés szerves anyagot is tartalmaznak. A kristályok kialakulásához telített oldat szükséges, ennek létrejötte több tényezőtől függ. E faktorok közé tartozik a vegyhatás (pH), a koncentráció és az ionösszetétel.

Fehérje és sószegény étrend ajánlott

Az összetétel alapján a kövek több típusa különböztethető meg: kalcium-oxalát, kalcium-foszfát, húgysav, vagy cisztin. A vesekövek 80 százaléka kalcium tartalmú kő. A kövek kialakulásában szerepet játszik, az étrend és a folyadékbevitel. Gyakrabban alakulnak ki kövek azoknál, akik sok fehérjét fogyasztanak, illetve akiknek magas a nátriumbevitelük. A visszatérő vesekövességben szenvedőknek éppen ezért is javasolják a fehérje és sószegény étrendet.

Annak ellenére, hogy a vesekövek leggyakrabban kalcium alapú kövek, a kalciumbevitel csökkentése nem mérsékli a betegség kockázatát. A csökkentett kalciumbevitel csökkenti ugyan a vizelet kalciumszintjét, de fokozza az oxalátürítést, és így kőképződéshez vezet.

Bár a vesekő kialakulásának sokféle oka lehet, és az év bármely szakában bárkinek okozhat kellemetlenséget, a leggyakrabban nyáron jelentkeznek a panaszok. Ennek oka az, hogy a nagy melegben az erőteljes verejtékezés és az elégtelen vízfogyasztás enyhe kiszáradáshoz vezet. Ettől megnő egyes anyagok koncentrációja a vizeletben, amelyek kikristályosodva vesekövet képeznek. A bőséges folyadékbevitel kiemelt fontosságú a húgyúti kövesség megelőzésében.

Tünetei: hasi fájdalom és véres vizelet

A betegség gyakran tünetmentes és a kövek jelenlétére csak véletlenszerűen, egyéb okból végzett vizsgálatok során derül fény. Ha a kövek a húgyutak elzáródását okozzák, akkor hirtelen nagyon erős hasi fájdalom jelentkezik. A fájdalom jellegzetesen a vesetájékra lokalizálódik, igen erős, gyakran álmából kelti fel a beteget, émelygéssel, hányingerrel és hányással járhat. A fájdalom esetenként epizódokban jelentkezik, és a hasban előrefelé sugárzik. Ha a kő lefelé halad a húgyvezetékben (ureter), akkor a fájdalom a herékbe, vagy a nagyajkakba sugárzik.

A kövesség második jellegzetes tünete a véres vizelet (haematuria). Utóbbi olymértékű lehet, hogy a beteg maga is észreveszi vizeletében a vért, de esetenként csak a laboratóriumi vizsgálatok mutatják ki a vért. A vizelet üledékének mikroszkópos vizsgálata során a kristályok is láthatóak lehetnek. Ha a vesekövesség következtében húgyúti fertőzés alakul ki, akkor a panaszok mellé hidegrázás, magas láz is társulhat.

Mivel a kövek 85 százaléka sugárfogó, a hasi röntgenfelvételen és a hasi ultrahang vizsgálat során is látható. Az eltávolított kő ún. krisztallográfiás elemzése ad pontost választ arra, hogy milyen összetételű kővel állunk szemben.

Forrás: AFP

Mit kell tenni, hogy a kövek ne újuljanak ki?

Ha a kialakult kő nem okoz elzáródást, és fertőzéssel sem társul, akkor speciális kezelése nem szükséges. Ellenben ha egynél több kő jön létre, vagy túlságosan nagyméretű, a képződményt el kell távolítani. A kövek az esetek egy részében spontán is távozhatnak. Amennyiben nem, akkor ultrahangos zúzással (ESWL-extracorporalis lökéshullám kezelés) oly mértékben csökkenthető méretük, hogy ezt követően már spontán távozhatnak. Ha a kő beékelődött, akkor nyílt műtéttel lehet csak eltávolítani. A húgyvezeték alsó szakaszában, vagy a húgyhólyagban elhelyezkedő köveket esetenként endoszkóp segítségével a húgycsövön keresztül is el lehet távolítani. Azt, hogy milyen eljárást választanak, minden esetben urológus szakorvosnak, a beavatkozást végzőnek kell eldöntenie.

A gyógyulást követően mindenképpen szükség van megelőző kezelés alkalmazására. Akik nem részesülnek ilyen kezelésben azoknál 5 éven belül 50 százalékos valószínűséggel a kövek ismét kiújulnak. A megfelelő megelőzéshez szükséges tudni a távozott kövek összetételét, hiszen ettől függ a terápia. Ha a kövek kalciumkövek, akkor a kezelés lényege a kalcium bélből történő felszívódásának csökkentése. Erre vannak speciális ún. kelátképző gyógyszerek, amelyeket étkezés közben kell bevenni, és a bélben olyan vegyületet alkotnak a kalciummal, amely nem képes felszívódni.

Mivel a húgysavkövek kialakulásában a vizelet savas vegyhatása játszik központi szerepet, ezért a cél a vizelet alkalizálása, azaz vegyhatásának lúgos irányba történő elmozdítása, amellyel akár a kövek fel is oldhatók.

A megelőző kezelés egyik legfontosabb lépése a kőmentesség elérése, a kis kődarabok ugyanis későbbi kőképződés magjául szolgálhatnak. A másik igen fontos lépés, a fokozott folyadékbevitel. Nem az abszolút mennyiség a lényeg, hanem az, hogy a beteg megkétszerezze korábbi folyadékfogyasztását.

A kövesség kialakulásának megelőzésében kiemelt fontosságú a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel. Ha ugyanis a szervezet nem jut elegendő mennyiségű folyadékhoz, a vizelet mértéke csökken, koncentráltabbá válik, és ezáltal könnyen túltelítődik, ami kedvez a vesekőképződésnek. Segít a megelőzésben a sószegény étrend és a rendszeres testmozgás is.