Egy új eljárással visszafordították a bénulást

2012.05.16. 14:19

Egy autóbalesetben lebénult idős férfi újra képes mozgatni a kezét, miután egy új idegsebészeti eljárással a sérült idegpálya-szakaszt elkerülő útvonalat alakítottak ki.

A 71 éves férfi 2008 júniusában autóbalesetet szenvedett, melynek során súlyosan megsérült a gerincvelő nyaki szakaszának alsó része. Ennek következtében kiesett egy szakasz az agyból a gerincvelőn át a test különböző részeibe futó idegpályákból.

Az agy és az alsó testfél között teljes mértékben megszakadt a kapcsolat, a férfi lába teljesen lebénult. A karjában azonban csak részleges bénulás következett be - a karját tudta mozgatni, de a tárgyakat nem tudta felszedni és megragadni -, ugyanis a kart beidegző idegrostok egy része a sérülés helye fölött lép ki a gerincvelőből. Ezt használták ki a Washington Egyetem orvosi karának sebészei: az ép idegpályát a sérülés miatt kieső pályával összekötve új útvonalat alakítottak ki az agy és a kéz között.

Az összeköttetéshez a beteg egyik saját idegrostját, az egyik felkarizomhoz futó ideget vették ki és operálták át a megfelelő helyre. Ez tehát azt eredményezte, hogy egy olyan ideg, amely korábban a könyök hajlítását idézte elő, most az ujjakkal való fogást szabályozza.

A mindkét oldalon elvégzett műtétnek köszönhetően, amelynek részleteit a Journal of Neurosurgery című idegsebészeti szaklapban tették közzé, a férfi ismét képes önállóan enni és - nehézkesen - írni.

Hasonló műtétet korábban csak perifériás idegsérülések kiküszöbölésére végeztek, gerincvelői idegsérülés kezelésére első ízben alkalmazták a módszert.

Forrás: Journal of Neurosurgery

A pirossal jelzett gerincszakasz sérült

A kutatók felhívták a figyelmet, hogy a műtét teljes mértékben nem tudja helyreállítani a kéz normális funkcióit, és a részleges gyógyuláshoz is sok idő és intenzív tréning szükséges. Az idős férfi nyolc hónap tréning után tudta mozgatni a hüvelyk- mutató- és középső ujját, ami lehetővé tette például az evést és az írást. További fizioterápiával az orvosok reményei szerint tovább javulhat a mozgása.

Susan E. Mackinnon és munkacsoportja azt is kiemelte, hogy a kiesett funkció visszaállítása érdekében fel kellett áldozni valamennyit a sérülés fölötti terület egészséges működéséből. Ez csak olyan esetekben elfogadható, ha a végeredmény egyértelműen életminőség-javulást jelent.

KAPCSOLÓDÓ CIKK