Az ugrálás a legjobb mozgás éhség ellen

2013.04.18. 11:03

A függőleges irányú mozdulatok, például az ugrálás vagy ugrókötelezés más mozgásformáknál hatékonyabban segíthetnek az éhségérzet csökkentésében - állapították meg japán kutatók.

Nem újkeletű felfedezés, hogy az éhség rövid időre megszüntethető testmozgással: több kutatás igazolta, hogy a mozgás befolyásolja a gyomor- és bélrendszerben termelődő, az éhségérzet szabályozásáért felelős hormonok (pl. ghrelin) működését. Ugyanakkor bizonyos mozgásformák - mint a futás - más sportoknál hatékonyabbnak bizonyultak az éhség megszüntetésében, ezért felmerült, hogy az éhségérzet elűzésének kulcsát a függőleges irányú, súlypontemelkedéssel járó mozdulatok jelenthetik - olvasható az Appetite szakfolyóirat cikkében.

A függőleges irányú mozdulatok éhségcsökkentésben játszott szerepét vizsgáló kutatásba 15 egészséges fiatal férfit vontak be, akiknek átlagéletkora 24 év volt. A résztvevőknek az egyik napon 30 percet kellett ugrókötelezni, egy másik nap szobabicikliztek, egy újabb napon pedig kontrollként csak pihentek. A szobabiciklizéssel töltött időt és annak nehézségi fokát a szakemberek úgy állapították meg, hogy az megfeleljen az ugrókötelezéskor elégetett energiamennyiségnek.

A kutatók a gyakorlatok alatt és azt követően többször megmérték a résztvevők éhséghormonjainak szintjét, illetve megkérdezték tőlük, hogy mennyire éhesek, és milyen jellegű ételt ennének legszívesebben (sósat, édeset, fűszereset vagy zsírosat). Az eredményekből kiderült, hogy a férfiak mindkét mozgásforma végzése közben kevésbé voltak éhesek, mint amikor csak pihentek, és ez az állapot az edzés befejezése után 15 percig kitartott. Az ugrókötelezési feladat vége előtt 5 perccel ugyanakkor a válaszok szerint a résztvevők kevésbé voltak éhesek, mint amikor biciklizniük kellett.

Nem vonzó a zsírdús étel sem

A felmérés azt is megállapította, hogy amíg mozogtak, a résztvevők kevésbé vágytak zsíros ételekre, mint amikor csak pihentek. Ez a megállapítás is hangsúlyosabb volt ugrókötelezéskor, mint biciklizéskor. A biciklizés befejezése után viszont a férfiak éhesebbnek érezték magukat, mint amikor csak pihentek, de meglepő módon ez nem volt igaz az ugróköteles edzések után. Az éhséghormonok szintje ezzel szemben a mérések alapján nem mutatott különösebb eltérést a kétféle mozgásformánál, ezért a kutatók szerint egyéb mechanizmusok is fontos szerepet játszanak az éhségérzet eltérő módon történő észlelésében.

Az eredményekre reagálva más fórumon elhangzott, hogy a biciklizéskor és ugráláskor mért különbségek annyira minimálisak, hogy nem szabad túlértékelni a súlypontemelkedés éhségérzet-csökkentő hatását. Elképzelhető, hogy a fel-le ugráláskor nem a hormonok miatt, hanem a nagyobb testhőmérséklet-emelkedés miatt érezték magukat kevésbé éhesnek a résztvevők.

KAPCSOLÓDÓ CIKK