A herék mérete elárulja, ki mennyire jó apa

2013.09.10. 11:42

Egy új amerikai kutatás kiderítette, hogy szívesebben vesznek részt egy-két éves gyermekük gondozásában azok az apukák, akik kisebb méretű herékkel rendelkeznek. Az antropológusok szerint ezzel a megnövekedett utódgondozási hajlandósággal kárpótolja a természet a párválasztáskor szerényebb adottságaik miatt hátrányosabb helyzetből indulókat.

Az Emory Egyetem szakemberei arra a kérdésre próbáltak magyarázatot találni, hogy lehet-e biológiai oka annak, hogy egyes férfiak sokkal szívesebben vesznek részt a kisgyermekük körüli teendőkben, mint mások. A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) szakfolyóiratban megjelent cikk szerint a kisebb heréjű apáknál intenzívebbek a gondoskodással kapcsolatos agyi tevékenységek, ami arra utalhat, hogy szervezetük erőforrás-elosztása a párzásról a szülői gondoskodás felé tolódott el.

Az evolúciótörténet szerint a törzsfejlődés az erőforrások elosztásakor vagy a párzást, vagy a gondoskodást részesíti előnyben, így biztosítva az egyedek maximális erőnlétét. A mostani kutatás volt az első, amely a szülői gondoskodás szintje és az anatómiai sajátosságok között keresett összefüggést: bár az apai gondoskodást gazdasági, társadalmi és kulturális tényezők is befolyásolják, a kutatók úgy gondolták, a biológia oldaláról közelítik meg a kérdést.

Kisebb here, több gondoskodás

Korábbi kutatásokból már ismert, hogy szívesebben vesznek részt a gyermekek gondozásában az alacsonyabb tesztoszteron-szinttel rendelkező férfiak, míg a hormon magasabb koncentrációja válásra és poligámiára való hajlandóságot jelezhet. A herék a tesztoszteron termelése mellett a spermiumok termeléséért is felelnek, és a here mérete erősebb összefüggést mutat a spermaszámmal, mint a tesztoszteron-szinttel.

A kutatásba 70 biológiai apát vontak be, akik 1 és 2 éves kor közötti kisgyermekükkel és annak biológiai édesanyjával egy háztartásban éltek. Az anyákat és az apákat külön kérdezték meg az apa utódgondozásban vállalt szerepéről, a pelenkázástól az etetésen és fürdetésen át a beteg gyermek ápolásáig és gyerekorvos felkereséséig. A kutatás kizárólag az apai gondoskodás közvetlen formáit vizsgálta, nem tért ki például a gyermekek védelmezésére vagy a megélhetés biztosítására. Emellett a kutatók megmérték a résztvevő apák tesztoszteron-szintjét, és fMRI segítségével követték agyuk tevékenységét a gyermekük szomorú, vidám és semleges fényképének, valamint egy idegen gyermek és egy idegen felnőtt hasonló fotóinak nézegetése közben. Ezt követően strukturális MRI segítségével megmérték a heréjük térfogatát.

A gondoskodás miatt kisebb a here?

Az eredmények alapján mind a tesztoszteron szintje, mind a herék mérete fordított összefüggést mutatott az apai gondoskodással. Az is kiderült, hogy a jutalmazással és szülői motivációval összefüggésbe hozható agyterület aktivitása a kisebb heréjű férfiak esetében sokkal erősebbnek bizonyult gyermekük fényképének szemlélése közben.

A kutatók szerint az ok-okozati viszony irányának tekintetében nem egyértelmű a felfedezés: elképzelhető, hogy nem a herék mérete határozza meg az apai gondoskodás mértékét, hanem az odaadóbb apák heréje egyszerűen összemegy, azaz környezeti hatások változtathatnak a biológiai tulajdonságokon. Erre utalhat az, hogy a gyermek gondozásában résztvevő apák tesztoszteron-szintje csökken.