Az, hogy egy orvosnak ajánlott minden beteg kivizsgálása után kezet mosni, magyar felfedezés. A ma már triviálisnak tűnő felismerést azonban a mai orvosok közel fele nem tartja be. Október 15. a Kézmosás Világnapja.

Semmelweis Ignác az 1840-es években ismerte fel, majd 1858-ban könyvben is leírta, hogy a fertőtlenítő kézmosással életet lehet menteni.

A szülészként tevékenykedő Semmelweis a kézmosás jelentőségét a gyermekágyi lázzal kapcsolatban figyelte meg. Az 1840-es években a nagy, ingyenes bécsi szülészet két osztályból állt. A két osztály egy épületben volt, tulajdonképpen közös volt az előszobája. Egy héten négy nap az első osztály, három nap a kettes osztály fogadott betegeket. A statisztikák szerint az első osztályon átlagosan háromszor nagyobb volt a halandóság, mint a kettes osztályon, a halál oka pedig szinte minden esetben gyermekágyi láz volt, amelyről abban az időben még nem tudták, mi okozza.

Az első osztály félelmetesen magas halandósági rátáját gyakran magyarázták járvánnyal, amelyet „még pontosan nem meghatározott atmoszferikus, kozmikus és tellurikus változások” okoztak. Semmelweisben azonban felmerült a kérdés: hogyan lehetséges, hogy ezek a körülmények a hosszú évek során főleg a bécsi szülészet első osztályán gyermekágyi lázban érintetteket ragadták el, míg az ugyanabban az épületben lévő kettes osztályos fekvő gyermekágyasokat megkímélték? Ráadásul, a járványok jellemzően hosszú szünetek után lobbannak fel, ám az egyes számú szülészeti osztályon tulajdonképpen az 1840-es években folyamatosan tombolt. Ugyancsak nem volt megfigyelhető szezonalitás sem a halálesetek számában: ellentétes évszakokban, a legkülönfélébb éghajlatok és időjárási viszonyok alatt is pusztított a kór.

A klórmeszes-oldat elveszi a hullaszagot és fertőtlenít

További fontos körülmény volt a két szülészeti osztály életében, hgy az első osztályon szülész orvosokat képeztek, a második osztályon viszont kizárólag szülésznőket. Amikor egy orvos barátja boncolás során szerzett sérülés miatti vérmégezésben elhunyt, Semmelweis a hasonló tünetekből rájött, hogy a gyermekágyi láz is egyfajta vérmérgezés, és hogy a bécsi szülészet első osztályán a magasabb halandósági ráta azzal magyarázható, hogy az orvosok és orvostanhallgatók boncolás után átjárnak az osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálják a várandósokat. A kettes osztályon viszont a bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés e fajtája jóval ritkább volt.

Semmelweis Ignác, az anyák megmentőjeForrás: Wikimedia Commons

Bár azzal nem volt tisztában, hogy a klórmeszes oldat elöli a kézről a baktériumokat, és ezzel a fertőzés megelőzhető, azt megfigyelte, hogy a boncolás utáni hullaszag klórmeszes-oldatos kézmosás hatására eltűnik, ezért Semmelweis azt ajánlotta orvos társainak és a személyzetnek, illetve amikor már osztályvezetői pozícióban volt kötelezővé is tette beosztottjainak, hogy az egyes betegek vizsgálata között alkalmazzák a klóros kézmosást.

Az intézkedés rendkivül népszerűtlen volt az időtájt, Semmelweis felfedezését az orvostársadalom nem vette komolyan, és tulajdonképpen szélmalomharcot vívott az akkori tudományos világ nagyjaival. A fertőtlenítő eljárások jelentőségét és annak bevezetését is csak Joseph Lister angol sebész meggyőző munkája nyomán fogadták el lassan, 1877-től kezdődően.

A sors fintora, hogy Semmelweis halálát közvetve vérfertőzés okozta: még fiatal korában egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos nő boncolása során kézsérülést szerzett. A lassú lefolyású fertőzés évtizedek múlva idézett elő nála egyre súlyosabb elmezavart, amely miatt végül a döblingi elmegyógyintézetbe zárták, ahol aggresszív viselkedése miatt az ápolók súlyosan bántalmazták, amibe aztán belehalt.

Még mindig nem veszik elég komolyan

Bár Semmelweis felismerése óta már csaknem 170 év telt el, a vizsgálatok szerint a mai egészségügyi személyzetnek vannak még hiányosságai a kézmosást illetően, és ez nem csak a szegény országokra vonatkozik, a legtöbb ezirányú felmérés nyugati országok kórházaiban történt.

Egy nagy amerikai vizsgálat szerint egy átlagos napon az orvosok és ápolók a kivizsgálások, betegellátás során az esetek 40-60 százalékában mosták csak meg a kezüket. Egy másik, nagy egyetemi kórházban történt amerikai vizsgálat szerint az orvosok a beteggel való találkozások előtt az esetek 57 százalékában fertőtlenítették kezüket. A brit statisztikák sem jobbak: itt egy felmérés szerint az orvosok az esetek 47, az ápolónők az esetek 75 százalékban fertőtlenítették kezüket, mielőtt a beteget el kezdték ellátni. De ugyancsak hiányos a látogatók kézmosási higiéniája is: ők átlagosan 57 százalékban mosták meg az előtt a kezüket, hogy beteg ismerősüket megérintették volna.

Magyar adatok egyelőre nincsenek a témában. "Rész vettünk egy európai infekciókontroll vizsgálatban, melynek része volt a kézhigiénés gyakorlat  felmérése is, azonban az összesített európai adatok végleges elemzésére és közlésére még nem került sor. Az előzetes eredmények alapján a kórházak túlnyomó többségében a kézhigiéne fejlesztése kiemelt prioritás (94%), az intenzív terápiás osztályok 96%-ban a betegellátási ponton megtalálható a kézfertőtlenítő szer adagoló, a kórházak monitorozzák a kézfertőtlenítő szer felhasználást és a kézhigiénés gyakorlatot" - válaszolta kérdésünkre dr. Szilágyi Emese, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal járványügyi főosztályvezető-helyettese.

Az ápolónők gyakrabban mosnak kezet, mint az orvosok

A külföldi vizsgálatok szerint az ápolónők az orvosokhoz és segédápolókhoz képest gyakrabban mosnak kezet, és általában is kijelenthető, hogy az egészségügyben dolgozó férfiak ritkábban fertőtlenítik kezüket, mint a nők.

Ugyancsak jellemző, hogy például egy belgyógyászati osztály dolgozói körében gyakoribb a kézmosás, mint egy intenzív osztályon, pedig ez utóbbi helyen több a fertőző forrás. Az is ismert, hogy egészségügyi intézményekben hétköznap gyengébb a kézmosási-higiénia, valamint az ellátandó betegek számának növekedésével szintén csökken a kézfertőtlenítés gyakorisága.

A vizsgálatok szerint a kézmosási higiénia erősödésével a kórházi fertőzések harmada megelőzhető lenne, sőt, van olyan kutatás, amely azt is igazolta, hogy az antibiotikumoknak ellenálló baktériumfertőzések kórházi gyakorisága is csökkenne, ha a személyzet gyakrabban fertőtlenítené a kezét.

Ismert továbbá az is, hogy a csak vízzel történő kézmosásnál hatékonyabb a szappanos kézmosás, a kórokozók elpusztításában pedig még hatékonyabbak az alkoholos kézfertőtlenítők, amelyek használatához nincs szükség vízre.

Doktor úr, fertőtlenítette a kezét?

A nyugati országokban az elmúlt években folyt kézmosási kampányok az orvosokat arra próbálták ránevelni, hogy minden egyes beteg kivizsgálása után használjanak alkoholos kézfertőtlenítőt. E kampányokban jellemzően az alkoholos fertőtlenítőszerrel felszerelt kézmosó pontokon pozitív üzeneteket helyeztek el, amelyek arra emlékeztették a személyzetet, hogy mind a betegeknél, mind saját maguknál megelőzhetik a fertőzéseket a szerek használatával. Érdekes módon, azokon a kézfertőtlenítő pontokon, amelyeken a feliratok a betegek érdekeit hangsúlyozták, az orvosok és ápolók több fertőtlenítő szert használtak el, mint ahol a feliratok a személyzet érdekeit helyezték előtérbe.

Ugyancsak érdekes eredményre vezetett az a svájci kampány is, amely a betegeket bíztatta arra, hogy nyugodtan kérdezzen rá az orvosától, hogy a kivizsgálás előtt mosott-e kezet. A kampány nem volt túl sikeres: az orvosok egy része megalázónak tartotta, és nem is volt hajlandó viselni azt a kitűzőt, amely azt sugallta a betegnek, hogy tudakolja meg az orvostól, hogy fertőtlenítette-e a kezét a kivizsgálása előtt.