Egyes szerzett tulajdonságok mégis örökölhetők lehetnek új kutatások szerint, melyek igazolták, hogy emlékek adódhatnak át az utódoknak a DNS-ben. A mechanizmus magyarázhatja a fóbiák kialakulását.

Genetikai kapcsolók átállításával emléknyomok adódhatnak át az utódoknak, s ezáltal a későbbi nemzedékek a DNS-ükben örökölhetik elődeik egyes tapasztalatait – állítja egy új amerikai kutatás, amely rávilágíthat bizonyos elemi erejű félelmek, ösztönös fóbiák eredetére.

A lamarcki tanok – vagyis a szerzett tulajdonságok örökölhetőségébe vetett hit – cáfolata óta a tudomány álláspontja az volt, hogy a korábbi generációk emlékei és tapasztalatai kizárólag tanulás útján adódhatnak át a következő nemzedékeknek. A legújabb kutatások azonban mégis azt mutatják, hogy egyes speciális esetekben az egyed által szerzett emlékek kémiai nyomot hagynak a DNS-ben, s ezeket a nyomokat az utódok eleve öröklik. Az Emory University School of Medicine (Atlanta, USA) kutatói azt találták, hogy az egerek képesek stressz-, illetve traumahelyzetben szerzett tapasztalataik némelyikét – a jelen kísérlet esetében a cseresznyevirág illatától való félelmet – átörökíteni az utódnemzedékekre.

Az eredmények talán közelebb visznek annak megértéséhez, miért szenvednek egyes emberek látszólag teljesen megmagyarázhatatlan félelmektől: elképzelhető, hogy fóbiáikban őseik kellemetlen tapasztalatai köszönnek vissza. Így például lehetséges, hogy a pókoktól való rettegés valójában öröklött védekező mechanizmus, amely az érintett egyén valamely ősének a nyolclábúakkal való nemkívánatos találkozását tükrözi.

Generációs félelem a cseresznyevirág szagától

A Nature Neuroscience-ben közölt tanulmány szerint a kutatók kellemetlen áramütések segítségével arra tanították be kísérleti egereiket, hogy féljenek a cseresznyevirág illatától. Az így kondicionált állatok utódai ezután anélkül is félelmi reakciót mutattak ugyanarra az illatra, hogy korábban valaha is találkoztak volna vele – miközben más, szintén jellegzetes illatok nem váltottak ki belőlük hasonló választ. Ez a félelem a további nemzedékekre is átöröklődött, méghozzá akkor is, ha az utódok mesterséges megtermékenyítéssel keletkeztek.

Mickey és Minnie a washingtoni cseresznyevirág-fesztiválon, 2007 áprilisábanForrás: Flickr/Jeri Gloege

Az alapos vizsgálat kiderítette, hogy mind a betanított állatok, mind utódaik agyának szaglásért felelős régiójában jellegzetes szerkezeti változások mentek végbe. Egyidejűleg az állatok DNS-ében kémiai változásokat azonosítottak, méghozzá épp a cseresznyevirág illatának érzékeléséért felelős gén területén. A kémiai változás ún. epigenetikai nyomok – a DNS meghatározott bázisainak metilcsoporttal való módosítása, vagyis metiláció – formájában volt tetten érhető. A DNS metilációs mintázata egyike azoknak az epigenetikai jellegzetességeknek, amelyek a DNS elsődleges információtartalmához, vagyis a bázissorrendhez hasonlóan nemzedékről nemzedékre átadhatók (bár a metiláció az előbbivel ellentétben törölhető is).

Rejtély, hogy az emléknyomok hogyan vésődhetnek bele a DNS-be

Az eredmények azt sugallják, hogy az agy által tapasztalt kellemetlen élmény valamiképp a DNS módosulásában csapódott le, s ezt a módosulást a későbbi nemzedékek is örökölték. Ám azon még törik a fejüket a kutatók, hogy vajon miként vésődhet a DNS-be az agy által érzékelt bármely élmény lenyomata. Ha pedig sikerül azonosítaniuk a mechanizmust, nyilván a következő roppant izgalmas kérdés az lesz, hogy ugyanez a jelenség az emberben is ugyanígy megtalálható-e.

Marcus Pembrey, a University College London gyermekgyógyász-genetikus professzora megerősítette, hogy az amerikai kollégák munkája megfellebbezhetetlen bizonyítékot szolgáltat az emléknyomok biológiai (tehát nem tanuláson keresztül történő) átadására. A professzor egyetért azzal, hogy a veleszületett félelmek lehetnek a kulcsai bizonyos nehezen leküzdhető fóbiáknak és szorongásoknak, és sürgette, hogy a több generációt átfogó kutatásokat terjesszék ki emberekre is.