Miért kellene fizetni a jó iskoláért?

2013.12.30. 08:22

Sok szülő számára vonzók az alternatív iskolák, mert azt remélik tőlük, hogy a gyereket kevesebb stressz és csalódás éri majd. Viszont félnek is az elköteleződéstől, mert a tananyag eltérő ütemű feldolgozása miatt nehéz menet közben váltani. Nehezíti a választást az is, hogy az alternatív iskolákról nincs igazán objektív kép, átfogó szakmai felmérés egyelőre nem készült róluk. Dr. Vajda Zsuzsanna gyermekpszichológussal és Liszka Andreával, a Waldorf Ház Pedagógiai Szolgáltató Intézet vezetőjével beszélgettünk.

„Az iskolaválasztással kapcsolatban a legfontosabb kérdés, amit a szülőnek magának kell feltennie, hogy mi a távlati célja a nevelésben? Én úgy érzem, manapság túl nagy hangsúly van a jelenen, hogy itt és most jól érezze magát a gyerek, miközben a gyerekkor mégiscsak a felnőttségre való felkészülést jelenti. Ennek pedig része az, hogy megtanuljunk feladatokat teljesíteni, megküzdeni a nehézségekkel, akadályokkal. Hogyan fognak szert tenni a megküzdés, ellenállás képességére, ha nem találkoznak az életkoruknak megfelelő nehézségekkel? Az iskolai követelmények ugyanis ilyenek” – mondja dr. Vajda Zsuzsanna.

„A választásnál nagyon fontos, hogy a szülő  megismerje az adott iskola pedagógiai elveit, és mielőtt dönt, fontolja meg, hogy tud-e velük azonosulni. Vannak szülők, akik úgy érzik, hogy a problémás, túl érzékeny gyerekük számára ideálisabb egy alternatív iskola, és elhozzák például hozzánk, egy Waldorf-iskolába. Eközben az állami iskolákban megszokott elvárásaik vannak az iskolával szemben: türelmetlenek, hogy miért nem tud már decemberre írni-olvasni a gyerek; kérdezgetik, hogy miért kell annyi játék, kézműveskedés; már az alsó osztályokban azon aggódnak, hogy lesz-e majd elég pontja a gyereknek a felvételi vizsgákon. Az ilyen problémákat jobb lenne elkerülni, épp ezért szerintem a legfontosabb, hogy a szülő tényleg tisztázza magában, hogy melyek azok a pedagógiai elvek, amelyeket fontosnak tart, és olyan iskolát válasszon, ahol ezen pedagógiai elvek mentén nevelik majd a gyermekét” – tanácsolja Liszka Andrea.

Tűzvédelmi oktatás egy francia általános iskolábanForrás: AFP/Jack Guez

Órarend, házi feladat

Az izgő-mozgó óvodást látva sok szülő elképzelni sem bírja, hogy a gyereke hogyan lesz majd képes 45 percet ülni. Szerencsére nem is kell, az elsősök még mindenütt felállnak, mozognak, lazítanak, játszanak a tanóra alatt. A gyakorlott pedagógusok pontosan tudják, mennyi ideig képesek figyelni az iskolakezdő elsősök, és ehhez alakítják az órák menetét.

A Waldorf-iskolákban a nap egy kétórás, úgynevezett főoktatással kezdődik. Ez azt jelenti, hogy 3-4 héten keresztül egy tantárgyra koncentrálnak – ez annak az időszaknak (úgynevezett epochának) a főoktatási tárgya. A két óra több mint fele mozgással, ritmusos játékokkal, versekkel, énekekkel, tapssal, ugrálással telik: például ha az írás a főoktatás tárgya, akkor a versek, mondókák eljátszása után lejárják a tanult betűket, lerajzolják nagyban, ahogy az óriások írnának, vagy kirakják a padlón kötélből, esetleg lerajzolják a lábukkal – krétával csomagoló papírra. A főoktatást követően a Waldorf-iskolákban is 45 perces órák következnek: ének, festés, kézimunka, euritmia – ez egy mozgásművészeti tantárgy –, játék, illetve már elsőtől két idegen nyelv.

„Amit én soknak látok az első osztályokban, az az öt tanóra. Négy bőven elég lenne. Az állami iskolákban bevezetett erkölcstan teljesen felesleges szerintem, az alsós tananyag nagy része egyébként is a rövid morális történeteken keresztül az erkölcsről szól. A heti öt tornaóra viszont hasznos lenne, de úgy látom, hogy sok iskolában nincs lehetőség a megvalósítására” – mondja dr. Vajda Zsuzsanna.

Ha állami, ha alternatív iskolába megy a gyerek, házi feladatot szinte biztos, hogy kap már az első osztályban is. Ahogy Liszka Andrea mondja, leginkább a feladattudat kialakítása végett. Ám míg egy állami iskolában a feladatok többsége nagy valószínűséggel füzetben, munkafüzetben való munkát jelent, egy Waldorf-elsős inkább olyan feladatokat kap, hogy figyeljen meg valamit a természetben, kérdezzen rá otthon valamire.

Készségtárgyak

Az állami iskolákkal kapcsolatban gyakori kritika, hogy hacsak nem ének vagy testnevelés tagozatos osztályba jár a gyerek, túl nagy a hangsúly a kognitív képességek fejlesztésén – mintha csak azért járna a gyerek az iskolába, hogy ismeretekre tegyen szert. „Csakhogy ma ez a társadalmi igény is, azok iránt az iskolák iránt van nagy érdeklődés, amelyek sokat tanítanak. Ugyanakkor  az állami iskolákban is nagy a kínálat a délutáni foglalkozásokra a néptánctól a karatéig” – mondja Vajda Zsuzsanna.

Alexandre Gauthier, a La Grenouille étterem szakácsa párizsi általános iskolásoknak tart órátForrás: AFP/Olivier Laban-Mattei

A Waldorf-iskolákban kétségtelenül több a kézműves foglalkozás, első osztályban például a fiúk is, és  a lányok is megtanulnak kötni, mert a kötés egyrészt fejleszti a finom motorikus mozgást, másrészt növeli a kitartást. A Waldorf-oktatás hangsúlyos eleme már első osztálytól a művészettel nevelés is, a képzőművészeteken, zenén, színjátszáson keresztül a gyerekek megtanulják kifejezni magukat, önismeretre tesznek szert, illetve megtanulják a társakkal való együttműködést, például a közös zenélés, kóruséneklés kapcsán.

Jutalmazás, büntetés, értékelés

Osztályozás már 1971 óta nincs az első osztályokban, és nem sokkal később bevezették az automatikus továbbhaladást is, azaz elvileg elsőben nem lehet buktatni sem. Ami viszont maradt az állami iskolákban: a piros és ma már többnyire nem fekete, hanem például zöld pontok (esetleg katicák és pillangók vagy rókák és mókusok formájában, amit a pedagógus kreativitása megenged). „Ma már  az első években szöveges értékelés van, de magukat a jelzőket egy mintából kénytelenek kiválasztani a tanítók. Így az értékelés eléggé sematikus lesz, és a kevésbé iskolázott szülők nem is igazán értik, hogy a pszichológiai szakkifejezések mit jelentenek. Viszont vannak pontozások, központi tesztek, közös feladatok, úgyhogy a gyerekek – és persze a szülők is – pontosan tudják, hogy hányadán is állnak” – mondja Vajda Zsuzsanna.

A Waldorf-iskolákban nem igazán büntetnek, és nem is jutalmaznak. „A büntetés ugyanis a bűntudat felébresztésével, a félelmen keresztül próbálja a gyereket a tanulásra sarkallni. A jutalmazást pedig azért kerüljük, hogy ne a becsvágyat erősítsük. A gyerek ne a jutalomért tanuljon, hanem érdeklődésből. A pozitív megerősítés azonban fontos pedagógiai eszköz, csakúgy, mint a mulasztással való szembesítés. Hogy a gyerekben tudatosuljon, ha nem végzi el a feladatát, annak következménye van” – mondja Liszka Andrea.

A Waldorf-iskolákban, amellett, hogy a szülő részletes, 10-15 oldalas szöveges értékelést  kap a gyermekéről, a gyerek is kap év végén egy rövid verset a tanítójától. Egy verset, amely arról szól, hogy miben kéne fejlődnie, és amit majd a következő évben minden héten elszaval az osztály előtt. „A kicsik esetében ez leggyakrabban egy-egy képet jelent: például egy visszahúzódó kislánynak egy vers a csigabigáról, aki kibújt a házából, és körbenézett a világban, és sok gyönyörű dolgot látott. Ez a kép arra biztatja a kislányt, hogy ő is nyugodtan bújjon ki a csigaházából, és bátran nézzen körbe a világban. Vagy egy harsány, domináns kisfiúnak arról, hogy egy erős királyfi mennyi jót tud tenni. A kép abban segíti a kislegényt, hogy megláthatja általa, milyen nagyon jó, hogy neki is nagy ereje van, de figyeljen rá, hogy ezt az erőt a többiek segítésére használja inkább, ne pedig mások uralására” – magyarázza Liszka Andrea.

Differenciált oktatás, tehetséggondozás

Egy nagyvárosi állami iskolában általában 26-30 gyerek van egy osztályban, a budapesti Waldorf-iskolákban pedig akár a 35-öt is elérheti az osztálylétszám. A differenciált oktatás, az egyéni képességek figyelembevétele célkitűzés mind az állami, mind az alternatív iskolákban – szükség is van rá, hiszen akár egy év korkülönbség is lehet a gyerekek között, ami az elsősöknél még komoly fejlődési eltéréseket jelenthet –, ilyen magas osztálylétszámok mellett azonban ennek korlátai vannak, a tanítók leginkább kisebb csoportok kialakításával tudják megoldani a feladatot.

Vajda Zsuzsanna szerint, ha egy gyerek tehetséges valamiben, az az iskolatípustól függetlenül mindenütt ki fog derülni. Az viszont kérdés, hogy hogyan kezeli a tanító. „Ha a gyerek tehetséges mondjuk számtanból, annál rosszabbat nem tehetünk vele, mint hogy elkezdjük sztárolni. Ha kiemelkedő is valamiből, úgy kell segíteni, hogy ne érezze magát kivételesnek. Nehezebb feladatot kell adni neki, de figyelni kell rá, hogy ne túl nehezet, mert az kiolthatja a motivációját” – tanácsolja a gyermekpszichológus.

Havi 25-30 ezertől kezdődnek az alternatív iskolák

Sok szülőt – még ha szimpatizál is az alternatív iskolákkal – tartanak vissza az anyagiak. A Waldorf-iskolákban a szülő által fizetett havi támogatás iskolától és szociális helyzettől is függ, átlagosan 25-30 ezer forint körül van. Más alternatív iskolákban ez az összeg elérheti a havi 60-70 ezer forintot is.

„Ha van a közelben jó színvonalú iskola, miért fizetne a szülő? Van egy egészen tűrhető állami rendszer, én azt gondolom, bátran rá lehet bízni a gyereket. Persze vannak hibák a rendszerben, de az iskolák, pedagógusok értékelésében nagyon gyakori az elfogultság, egyoldalúság. Jobban kellene bízni a pedagógusokban – a gyanakvás légkörében nehezebb kiküszöbölni a hibákat, legfeljebb a pedagógusok lesznek még frusztráltabbak, sértettebbek. Bizonyos, hogy abból, akinek semmi érzéke a gyerekekkel való foglalkozáshoz, nem lesz tanító, vagy néhány hónap után bedobja a törülközőt. Egyébként Budapesten, a nagyobb városokban van lehetőség  a tanítók közötti választásra, ismerjük meg őket a jelentkezés előtt, amennyire csak lehet” – javasolja Vajda Zsuzsanna.