Az, hogy a születési rend befolyásolja a gyermek személyiségét, nem új kutatási terület: Sigmund Freud szintén osztrák kortársa, Alfred Adler ezt már a 20. század elején felvetette. Adler teóriája szerint az elsőszülöttek felnőttként nagyobb valószínűséggel neurotikusak, valamint jellemzően tekintélyelvűek, szemben fiatalabb testvéreikkel. A jelenség háttere az, hogy az idősebb gyerek a testvér születésével kiesik a kiskirályi pozícióból, és minél több testvére születik, annál több felelősség rakódik rá.
Adler elmélete szerint a legkisebb gyerek sorsa sem könnyű: a szülők gyakran elrontják, túlkényeztetik, jellemzően gyengébb empátiás képességekkel rendelkezik, mint idősebb testvérei. Ezért a legszerencsésebb középső gyermeknek születni: az ő személyiségük ugyanis a legkiegyensúlyozottabb, jellemzően függetlenek, de van bennük lázadó hajlam is, és ennek köszönhetően sikeresebbek az életben. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Adler egy hétgyerekes család második gyereke volt.
Adler hatására a 20. század első felében a születési rend kutatása felkapott terület volt, a 1980-as években azonban kezdték megkérdőjelezni a korábbi kutatások hitelességét, és átmenetileg a terület iránti érdeklődés is visszaesett. Az elmúlt években azonban ismét egyre több ilyen jellegű vizsgálat indult. Ezeknél a testvérek személyiségbeli különbségei mellett hangsúlyt kapnak már olyan faktorok is, mint a család társadalmi-gazdasági státusza, valamint ma már nemcsak azt veszik figyelembe, hogy valaki nem első vagy utolsó gyermek, hanem próbálják azt is figyelembe venni, hogy pontosan hányadik a születési rendben.
Ez utóbbi téren az egyik legmeglepőbb eredményt egy norvég vizsgálat szolgáltatta. A 600 ezer fő bevonásával végzett kutatás szerint minél több idősebb testvére van valakinek, annál nagyobb az öngyilkosság elkövetésének kockázata, és ez a jelenség jellemzőbb a nők körében. „Az elsőszülött gyermek az első néhány évben egyedül van, teljes figyelmet kap a szülőktől. Ezért személyisége sokkal robusztusabban, stabilabban tud fejlődni, és elég muníciót szerez ahhoz, hogy későbbi életében a stresszt jobban kezelje” – magyarázták a vizsgálat eredményeit a felmérést végző Norvég Nemzeti Foglalkozás-egészségügyi Intézet kutatói.
A sokgyermekes családokkal kapcsolatban meglepő összefüggést állít egy kanadai kutatás is: eszerint minél több bátyja van egy fiúnak, annál nagyobb esélye van a homoszexualitásra.
Sok szülői történet szól arról, hogy az első gyereknél hogyan próbálta még a gyermeknevelési könyvek apró betűs részeit is betartani, hogyan sterilizálta a cumit mindenegyes alkalommal, ha leesett a padlóra, hogyan figyelték a gyerek minden mozdulatát. Ezt a figyelmet a legtöbb a családban csak az elsőszülött kapja meg, később a szülők már kevesebbet aggódnak, és mivel rendszerint fáradtabbak is, energiájuk sincs minden apróságra figyelni.
A kutatások szerint egy sokgyerekes család elsőszülöttjének személyisége több hasonlóságot mutat más elsőszülöttekével, mint a testvéreiével. Az egykék személyisége is az elsőszülöttekkel mutat hasonlóságot. Egy elsőszülött jellemzően felelősségteljesebb, szófogadóbb, jobban meg akar felelni a szüleinek, és alaposabb – sokszor olyan, mint egy minifelnőtt. Felnőttként nagyobb a vágy benne az elismerésre, perfekcionista, és erősebbek a vezetői hajlamai is.
Egy holland kutatás szerint az elsőszülöttek vezetési stílusára a hagyománykövetés a jellemző, míg a fiatalabb testvérek lázadóbbak, kevésbé hagyománytisztelők, ők azok, akiktől a forradalmi gondolatok származnak. Charles Darwin például ötödik gyerek volt a családjában, elméletének ellenzői körében viszont felülreprezentáltak voltak az elsőszülöttek.
Az elsőszülöttek óvatosabbak is: egy amerikai kutatásba 408 profi baseballjátékos testvért vontak be, és azt találták, hogy a legidősebbek a legóvatosabbak, a fiatalabbak háromszor nagyobb valószínűséggel kerülnek veszélyes helyzetekbe.
De az elsőszülöttek nem csak óvatosabbak, az intelligenciájuk is magasabb. Egy 250 ezer fő bevonásával készült norvég kutatás szerint a legidősebb testvér intelligenciája átlagosan 2,3 ponttal magasabb, mint a második gyereké – nem tűnik nagy különbségnek, de egy egyetemi felvételi során sorsdöntő lehet. A statisztikák szerint a nagy felelősséggel járó pozíciókban, például jogászok, bírók, orvosok, vezérigazgatók között felülreprezentáltak az elsőszülöttek.
A kutatások szerint a középső gyerekek személyisége a legrugalmasabb, ők sokkal kooperatívabbak, mint bátyjuk vagy nővérük, és különösen erős az igazságérzetük. Ők a legnyitottabbak a testvérek között: mivel a szülők figyelme leginkább az elsőszülöttre és a legkisebbre irányul, a középsők a családon kívüli kapcsolataikban keresik a figyelmet. Jellemző rájuk, hogy könnyebben ismerkednek, több a barátjuk. Felnőttkorukban jellemzően olyan pályát választanak, ahol társas képességeiket kamatoztathatják, például könnyebben kezdenek vállalkozásba, mint az elsőszülöttek.
Egy harmadik, negyedik gyerek érkezésére a szülőkben megszűnik a gyerekvállalással kapcsolatos görcs, már belelazultak a szülőségbe, így a legkisebbeknek lehetőségük van sokkal nagyobb szabadságot, függetlenséget megélni, mint például a legidősebb testvérnek. Valahogy azonban ki kell vívniuk a szülők figyelmét: és ez sok legkisebb esetében bohóckodással, bájjal, vidámsággal történik. Ezt erősíti meg, hogy a szórakoztatóiparban (színészek, komikusok, rendezők között) felülreprezentáltak a legkisebbek.
De nemcsak a személyiséget, hanem a fizikai megjelenést és az egyes betegségekre való hajlamot is befolyásolhatja a születési rend. Egy svéd kutatás alapján az elsőszülöttek a legmagasabbak, és náluk nagyobb a kockázata a túlsúlynak.
Egy amerikai vizsgálatban pubertás előtt álló testvérek általános egészségi állapotát vizsgálták. Eredményeik szerint az elsőszülöttek inzulinválasza átlagosan 21 százalékkal volt alacsonyabb, mint testvéreiké, és vérnyomásuk is szignifikánsan magasabb volt. Emiatt nagyobb az esélye, hogy felnőttként cukorbetegségben, magas vérnyomásban illetve egyéb szív- és érrendszeri betegségekben szenvednek.
Az allergia és a születési rend kapcsolata is ismert. Az amerikai Columbia Egyetem kutatói felmérésükben azt tapasztalták, hogy ha egy 4-5 éves gyereknek van idősebb testvére, jelentősen kisebb nála az allergiás asztma kialakulásának kockázata. A jelenség hátterében az ún. higiéniahipotézis áll: e szerint, ha a gyermek csecsemőként minél több vírusnak, baktériumnak, gombának van kitéve – márpedig egy fiatalabb gyermek egy közösségbe járó idősebb testvéren keresztül sok kórokozóval találkozik –, akkor kisgyerekként védettebb az allergiával szemben.