Kevesebb lenne-e az erőszak a börtönökben, ha a cellák falát rózsaszínre festenék? Tényleg a vörös ruhás nő szexuálisan a legvonzóbb? Kisebb lenne-e az étvágyunk, ha a tányér piros lenne? Egészségesebb-e egy termék, ha zöld a csomagolása? Bár a világ tele van színekkel, alig értjük, hogy hogyan befolyásolják tudattalanul testünk működését, illetve viselkedésünket.

Egyelőre kevés komoly, tudományos igényű vizsgálat készült a színek testünket, pszichénket, viselkedésünket befolyásoló hatásáról, mintha az idegtudósok ezt a területet eddig tudatosan meghagyták volna a költőknek. Pedig az eddigi kevés kísérletből is látszik, hogy a színek tudat alatt markánsan befolyásolják viselkedésünket, választásainkat – még akkor is, ha az adott szín jelentésének nincsenek evolúciós gyökerei (mint például a veszélyt vagy dominanciát jelző pirosnak, vörösnek), hanem a piackutatók, marketingesek határozták meg a jelentését.

Ha beütjük például a Google képkeresőjébe, hogy „baby girl”, 8-10 képernyőn keresztül csak rózsaszínbe öltöztetett babákat láthatunk, míg ha „baby boyt” írunk be, sok-sok kék ruhás kisfiú tűnik fel. De nem volt ez mindig így. A Time magazin egyik 1927-es számában például az amerikai áruházak még azt ajánlották a szülőknek, hogy kisfiaikat öltöztessék rózsaszínbe. Az 1940-es években aztán egy piackutató megfordította a trendet, azóta a kislányok a pinkek. A két szín mára már olyan mélyen belénk vésődött, hogy a nemi identitásunk részét képezik.

A tesztoszteronszint-csökkentő rózsaszín

A színek hatásának tudományos vizsgálata az 1970-es évek végén Alexander Schauss amerikai pszichológus úttörő kutatásaival kezdődtek. Schauss a színek élettani hatását kutatta, ezen belül is elsősorban azt, hogy az egyes színek hogyan hatnak az izmokra, melyik szín a legmegnyugtatóbb, illetve melyik hatására lazulnak el leginkább az izmok. Azt találta, hogy a rózsaszín nemcsak az izmokat lazítja el, de egy felfokozott helyzetben képes mérsékelni a szívritmust, a pulzust és a vérnyomást is, sőt még a légzés ütemét is lassítja. Hosszas kísérletezés után kiválasztotta a rózsaszínnek azt az árnyalatát, amelynél ezek a hatások a legerősebbek voltak – ez volt a P618-as árnyalat, amelyet később Baker-Miller pinknek is neveztek.

A rózsaszín nyugtató, izomlazító hatását rövidesen a gyakorlatban is tesztelték: egy seattle-i börtön és átnevelő intézet vállalkozott arra, hogy a frissen bevonuló rabok átmenetei celláit rózsaszínre festi abban a reményben, hogy ezzel csökkenthető az új fogvatartottak stressz- és agressziószintje. A rózsaszín cellában az elítéltek feszültségszintje már 15 perc után mérhetően alacsonyabb volt, és a hatás a cella elhagyása után legalább fél óráig még érezhető volt. A festés bejött a börtönnek: az erőszakos cselekedetek gyakorisága jelentősen visszaesett, és a friss rabok átmeneti cellái ebben a börtönben azóta is Baker-Miller rózsaszínűek. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy a rózsaszín falak akkor fejtik ki maximálisan hatásukat, ha a helyiség kicsi, és a fogvatartott egyedül tartózkodik benne. Későbbi kutatások szerint egy rózsaszínre festett, egy légterű, nagy alapterületű irodában, ahol akár ötvenen is dolgoznak, a falak színének hatása elenyésző.)

Baker-Miller pink színű falak egy dallasi börtönbenForrás: AFP/Jeff Haynes

Rózsaszín falak között kevesebbet eszünk

A Baker-Miller pink ráadásul nem csak börtönben bizonyult előnyösnek, volt olyan elhízott betegeket lefogyasztó központ, valamint agresszív fiatalokkal foglalkozó pszichiátria is, amely kipróbálta a falfestést, és tapasztalataik szintén kedvezőek voltak. A rózsaszín falak között a kövérek étvágya csökkent – a hatást a pink stresszoldó hatásával magyarázták –, a pszichiáterek pedig akár már néhány perc után jelentős agressziószint csökkenést figyeltek meg a rózsaszín falak között tartózkodó fiataloknál.

Ezek a hatások azért különösen figyelemreméltóak, mert a rózsaszínnel kapcsolatban valószínűleg nincsenek evolúciósan öröklött reakcióink, legalábbis az állatvilágban eddig még egy fajnál sem figyeltek meg a pinkkel kapcsolatban öröklött, természetes válaszokat. A rózsaszínnel kapcsolatos, többnyire nem is tudatos reakciónk újszülött kortól belénk égett környezeti hatás eredménye.

A piros az állatokat is óvatosságra inti

A vörössel kapcsolatban viszont már az állatok sem közömbösek. Jerald Kralik amerikai idegtudós makákó majmokkal igazolta, hogy a vörös a kékhez vagy a zöldhöz viszonyítva pluszjelentéssel bír számukra.

Kísérletében az állatoknak különböző színű ruhát viselő gondozók finomságokat szolgáltak fel. Azt tapasztalták, hogy amikor piros ruhás gondozó vitte nekik tálcán a csemegét, az állatok óvatosabbak voltak, egy pillanatra megtorpantak, és jellemzően inkább egy másik ruhás ember tálcájáról csenték el az almát. Mintha a vörös szín veszélyre, óvatosságra figyelmeztette volna őket – csakúgy, mint emberi környezetünkben a piros közlekedési lámpa.

A pirosnak ezt a belénk kódolt figyelmeztető jelentését tesztelték abban a vizsgálatban is, amelyben túlsúlyos embereknek piros tányérban szolgáltak fel ételt, amelyhez piros pohárba öntött üdítő járt. A kísérlet szerint a piros tányérból-pohárból a fogyni vágyó résztvevők kevesebb ételt-italt fogyasztottak, mint az ugyanolyan méretű kék tányérból-pohárból.

A vörös növeli a szexuális vonzerőt

De a vörösnek van más belénk vésődött jelentése is: ez a szerelem, a vonzerő színe is. Nem véletlen, hogy a szerelmünknek vörös rózsát küldünk, vagy vörösre rúzsozzuk a szánkat, ha hódítani akarunk. Egy vizsgálat szerint a piros ruhás nők a férfiak számára szexuálisan vonzóbbak, mint a más színbe öltözöttek, és az eredmények nemcsak az amerikai, hanem még a Burkina Fasó-i férfiakra is igazak, pedig ez utóbbi országban a vöröshöz számos negatív képzetet társítanak. Ennek gyökerei valószínűleg szintén az állatvilágból erednek: a főemlősöknél ugyanis az ovuláló nőstény arca, nemi szervei pirosabbak, azaz a színnek szexuális üzenete van a hím számára.

Érdekesség az is, hogy a legtöbb emlős, köztünk néhány főemlős is, csak két színt lát – zöldet és kéket –, retinájukról hiányoznak a vörös színért felelős fotoreceptorok. Egyes főemlősök viszont – például a csimpánzok, gorillák, orangutánok – érzékelik a pirosat is. Ez utóbbi állatok közös vonása, hogy az arcuk nem szőrös. Azaz az arcukon keresztül is kommunikálni tudnak, többek között az arcbőr színváltozásain keresztül: érzelmeket tudnak átadni, érzékeltetni tudják dühüket, ki tudják fejezni dominanciájukat, vagy épp veszélyjelzést tudnak adni.

Míg a dühös főemlősök még arcuk kipirosodásával jelezték dominanciájukat, az ember ehhez már ruhákat, sportmezeket is segítségül hív. Az athéni olimpia után egy antropológiai vizsgálat kimutatta, hogy a küzdősportokban az esetek 80 százalékában a piros mezt viselő játékos nyert.

A zöld az egészséges

Az, hogy a piackutatók, marketingesek nagymértékben alakítják a színekkel kapcsolatos viselkedésünket, jól példázza a zöld szín esete is. Az elmúlt években a biotermékek felfutásával a zöld még inkább a természetes, az egészséges szinonimája lett. Mára ez odáig jutott, hogy teljesen egészségtelen termékeket is hajlandóak vagyunk egészségesnek gondolni, ha látjuk rajtuk az ismerős zöldet.

Egy vizsgálatban a résztvevőknek kétféle csokiszelet közül kellett kiválasztaniuk a szerintük egészségesebbet. Az egyik csokin az összetevőket tartalmazó felirat egy fehér négyzetben volt, a másikon zöldben, ám teljesen megegyező számok szerepeltek benne. A résztvevők többsége a zöld változatot egészségesebbnek tartotta, különösen nagy volt ez az arány azoknál, akik a vásárlásaikat tekintve tudatosabbnak vallották magukat, azaz volt bennük igyekezet arra, hogy lehetőség szerint egészséges élelmiszert válasszanak.