Mire figyeljen, amikor nyári tábort választ a gyereknek?

2014.05.02. 12:25

A táboroztatásnak nincs szakmai akkreditációja, ezért elengedhetetlen, hogy a szülő alaposan tájékozódjon, ha a gyerekét olyan táborba küldi, amelyet még nem ismer.

Ma nincs gondja annak, aki nyári elfoglaltságot keres a gyerekének. Táborok százaiból válogathat, már ha a pénztárcája bírja. Érdemes azonban tudni róla, hogy van költségkímélő megoldás is: a legfeljebb étkezési kompenzációt felszámoló, önkormányzatok által működtetett napközis tábor. Ezek a táborok nem feltétlenül rosszabbak, mint a fizetősek: általában jó körülmények között működnek, és az ott dolgozók garantáltan képzett pedagógusok, szerveznek programokat, múzeumba, kirándulni viszik a gyerekeket. Az sem hátrány, hogy itt nagyobb eséllyel vannak együtt egymást ismerő gyerekek, pedagógusok.

A táboroztatásnak nincs szakmai akkreditációja

A „fizetős” táborok kínálatában sok minden megtalálható a néptánctól, sportolástól, nyelvi képzéstől a kalandtúrán keresztül a gyaníthatóan katonai kiképzést utánozó táborokig. Népszerűek a drámajátékokat kínáló táborok, a szörfözést és a lovaglást is kipróbálhatja a gyermek (drága pénzért), de a „kis tudósok” és a jelmezes fantáziajátékok kedvelői is találnak maguknak programot. Minden tábor önfeledt szórakozást, a képességek fejlődését, tartalmas elfoglaltságot ígér.

A táboroztatásnak nincs ugyanakkor semmiféle szakmai akkreditációja, nem lehet tudni, hogy a látványos tervek mögött mi a valóság. Pedig egyáltalán nem közömbös, hogy a táboroztatók valóban értenek-e ahhoz, amit ígérnek, van-e tapasztalatuk a gyerekek felügyeletében, foglalkoztatásában, és az sem mindegy, hogy a helyszínek, programok eleget tesznek-e a biztonsági követelményeknek, megfelelnek-e a gyerekek életkori igényeinek. Holott a nyári táborozás feltételei között nyilvánvalóan több a kockázat, a veszélylehetőség, mint a zárt iskolaépületben.

Ezért elengedhetetlen, hogy a szülők alaposan tájékozódjanak, ha a gyereket olyan táborba küldik, amelyet még nem ismernek. Feltétlenül nézzenek utána, kik a táboroztatók, keressenek kapcsolatot olyanokkal, akik már részt vettek a táborban, kérdezzenek rá a helyszínre, arra, hogyan garantálják a gyerekek biztonságát. Ehhez képest másodlagos, hogy ha esetleg az ígéretfolyamból (nyelvtanulás, különféle készségek fejlődése) csak egy töredék fog teljesülni – a nyári táborozásnál nem is ez a lényeg.

Pillanatkép a krónikus beteg gyermekek ingyenes élményterápiás táboroztatásával foglalkozó hatvani Bátor TáborbólForrás: MTI/Mohai Balázs

A legkisebbeknek még nincs igényük éjszakai kalandra

A fő kérdés, milyen táborban érzik magukat igazán jól a gyerekek? Nyilvánvaló, hogy jelentős különbségek vannak az egyes életkori csoportok között. Az ottalvós tábort az óvodások közül legfeljebb a nagycsoportosoknak ajánljuk, nekik is csak a saját, ismert óvónőjükkel. Ennél a korosztálynál kiemelten fontos a biztonságos környezet, nekik még nincs igényük éjszakai fennmaradásra, kalandra. A napközi jellegű táborokban viszont a kicsik könnyen barátkoznak, kevésbé fontos nekik, hogy a megszokott társaikkal legyenek.

A táborok igazi közönségét az iskolások jelentik. Ebben az időszakban leküzdhetetlenül nagy a gyerekek társasigénye, többnyire unatkoznak, ha nincsenek jelen kortársak – és nem jó, ha a számítógép vagy a televízió tölti be a hiányt. Tízéves kor alatt még kevésbé fűti a gyerekeket a kalandvágy, de az önállóságnak, a kortársakkal való együttlétnek, a közös játékoknak igen nagy a varázsuk – még akkor is, ha esténként a fiatalabb gyerekek hazavágynak.

Illúzió, hogy egy-két hét alatt a nyelvtudás komolyan fejlődik

Jobban sikerül a tábor, ha a gyerekek előzetesen ismerték egymást, vagy rendszeresen találkoznak, legalább nyaranként. De gyakran egy-két hét alatt is kiváló barátságok szövődnek. A 10 évnél fiatalabbak még igénylik a szervezett napirendet, a legalább 8-9 óra alvást. Az éjszakai fennmaradás – tábortűz vagy kirándulás miatt – legyen továbbra is különleges alkalom.

Bármilyen jól is érzik magukat a gyerekek, serdülőkor előtt nem képesek spontán tevékenységgel kitölteni a napot (és utána sem feltétlenül). Szükség van szervezett programokra, és hogy a felnőttek ügyeljenek arra, hogy a játékok és vetélkedők a megfelelő mederben folyjanak – rugalmas keretek között, és szabadidőt hagyva a gyerekeknek.

Nem biztos, hogy valóban a tudás gyarapításáról lesz szó, amikor 30 fok melegben a viháncoló társak között fizikai, kémiai feladatokat oldanak meg a gyerekek és az is illúzió, hogy az idegen nyelvi készségek komolyan javulni fognak egy-két hét alatt. Úszásban, kerékpározásban azonban nagyot léphetnek előre, a megfelelően méretezett fizikai erőfeszítés növeli az állóképességet, a kitartást, ezen keresztül pedig az önbizalmat. A drámajáték, zene, tánc is kiváló szabadidős (és szabad téren is űzhető) foglalkozás. Mindenképp hangsúlyt kell helyezni arra, hogy legalább a nyári táborban mozogjanak a gyerekek, így talán kevesebb túlsúlyos gyerek ül szeptemberben az iskolapadban.

A „túlélő” táborok nem a serdülőknek valók

A serdülőkorhoz közeledve megváltoznak a gyerekek igényei: ennek a korosztálynak a tagjai a híres diák-kalandregények – Durrell, Ransome, Fekete István – hősei. Él bennük a vágy, hogy próbára tegyék önmagukat, kitartásukat, képességeiket. Egyre kritikusabban nézik a felnőtteket, és gyakran nem könnyű kezelni őket. Egyre fontosabb lesz a kortársak társasága, véleménye, és együtt keresik a kalandot, a szokatlan, váratlan helyzeteket. Határozottan jelen van és inspiráló a nemek kölcsönös érdeklődése egymás iránt.

A 12–16 éves korosztály táboroztatása, foglalkoztatása szakértelmet és gyakorlatot kíván. Bár a serdülők komoly erőfeszítésre is képesek – és ha megfelelő a hangulat, szívesen vállalják is –, nem ajánlanám gyerekeknek azt a tábort, amely „túlélőként” hirdeti magát. A veszélyek vállalása elfogadható bizonyos célok, teljesítmények érdekében, de inkább ne népszerűsítsük azt a felfogást, amely szórakozásként tekint a kockázatokra. Ez az üzenet különösen kedvezőtlen annak a korosztálynak az esetében, amelynek a tagjai nemigen mérlegelik a következményeket.

A zánkai gyermekváros strandjánForrás: MTI/Nagy Lajos

Milyen gyakran telefonáljon a szülő?

Ha egyszer a gyerek ottalvós táborban tölt egy-két hetet, érdemes úgy választani, hogy ne maradjon bennünk aggodalom. A tábori élet a gyerek magánélete, vonzereje éppen ebből fakad. A túlságosan intenzív szülői érdeklődés kizökkenti a fiatalabb gyerekeket. Előfordul, hogy a gyerekek felnagyítják alkalmi rossz hangulatukat, sérelmüket, mire az aggódó szülők a táborba száguldanak. Ott azután  önfeledten szórakozó, sérelmeit rég elfeledett gyereket találnak, akinek eszében sincs a szülőkkel hazamenni.

A jó megoldás, ha a szülők legfeljebb két-három naponta beszélnek a gyerekekkel – ha baj van, a tábor felnőtt személyzete úgyis értesíti őket. Jó, ha a kapcsolattartásban a táboroztatók egységes rendet vezetnek be, másként az a gyerek, akinek ritkábban telefonálnak, szomorú lesz. (Persze, a mobiltelefonok korában az ilyesmi legfeljebb ajánlás lehet.) Az idősebbeknél ilyen probléma nincsen: ők már egyértelműen éreztetik a szülőkkel, ha a túlzott érdeklődés a terhükre van.

Mennyi zsebpénzt vigyen a gyerek?

A táboroztatóknak ajánlott az elején azt is kikötni, mennyi pénzt vigyenek magukkal a gyerekek, a többletet pedig érdemes az elején letétbe helyezni. Nincs annál lehangolóbb dolog, mint amikor már a gyerekek körében megjelennek a látványos különbségek a jövedelmek között. A táborozás arra is jó lehet, hogy szüneteljen az állandó rágicsálás, édesség-, ropi- és üdítőital-fogyasztás. Jó elfoglaltságok idején ilyesmire kisebb is az igény.

A szerző gyermekpszichológus.