A vese márpedig nem nő vissza

Pakistan Mohamed Ijaz, 25, (2R), displays his scar along with brother Mohamed Riiz, 22, (R), and father Karm Ali, 65, (2L), as his wife Farzana Ijaz, 20, (L), looks on outside his house at a brick factory in Rawalpindi on the outskirts of capital Islamabad on November 18, 2009. Four family members have sold one of their kidneys for 100,000 Pakistani rupees (1,200 dollars) in order to repay a loan from the brick factory contractor who pays them 1,000 roupees (12 dollars) each per week. The family arrived in Rawalpindi 20 years ago from Lilla Saroba village in Jhelum district, about 80 kms south of Islamabad. Mohamed Ijaz sold his kidney six months ago, wife Farzana sold hers seven years ago, brother Mohamed Riiz sold his one year ago and father Karm sold his kidney nine years ago. AFP PHOTO/ Nicolas ASFOURI

Nepál elmaradott vidékein szervkereskedők szedik áldozataikat. A szegény és tanulatlan emberek a veséjükkel fizetnek a hiszékenységükért, a kivett szervek pedig a feketepiacon találnak gazdára.

Hétezer vese feketén

Katmandu utcáin mindennapossá vált a vesekezelésre pénzt kolduló emberek látványa. Nepál fővárosában – csakúgy, mint a világ sok más elmaradott vidékén – a népesség elöregedése, az elégtelen táplálkozás és az egészségbiztosítási rendszer hiánya rengeteg szervi megbetegedést von maga után. A legkeresettebb szerv a vese, és az illegális szervkereskedők mindent megtesznek, hogy kielégítsék a piaci igényeket. A Global Financial Integrity jelentése szerint a világon évente akár 7000 vese is gazdát cserélhet feketén, fél-egymilliárd dollár hasznot hajtva a szervkereskedőknek.

A CNN riporterei Katmanduba látogattak, hogy felmérjék a helyzetet. Ottlétükkor a Nepáli Vesebetegközpont zsúfolásig tele volt vesedializált betegekkel. A vesék elégtelen működése esetén a vér áttisztításához hetente legalább háromszor át kell esni a négyórás procedúrán, és ebből a körből kiutat csak a szervátültetés jelent. De még akik anyagilag meg is engedhetik maguknak a transzplantációt, azoknak is vércsoportban egyező donort kell találniuk maguknak, ráadásul a nepáli törvények szerint csak családtag lehet az adományozó.

Forrás: AFP/Nicolas Asfouri

Nepál vesebankja

A CNN munkatársai Katmanduból – az aktivisták és a hatóságok útmutatása alapján – a fővároshoz közeli Kavre körzetbe utaztak, ahol állítólag a szervkereskedelem zöme bonyolódik. És valóban: a veseüzérek a vidéket járva győzködik a szegény és tanulatlan embereket, hogy számukra óriási összegnek tűnő készpénzért cserébe váljanak meg testük egy fontos darabjától. A kétes hírű körzetet ezért már „Nepál vesebankja”-ként emlegetik.

Az aktivisták elmondása szerint a Kavre körzetbeli falvak lakosai több mint húsz éve szolgálnak szervforrásul az elkeseredett vesebetegek számára Nepál-szerte. Az utóbbi öt évben csak erről a környékről több mint 300 ember esett áldozatul a vesekereskedőknek – a hivatalos adatok szerint. A katmandui központtal működő nonprofit emberi jogi szervezet, az Emberi Jogok Védelméért Fórum (Forum for Protection of People's Rights) sokkal nagyobb számokat valószínűsít. „A társadalmi megbélyegzés és a szervkereskedők fenyegetése az áldozatok többségét visszatartja a bejelentéstől” - állítja Rajendra Ghimire emberi jogi ügyvéd, a Fórum vezetője.

Arra kérték, hogy kivághassanak egy darab húst a testéből

Navaraj Parijar jó példája a tipikus áldozatnak. Mint sokan mások Kavréban, Parijar tehéntej eladásából és a közeli birtokokon végzett idénymunkákból tartja fenn magát. Szegény és tanulatlan ember, akinek két tehenén, házán és zsebkendőnyi földjén kívül semmije sincs. Korábban építési munkákat keresve bejárogatott Katmanduba. 2000-ben épp egy építkezésen dolgozott, amikor a szervüzérek ügynöke megkörnyékezte: 30 ezer dollárnak megfelelő összeget ajánlott, ha megengedi, hogy az orvosok kivágjanak „egy darab húst” a testéből. Hogy az a „darab hús” a veséje volna, arról nem ejtett szót.

„Az ügynök azt mondta, a hús idővel visszanő” – emlékszik vissza Pariyar. – „Akkor azt gondoltam: ha tényleg visszanő, és kapok 30 ezer dollárt, akkor miért ne?” „És mi van, ha meghalok?” – kérdezett azért vissza. Ám az ügynök megnyugtatta, hogy nem lesz semmi gond. Jóféle ételt és tiszta ruhát kapott, és még moziba is elvitték.

Művese egy dialízisközpontban (Katmandu) Forrás: RIA Novosti/Igor Zarembo

Az orvosnál tudta meg, hogy az egyik veséje hiányzik

A szervüzérek aztán kórházba szállították India egyik déli államába, Csennaiba. Hamis névvel jelentették be, és a kórháziaknak úgy mutatták be, mint az egyik vesére váró beteg rokonát. Parijar tisztán emlékszik: a kereskedők a hamis identitását igazoló valamennyi dokumentummal rendelkeztek. „A kórházban az orvos megkérdezett, valóban a nővéremen segítek-e. A kereskedők meghagyták, hogy válaszoljak igennel, hát így tettem. A beszélgetésükben többször hallottam elhangzani az angol 'kidney' (vese) szót, de fogalmam sem volt, mit jelent. Én csak nepáliul ismertem a vese nevét. A kereskedő és a kórházi alkalmazottak beszélgetéséből amúgy sem értettem egy szót sem, mert nem beszéltem a helyi nyelvet.”

Parijart elbocsátották a kórházból, és körülbelül 20 ezer nepáli rúpiával küldték haza – ami kevesebb mint egy százaléka a megbeszélt összegnek –, miközben persze megígérték neki, hogy hamarosan kapja a többit. Természetesen azóta sem kapott egy garast sem, a közvetítővel pedig soha többé nem találkozott. „Miután hazajöttem Nepálba, elfogott a kétely, és elmentem az orvoshoz. Ekkor tudtam meg, hogy az egyik vesém hiányzik.”

Utcakép Katmanduban Forrás: RIA Novosti/Vladimir Astapkovich

Parijar most már beteg, és napról napra romlik az állapota. Húgyúti problémáit állandó erős hátfájdalom kíséri. Orvosi kezelésre nincs pénze, és attól tart, hamarosan meghal. „Ha meghalok, csak azt remélem, a kormány gondját viseli majd a két gyermekemnek” – mondta a CNN tudósítóinak Parijar. „Nem tudom, ma halok meg, vagy holnap. De a napjaim meg vannak számlálva.”

Fénykép sem kellett az engedélyekhez

A hírcsatorna dolgozói nem egy hasonló történettel találkoztak Kavréban. Az itteni emberek anyagi helyzetéből egyenesen következik, miért sétálnak olyan könnyen a szervüzérek csapdájába. Az alapvető földművelési és állattartási munkákon kívül alig akad más gazdasági lehetőség a környékbeliek számára. Egy rossz termés vagy egy nem várt orvosi kiadás anyagilag romba dönthet egy családot.

A szervkereskedők többféle alkalmazottal dolgoztatnak. Van, akinek az áldozat becserkészése a feladata, mások a hamis papírok elkészítéséért felelősek, és megint mások a donort kísérik a kórházba. Nepálban kevés kórház vállal szervátültetést, és az orvosok is tisztában vannak vele, hogy aki csak teheti, a határon túl, Indiában próbálkozik. De ez csak az egyik ok, amiért az üzérek Indiába szállítják át áldozataikat. Odaátról nehézkes elérni a nepáli nyilvántartásokat, ezért könnyebb a hamis papírokkal ellavírozni. A kórházak csak egy nyilatkozatot várnak a nepáli hatóságoktól, melyben az új-delhi nepáli követség megerősíti, hogy a donor a vesére váró beteg rokona. Egészen az utóbbi időkig fényképeket – amelyekről felismerhető volna a valódi jogosult donor – nem is kellett csatolni ehhez a nyilatkozathoz.

Katmandu Forrás: Photononstop/Wojtek Buss

Mivel az indiai kórházak elfogadják a nepáli dokumentumokat, bárki bejelentkezhet a megfelelőnek tűnő papírokkal és azzal az igénnyel, hogy a veséjét távolítsák el a megadott fogadó beteg számára. A hamis dokumentumok könnyű hozzáférhetősége miatt ez hosszú évek óta nagyon egyszerűen átjárható kiskapu a szervcsempészek számára. Míg a nepáli kormány a szabályozáson próbál szigorítani, az ország rendőrsége megkísérel lecsapni a bűnbandákra. Tavaly 10 embert vettek őrizetbe szervkereskedelem vádjával Kavre körzetben, de az ügyek még a bíróság döntésére várnak.

Vesekereskedelem Magyarországon

Magyarországon is lehetett már találkozni szerveladással kapcsolatos hirdetéssel. 2008-ban egy 30 éves nő próbálta interneten meghirdetni a saját veséjét, hogy az árából kifizethesse a tartozásait. Egy ilyen ajánlat illegális, mivel a magyar törvények szerint vesét nem lehet eladni, csupán adományozni. A beavatkozást rokoni és élettársi kapcsolat esetén engedélyezik a magyar jogszabályok. Magyarországon a 2013-as adatok szerint 784 beteg szerepelt a vesetranszplantációs várólistán.